Egyes nagyon kockázatos kötvényekkel, például török állampapírral, vagy a Tesla kötvénnyel nagyon szép hozamra lehet szert tenni, de legalább akkora esélye van egy nagyobb bukásnak is. Egy állam (Törökország), vagy egy cég (Tesla) azért fizet a kötvénye után nagyobb kamatot, azaz prémiumot, mert kockázatosabbnak számít a papír, és a befektető ki van téve annak, hogy esetleg a kibocsátó nem fizeti ki az ígért kamatot, vagy a legrosszabb esetben a kötvény visszafizetése is elmarad ¬¬– mondja Szécsényi Bálint, az Equilor Befektetési Zrt. vezérigazgatója, a Budapesti Értéktőzsde korábbi alelnöke.
„Az egész világon, így Közép-Kelet-Európában is nagyon sok – befektetésre is váró – pénz halmozódott fel 2008 óta. (A magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona tíz év alatt több mint megduplázódott, 18 ezer milliárd forintról 42 ezer milliárdra nőtt. ) De nagy baj, hogy a lakosság és a befektetők is könnyen felejtenek, noha a 2008-as válság óta csak tíz év telt el. Ráadásul a válság nyomán a lakosságnak nem kellett komoly nehézségekkel szembenéznie. A 2008-as válság miatt keletkezett banki veszteségeket és halmozódó államadósságokat (a devizahitelesek ügyét leszámítva) ugyanis nem hárították át a lakosságra, azt pénznyomtatással, illetve mostanában divatos kifejezéssel, a pénzpumpa segítségével oldották meg. Ennek nyomán az eszközárak, például az ingatlanok, a részvények árai meredeken emelkedtek” – foglalja össze dióhéjban az elmúlt tíz év történetét Szécsényi.
A tanulási folyamat elmaradt
„Egy ilyen méretű válság korábban – például a múlt század harmincas éveiben –óriási inflációval, a vagyonok leértékelődésével járt együtt. Most viszont elsősorban a politikusok és a monetáris szféra irányítói tartottak a súlyos világgazdasági válságtól, az esetleges pénzpiaci összeomlástól, ezért a nemzeti bankok pénzpumpával, azaz állampapírok és egyes vállalati kötvények vásárlásával segítettek a gazdasági, pénzügyi szektoron, közvetve a befektetőkön és a lakosságon is. Ezt a pénznyomtatást azonban már jó ideje be kellett volna fejezni. S miközben a szükséges szelekciót elvégezve egyes szereplőket ki kellett emelni a bajból, a befektetőknek és a lakosságnak meg kellett volna tanulnia, hogy betétesként, vagy hitelezőként mindannyian részesei vagyunk ennek a pénzügyi rendszernek. Komoly lecke lett volna, ha például valaki elveszti a jó nevű bankban lévő betétjének húsz-negyven százalékát, vagy heteken keresztül nem férhet hozzá banki számlájához, mint az történt Görögországban, vagy Cipruson. Tehát elmaradt az a tanulási folyamat, amely nyilvánvalóvá tehette volna a hibás (befektetői) döntéseket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a gyógyszerként használt válságkezelés mellékhatásaként jelentkező vagyonvesztéstől megkímélték a lakosságot és többé kevésbé a befektetőket is” – magyarázza a vezérigazgató, hozzátéve, hogy egy fájdalmas tanulási folyamat segíthetett volna abban, hogy megelőzzük a következő válságot.
Példaként hozza fel az ingatlanárak alakulását, amelyről most mindenki azt hiszi, hogy csak felfelé mozoghatnak és évente majd biztosan öt százalék körüli többlet nyereséget produkálnak. A tétel természetesen nem minden magyar településre érvényes, főleg Budapestre, és ott is csak egyes részekre. De a devizahitelesek, vagy a devizában befektetők egy része talán megtanulta, hogy az ingatlanok ára bizony meredeken eshet is, sőt hitelből történő vásárlás esetén a befektetett összeget akár el is lehet veszíteni.
Szécsényi Bálint ugyanakkor felidézi, hogy a befektetőket is védő szabályozás szigorodott, így az életbe lépő MIFID2 nem engedi, hogy például olyan kockázatos termékeket vegyen egy lakossági befektető, amelyet csak a minősített befektetők vásárolhatnak. Az EU például idén júniustól szigorította a lakossági tőkeáttételes deviza-, és részvényindexre köthető ügyleteket, de szigorítottak a kriptovalutákra és nyersanyagokra köthető ügyleteken is, ami azért helyes, mert a befektetők a már említett tanulási folyamat híján nem tanulták meg, hogy az a kockázat, amikor „elmennek a falig”, milyen súlyos következményekkel járhat. A szigorúbb szabályozás vonatkozik a banki hitelekre is, jó példa erre a magyar devizahitelekre érvényes MNB szabályozás.
