A fiatal munkaerővel kapcsolatos tapasztalatok arra ösztönzik Varga-Szabó Andreát, hogy munkaadóként egy eddig szokatlan, új szemléletmódot sajátítson el, és próbáljon meg leendő munkavállalói fejével gondolkodni. A hostess ügynökség vezetője nem csak ismeri, hanem munkája során alkalmazza is a generációkutatás legfrissebb eredményeit. Sőt, elhatározta, hogy megtanul egy új nyelvet, a Z generációét, hogy megtalálja a számára legideálisabb munkavállalókat.
„A hostess ügynökség kifejezetten az a vállalkozás, amely a leghamarabb találkozik az iskolapadból kikerülő, munkát kereső Z generáció tagjaival. Sajnos ezek a fiatalok a munkaadókkal ellentétben szabadabban értelmezik, vagy talán nem is tudják, mit jelent a lojalitás, az elhivatottság, a kihívás, az alázat, a kitartás, a megbízhatóság, a pontosság vagy a felelősségtudatos munkavégzés. Ennél fogva nehezebb is megtalálni velük a közös hangot. Fel kell ismernünk, milyen óriási a felelősségünk abban, hogy hogyan vezetjük be a munkaerőpiacra a 18-25 éves korosztályt. Ha azt szeretnénk, hogy a jövőben munkaerőként számíthassunk rájuk, nekünk kell alkalmazkodnunk, és meg kell tanulnunk az ő nyelvükön kommunikálni”– mondja Varga-Szabó Andrea, az Apple PS Hostess Ügynökség Kft. ügyvezetője, aki most úgynevezett generációs tréningekre jár. Egyrészt azért, mert úgy véli, mindig lehet tovább fejlődni, másrészt, mert azt tapasztalja, neki kell lépést tartania az új generációkkal, és felvenni az ő stílusukat. Ez most fordítva nem várható el. Hogy ezt alátámassza, gyorsan hoz is példát.
Segített A Wall Street farkasa
„Nemrég az egyik bank közzétett egy álláshirdetést, amelyben versenyképes fizetést, céges autót, mobiltelefont és még ki tudja milyen kecsegtető feltételeket ígértek. A hirdetésre azonban egyetlen jelentkező sem akadt. A sikertelenség után a bank megbízott egy ügynökséget, hogy tegye fiatalosabbá a hirdetésüket. A cég A Wall Street farkasa című film részleteiből egy másfél perces montázst állított össze, hogy a pozíciónak a film alapján egy hangulatot adjanak, és érdekes módon, erre a felhívásra ömlöttek az önéletrajzok. Ez is jól példázza, akár munkaadóként is más nyelvet kell használnunk ahhoz, hogy az új generációkhoz információkat juttassunk el. De említek még egy érdekes példát. A mai húszon vagy akár harminc évesek egyáltalán nem vágynak arra, hogy két- vagy akár több napos céges tréningeken vegyenek részt. Ők úgy gondolkodnak, hogy ha néhány óra alatt elsajátították a szükséges szakmai anyagot, inkább kihagyják a közös esti bulit azokkal, akikkel egyébként is együtt töltenek legalább napi nyolc órát. Elég egy gyors vacsora a nap lezárásaként, utána pedig menjen mindenki a saját dolgára.
Amikor több mint húsz évvel ezelőtt, 18 évesen kikerültem a középiskolából, nem fordulhatott elő, hogy ha valamit megígértem, akkor ahhoz ne tartottam volna magam. A főiskolai éveim alatt én is hoszteszkedtem, hisz szükségem volt pénzre, ráadásul rengeteg különböző helyzetben próbálhattam ki a kommunikációs tapasztalataimat. Azt gondolom, nagy bajban leszünk, ha nem kezdünk el azzal foglalkozni, hogy munkára tanítsuk az éppen munkába álló korosztályt. Sajnos a kialakult helyzetért a szülők is felelősek, hiszen maximálisan támogatják a gyermekeiket abban, hogy azt gondolják, felelősség nélkül bármit megengedhetnek maguknak. Nem egyszer előfordult, hogy a hostess, aki jött volna egy vidéki munkára, nem érkezett meg pontosan az indulásra, a 45 fős buszon már 44-en vártak rá. Hívtuk telefonon, de csak az édesanyját értük utol, aki közölte, nem gondoljuk komolyan, hogy az ő gyereke korán fog felkelni...”
A hostess ügynökségnek is a munkaerőhiány jelenti a legnagyobb problémát, megnehezíti a mindennapi működést, és a munkaidő jelentős részét a rendezvényszervezés operatív teendői helyett az állományszervezés tölti ki. Előfordul az is, hogy a napi munkából az ügyvezető is kiveszi a részét. Ilyen volt például a tavaly Magyarországon megrendezett FINA világbajnokság. A vizes vb olyan sok munkával járt, hogy Andrea is kénytelen volt bekapcsolódni a tennivalókba. Sokszor előfordult, hogy reggel hatkor már autóban ült, elment Balatonfüredre, hogy eligazítsa a lányokat, akik a versenyeket követő díjátadókon közreműködtek. Majd ahogy lezajlott a ceremónia, délután már jött is vissza Budapestre, hogy odaérjen a gyermekéért a nyári táborba. Ez a munkatempó és a vállalkozói szemlélet egyáltalán nem ismeretlen számára, hiszen a szülei a 90-es évek elején Németországban saját vállalkozásba kezdtek.
Lemondták a Rammstein koncertet
„Még alkalmazottként hihetetlenül nagy lehetőséget kapott édesapám, aki kiküldetéssel Németországba mehetett dolgozni, és magával vihette a családját is. Az általános iskolát már ott kezdtem, így biztos nyelvtudásra tettem szert, és már gyermekként találkoztam a különböző nációkkal, ami nyitottságra nevelt és megtanított alkalmazkodni. Úgy kerültem 6 évesen egy idegen országba, hogy egyáltalán nem beszéltem a nyelvet, tagja lettem egy teljesen új közösségnek, és három hónap után már beszéltem a németet. Négy évig voltunk Németországban, végig kitűnő tanuló voltam. A felső tagozatot már Magyarországon kezdtem. Németből 14 évesen felsőfokú nyelvvizsgám volt, angolból a középiskolában középfokú nyelvvizsgát tettem. Apukám mindig azt mondta, hogy a testvéremmel együtt úgy ragadt ránk a nyelvtudás, mint szamárra a fül. Az állami cég megszűnése után édesapám Németországban alapított vállalkozást, minősített magyar csőszerelőket és hegesztőket foglalkoztatott odakint, több mint húsz éven keresztül. Sokszor, amikor a szüleim szabadságon voltak, én mentem ki, és irányítottam a munkákat. A férjem is vállalkozó, ez jó, mert sok mindenben megértjük és segíteni tudjuk egymást. Ő nagy példaképem, tőle tanultam, hogy nem elég egy lábon állni, nem elég csak egy dologgal foglalkozni. Én mindenben támogatom őt, és ez fordítva is igaz, legyen az munka vagy a családunkkal kapcsolatos feladat, amit meg kell oldani. Miután megszületett a fiunk, gyorsan visszaálltam dolgozni. Nekem ez fontos volt, és ebben a férjem egyáltalán nem akadályozott.”
Varga-Szabó Andreát több mint négy évvel ezelőtt kérték fel az Appel PS Hostess Ügynökség vezetésére. A felkérést hosszas mérlegelés után elvállalta. Igaz, ezen a területen még nem volt szakmai tapasztalata, ám a rendezvényszervezés egyáltalán nem állt távol tőle. „Közgazdász vagyok, a külkereskedelmi főiskolán tanultam nemzetközi kommunikáció szakon, reklám specializáción. Amikor végeztem, azt gondoltam, mindenképpen reklámokkal és marketinggel foglalkozom majd. Akkor úgy tűnt, ez lesz a jövő. De gyorsan világossá vált, nem sok olyan ügynökség van, ahová be tudnék jutni. Marketingasszisztensként dolgoztam, közben pedig elkezdtem az ELTE-n jogot tanulni, majd három hónap után rájöttem, a munkát nehéz összeegyeztetni a tanulással, bármennyire is támogatott az akkori főnököm. A jogon elvégeztem még néhány évet, de nem fejeztem be. Kisebb kitérők után egy barátom hívására kerültem a Multimedia Organisation-höz, a későbbi Live Nation-höz, amely magyarországi és nemzetközi koncerteket szervezett. Szerettem ezt a munkát, az én feladatom volt kapcsolatot tartani a művészek ügynökségeivel, valamint összegyűjtöttük a koncertigényeket, az ajánlatokat a közép-kelet-európai régióból, majd leszerveztük a fellépéseket, szerződéseket készítettünk, és rendeztük az anyagi dolgokat. Az én feladatom ott ért véget, amikor a művész megérkezett az adott országba, és felment a színpadra. Nagyon sok világhírű zenésszel találkoztam. Az egyik felejthetetlen emlékem a Rammstein zenekarhoz kötődik. Közép-Kelet-Európában 2004 decemberében szerveztünk nekik egy turnét, amikor a moszkvai koncert után, a produkcióhoz tartozó eszközöket szállító tizenkét kamionból álló konvoj egyik kamionja elakadt útközben. Az autó javíttatása napokig tartott a mínusz 20 fokban, így a kellékek nem értek oda időben, a lengyelországi Katowicében két nappal később meghirdetett koncertre. Emlékszem, mennyi lehetőséget számba vettünk, mielőtt a zenekar ügynökségével és menedzsmentjével meghoztuk a végső döntést. Például arra is gondoltunk, hogy átrakodjuk a rakományt egy másik kamionra, de a hideg miatt ez lehetetlennek tűnt. Továbbá az idő szűke miatt a szigorú bürokratikus Oroszországban esélyünk sem volt arra, hogy az új kamionnak újabb útvonalengedélyeket kérjünk. Eszünkbe jutott az is, hogy Lengyelországban bérlünk olyan eszközöket, amelyek a kamionban ragadtak, ám a Rammstein mindig szenzációs és egyedi effektjeiről volt híres a koncerteken, így a pótlásra nem volt alternatíva. 24 óra óra alatt kellett dönteni. Végül lemondtuk a koncertet, amit a következő év elején pótoltunk.”