Befektetési univerzum
Amikor arra kérem a vezérigazgatót, hogy jellemezze ügyfeleiket, először egy talán nem tipikus példát említ: vannak olyan befektetők, akik egy jó vállalkozást, például éttermet vittek, ahol akár 20-30 százalékos profitot is elértek. „De valahogy belefáradtak, vagy beleuntak és azt gondolták, hogy dolgozzon helyettük a pénzük. Természetesen olyan hozamot mi nem tudunk ígérni, mint amennyit a vállalkozásában produkált. A mi ügyfeleink nagyobb része más körből kerül ki, mint a kereskedelmi bankoknál befektetők. Akik idehozzák a pénzüket – a többség olyan pénzt hoz ide, amivel a kockázatmentesnél nagyobb hozamot szeretne elérni –, azok spekulálni kívánnak. Az Equilor közel 25 ezer ügyfeléből az úgynevezett aktív, azaz folyamatosan üzletelő kör néhány ezret tesz ki, de az valószínű, hogy ez a kör, esetleg egy szélesebb kör is több befektetési szolgáltatónál van jelen, tehát elemzéseket, befektetési tanácsokat több helyről is kap. A legtöbb bankkal szemben itt hozzáfér a teljes befektetési univerzumhoz: az amerikai és európai részvényektől a japán kötvényekig, vagy a venezuelai nyersanyagokig, üzletelhet devizaárfolyamokkal, vagy részvényindexekkel, a határ szinte végtelen. Ha valaki euróban jegyzett részvényt vásárol, és longra, azaz emelkedésre játszik, akkor nemcsak az euró árfolyamának erősödésére számít a forinttal szemben, de magának az eurós részvénynek az árfolyam emelkedésére is. Ha shortolja a részvényt, akkor pedig az árfolyam esésére spekulál. De azt figyeltük meg, hogy ezek a már-már profinak nevezhető befektetők közül sokan igyekeznek kerülni a nagyobb kockázatokat. Aminek persze van egy logikus magyarázata: sok befektetési guru, elemző, nagynevű közgazdász ír a gazdasági ciklus közeledő végéről. De van olyan befektető is, aki csak részvénybe fektet be, s nem érdekli, hogy rövidebb távon esetleg bukik, mert a történelmi tapasztalatok alapján hosszabb távon nagyobb hozamot érhet el, mint például egy kötvénybefektetéssel.”
Vannak ügyfelek, akik viszonylag könnyebben elviselik, hogy csak szerény, akár nulla-két százalék hozamot érnek el, mint hogy negatív hozam, azaz veszteség keletkezzen a számlájukon – válaszolja a befektetési szakember arra a kérdésre, hogy mi a fontosabb: a befektetett pénz reálértékének a megőrzése, vagy nagyobb hozam elérése. Hozzáteszi: bár a befektetők az elején azt kommunikálják, hogy tisztában vannak a befektetés szimmetrikus jellegével, a kockázatokkal, azaz a nyereség és veszteség lehetőségével is, de a veszteséget nehezen viselik, ezért aszimmetrikusan érdemes kezelni a befektetést, „védenünk kell a tőkét, amennyire lehet”.
Kockáztatni kell, kis hozamért is
Szécsényi most úgy látja, hogy régebben könnyű volt, amikor kockázatmentesen évi ötszázalékos hozamot el lehetett érni, így ha valaki három évre befektette a pénzét, akkor annak 85 százalékából ki lehetett hozni a száz százalékot, s a fennmaradó összeget lehetett kockázatosabb eszközökbe fektetni, ami ha nem jött be, akkor sem lett veszteséges a számla. A befektető biztosan nem örült, de igazán nem volt mérges, ha viszont három év után kevesebb volt a számláján, mint kezdetben, akkor dühös volt. Ma ez nem működik, mivel kockázatmentesen lényegében csak nulla százalékos hozamot (kamatot) lehet elérni. Tehát egy-két százalékos hozam érdekében is kockáztatni kell, mert a nulla százalékos hozamból a szükséges díjakat sem lehet kifizetni, pedig a befektetési szolgáltatás is pénzbe kerül.