Család vagy külföld?
Andrea pályafutása tizenhárom év után szűnt meg a Live Nation-nél. Nem volt könnyű másik munkát találnia, hiszen olyan speciális munkakört látott el, amit Magyarországon nehezen talált volna még egyet. Miután híre ment, hogy „szabad lett”, és mivel sok művész ügynöksége és menedzsmentje ismerte képességeit, külföldre hívták dolgozni. De sem London, sem Los Angeles nem tudta elcsábítani. A családi kötelék erősebb volt, és itthon maradt.
„Soha nem bántam meg, hogy nem fogadtam el a nemzetközi lehetőséget. El kellett döntenem, hogy a családot vagy a külföldi önmegvalósítást választom, hiszen a kettő együtt nem ment volna. Rá kellett jönnöm, hogy az önmegvalósításra Magyarországon is számos lehetőség adódik. Gondolkoztam azon is, hogy újra elmegyek egy multinacionális céghez dolgozni, de éppen hároméves volt a fiam, és nem tudtam, hogyan fogom majd a napi 12-14 órás munkarendbe beilleszteni az egyébként is elég zsúfolt családi életemet. Három hónapig tartott, mire átgondoltam, hogyan tovább, mit is szeretnék. Ez a három hónap nagyon kemény volt… Nem jöttek az e-mailek, pedig korábban napi kétszáz is érkezett… Nem tudtam, pontosan mi hiányzik, a jó értelemben vett stressz, ami motivál, vagy az, hogy valaminek a közepén legyek? Egyik napról a másikra nem volt meg az az információáramlás, ami korábban impulzusként szolgált. Majd, amikor azt éreztem, kellenek az új kihívások, a felkínált lehetőségek közül a hostess ügynökség és a vállalkozói lét mellett tettem le a voksomat. Ez a munka is a rendezvényszervezés köré épül, de mégis más, ha egy művészt kell elvinni a színpadig, vagy ha egy hostesst kell felkészíteni egy rendezvényre. Időközben megtanultam, mi a számomra legideálisabb cégvezetés. Egy vállalkozást lehet úgy is irányítani, hogy a vezető mindenben részt vesz, én az elején így dolgoztam. Minden e-mailt látni akartam, ott akartam lenni minden megbeszélésen, mert tudni akartam, mi történik a cégnél, ismerni akartam a színes, szagos valóságot. Egy idő után rájöttem, ez annyira szétapróz, hogy a lényeges feladatokra nem tudok koncentrálni. Éppen ezért egy fél évvel az ügynökséghez kerülésem után úgy döntöttem, hogy az operatív munkát irányítsa egy szakmai és protokolligazgató, én pedig a cégvezetéssel foglalkozom. A nehézségeket soha nem viszem be az irodába, a feszültséget sporttal vezetem le. Erre néhány évvel ezelőtt vettem rá magamat, és ma már heti két-három alkalommal időt szakítok a rendszeres mozgásra. Huszonöt éves koromban volt egy idegi kimerültségem, ami egy súlyos autóbalesetben csúcsosodott ki. Ez felnyitotta a szememet, és fiatalon megtapasztaltam, hogy a felfokozott munka milyen káros lehet a szervezetnek. Muszáj volt visszavenni és csak az igazán fontos dolgokra összpontosítani.”
Juhász Marianna
Varga-Szabó Andrea (42)
Közgazdász, diplomáját a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán, nemzetközi kommunikáció szakon, reklámspecializáción szerezte. Évek óta ügyvezetője az Apple PS Hostess Ügynökség Kft.-nek. Házas, egy gyermek édesanyja. Ars poetikája: Semmi sem lehetetlen, hiszen mindig van megoldás, ami előre visz.