„De visszatérve a korábbi témára, hogy az a befektető, aki a saját vállalkozásában 20-30 százalékos profitot ért el, nálunk befektetve már 5-6 százalékos éves hozammal is megelégszik, miközben azt is tudja, hogy a jelenlegi piaci környezetben ilyen hozamot is csak viszonylag nagy kockázattal lehet elérni” – vezeti le a tételt a vezérigazgató. Ugyanakkor nem vitatja, hogy egyes nagyon kockázatos kötvényekkel, például török állampapírral, vagy Tesla kötvénnyel akár nagyon szép hozamra is szert lehet tenni, de legalább akkora esélye van egy nagyobb bukásnak is. Tudni kell, hogy egy állam (Törökország), vagy egy cég (Tesla) azért fizet a kötvénye után nagyobb kamatot, prémiumot, mert kockázatosabbnak számít a papír, és a befektető ki van téve annak, hogy esetleg a kibocsátó nem fizeti ki az ígért kamatot, s legrosszabb esetben a kötvény visszafizetése is elmaradhat. Ez utóbbira sajnálatos példa a Questor kötvény.
A befektetési szakember szerint széles portfóliót érdemes tartani és diverzifikálni kell a befektetéseket. Ebbe éppúgy beleférnek a hazai és külföldi részvények, kötvények, az alternatív befektetések, például az ingatlanok és a kockázatosabb származtatott eszközök. „Mi az értékalapú befektetésekben (value investment) hiszünk, olyan cégek részvényeiben, vagy kötvényeiben, amelyek hosszú távon stabilan és nyereségesen működnek. Nem zárható ki, hogy ilyen cégeket is olykor felül vagy aluláraz a piac, de feltételezhető, hogy hosszabb távon az értékének megfelelő hozamot tehetnek zsebre a befektetők. Elsősorban a fogyasztási javak piacán lévő cégekre, vagy olyan piaci szolgáltatókra gondolok, amelyek már tíz-húsz éve bizonyítottak. Talán az sem véletlen, hogy Warren Buffett stratégiája is az értékalapú befektetéseken nyugszik.”
Sok macerával jár a tőzsdei jelenlét
Miután Szécsényi Bálint korábban a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) alelnöki posztját is betöltötte, kíváncsi voltam a véleményére: vajon miért nem kívánnak tucatszám tőzsdére menni a magyar vállalkozások, noha a világ fejlettebb részén, főleg az USA-ban ez a tendencia. A volt alelnök szerint nagyon sok macerával jár a tőzsdei jelenlét: jelentések negyedévenként, folyamatos kapcsolattartás a kisbefektetőkkel és néha az újságírókkal is, fizetni kell a tanácsadóknak, jogászoknak, megfelelni a felügyelet sok-sok vizsgálatának stb.
Ami pedig az USA-t illeti, ott is megváltozott a „divat”: csak azok a cégek mennek tőzsdére, amelyek külső forrásokat kívánnak bevonni. Ilyen például a Tesla, amelynek elnök-vezérigazgatója Elon Musk éppen most került bajba egy olyan twitter üzenet miatt, amelyet ármanipulációnak minősített az ottani tőzsdefelügyelet és le kellett mondania az elnöki posztjáról.
Jelenleg óriási pénzbőség van a világon, és manapság főként a magán tőkealapok (private equity) lépnek a tőzsdei befektetők helyébe, ők vásárolnak be vállalatokba, amelyek így nem a tőzsdét választják, így az előbb említett adminisztrációs nehézségekkel sem kell számolni. (Ilyen magántőkealapok játszottak komoly szerepet korábban a Wizz Air és a Waberer’s esetében is, melyek csak egy későbbi lépéssel döntöttek a tőzsdére lépés mellett. A szerk.) És a befektetők – a diverzifikálás jegyében – ezekbe a magántőke alapokba helyezik el a pénzt abban a reményben, hogy jobb hozamot lehet elérni, mint a részvény befektetéssel.
Emőd Pál
Szécsényi Bálint (44)
Az 1990-ben alapított, legrégebbi független magyar befektetési szolgáltató, az Equilor Befektetési Zrt. vezérigazgatója, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) korábbi alelnöke. Pénzügy-vállalatértékelés szakon végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. A kezdetektől a magyar pénz- és tőkepiacon dolgozik: 2000-től az Equilornál, ahol előbb a Corporate Finance területért felelt, majd ügyvezető igazgatóvá választották, 2010 óta pedig vezérigazgatóként tevékenykedik. Két gyermek édesapja.
