Akkor kell értékpapírt venni, nagy kockázatot vállalni, amikor a ciklus elején vagyunk, amikor historikusan is alacsony az árazás, mert a purgatórium mögöttünk van. A ciklus vége felé a kockázatokat folyamatosan le kell építeni. Sőt, bizonyos idő után a kockázatokat ki kell iktatni – állítja fel a saját és cége stratégiáját Szabó László, a Hold Alapkezelő Zrt. igazgatóságának elnöke.
A kerek évforduló miatt jelentős figyelem irányul a 2008-as válságra. Kihatásait tekintve súlyos volt a tíz éve kezdődő megrázkódtatás, de lényegét tekintve mégis csak olyan volt, mint a többi – mondja Szabó László, a Hold Alapkezelő Zrt. elnöke. Amióta világ-világ, a gazdaságok mindig is ciklikus pályán mozogtak, a tőzsdék pedig ezt követik le, méghozzá jóval nagyobb amplitúdóval. Mivel 2008 még nagyon közel van, erre mindannyian jól emlékezünk.
„Maradhatok a szállodában mosogatni”
„A 2008-as válság azért is hagyott mély, szinte kitörölhetetlen nyomot bennem, mert a legdurvább tőzsdei eséseket produkáló napokban véletlenül az epicentrumban, New Yorkban voltam” – idézi fel a történetet Szabó László. „Mikor a kollégáim izgatottan hívtak, hogy 1500 forint alá esett az OTP-részvény ára, kértem a szálloda recepcióján, hogy azonnal vegyék le a kártyámról a később kifizetendő összeget. Felrémlett ugyanis bennem, hogy ha a magyar bankszektor legerősebb vállalata esetleg összecsuklik, akkor az egész magyar pénzügyi rendszer is meginoghat, a kártyán lévő összeghez már nem tudok hozzájutni, és itt maradhatok a szállodában mosogatni” – fejezi be a máig ható, nem túl kellemes emléket.
A befektetők közül egy válság után kevesen vesznek részvényt, nagyon kevesen vállalnak kockázatot, s ugyanez érvényes az ingatlanokra is, ahol szintén jelentősen estek az árak. Aztán ahogy a ciklus megy előre és egyre érettebb lesz a piac, azaz emelkednek az árfolyamok – miközben az árazások egyre kevésbé vonzóak, azaz romlik a kockázat-hozam arány –, egyre többen nyitnak kockázatos pozíciókat. „Ha a ciklus elején részvénybefektetést ajánlok annak, aki előtte megégette magát, gondolkodás nélkül azt válaszolja, hogy húzz el innen. A ciklus végén viszont minden részvény-befektetési ötletre ugranak az ügyfelek, a kockázatot mintha el is felejtenék. Arról van szó, hogy ha emelkednek az árfolyamok, akkor mindenki extrapolál, tehát további emelkedésben hisz” – írja le a folyamatot a befektetési szakember. A medve (bull) piacok persze nem maguktól halnak meg, azok erőszakos véget érnek, mégpedig az amerikai jegybank, a FED kamatemelései „jóvoltából”. A kamatemelkedések egyre drágábbá teszik a hitelfelvételt és egyre drágábbá válik a konjunktúra korábbi szakaszában felvett hitelek finanszírozása. A magasabb kamatszint vonzóbbá teszi a kötvénybefektetéseket és csökkenti az eszközárakat.
Amikor közbevetem, hogy a 2008-as válság elhúzódott 2011-2012-ig, Szabó válaszában azzal érvel, hogy az amerikai részvények 2009 után már folyamatosan emelkedtek, márpedig az USA értékpapír piaca határozza meg a globális folyamatokat. Az S&P 500-as index 2009 kora tavaszán 666 pontra zuhant le. Viszonylag gyorsan 2009 augusztusára felment 1000-re, de 1500-ra csak 2013 elején, majd 2014 őszén lépett fel 2000-re, aztán 2017 szeptemberében érte el a 2500-at, szeptember végén megközelítette a 3000-et, és jelenleg 2800-2900 pont között mozog. (A beszélgetés időpontja október 9-e volt. A szerk.) Természetes, hogy most sokkal többen vannak benne a részvénypiacokban, mint akkor voltak, amikor az S&P 500-as index 1000 ponton állt. De ebből a számsorból az is kiolvasható, hogy aki 1000 pontnál szállt be, az képes volt megháromszorozni a pénzét, aki viszont egy évvel ezelőtt vett mondjuk egy S&P 500-as indexet, az már csak 15-20 százalékot tehetett zsebre. Persze, az sem kevés. Egy tőzsdei visszaesés esetén pedig azok kerülnek először mínuszba, akik a végén vettek. A 2009-es vételeket nem fenyegeti veszély, nem úgy, mint a 2018-as vásárlásokat.
„Sötétben részegen nem biciklizünk haza lámpa nélkül”
„Nekem az a szakmai meggyőződésem, hogy akkor kell értékpapírt venni, nagy kockázatot vállalni, amikor a ciklus elején vagyunk (a ciklus alját persze nagyon nehéz kifogni), amikor historikusan is olcsóak az árazások, vonzóak a kilátások, mert a purgatórium mögöttünk van” – jelenti ki a Hold elnöke.” Amikor a ciklus »öregszik», a fellendülés már viszonylag hosszabb ideje tart, az eszközárak egyre drágábbak és a felső szférák felé mozognak, akkor a kockázatokat folyamatosan le kell építeni, sőt bizonyos idő után a kockázatokat ki kell iktatni. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a válság után többet kell venni (persze, ha van miből!), és amikor már öreg a ciklus, akkor mindent el kell adni, és kockázatmentes eszközökben kell ücsörögni (bármennyire is nehéz, miközben odakint még dübörög a piac), esetleg állampapírt venni, hogy a következő válság idején legyen pénzem bevásárolni. Ezzel a stratégiával lehet hosszú távon pénzt keresni” – teszi hozzá. „Mi elmondjuk az ügyfeleinknek, hogyan gondolkodunk a világról, milyen defenzív pozíciókat veszünk fel, s ez a stratégia milyen hatással lesz a portfoliókra. Ez persze közel sem tökéletes stratégia, de az elmúlt 25 évben így sikerült elkerülni a nagy bukásokat, noha 1998-ban, meg 2000-ben és 2008-ban is hasra lehetett volna esni. Persze jó lenne pont a végén kiszállni, de ez sajnos lehetetlen. Sokan próbálták ezt, de keveseknek sikerült. Nem véletlen, hogy kevés tőzsdei befektetővel találkozik az ember, aki már a 90-es évek közepén is »nyomta a spekit»”.
Ugyanakkor vannak befektetők – leginkább a brókercégek ügyfelei –, akik azt látják, hogy az elmúlt években mennek fel az árfolyamok, s ezt a múltbeli trendet kivetítik a jövőre is. „Ezért növelik a tétet, veszik a kockázatos eszközöket, amelynek nyomán tovább emelkednek az árak” – ad magyarázatot Szabó László arra, hogy nem mindenki követi a Hold stratégiáját. Elismeri, hogy teljesen nem zárható ki az sem, hogy ez az öregedő ciklus még fennmarad egy ideig és akkor a defenzív stratégia miatt a befektetők rosszabbul járnak, azaz rövidtávon mindig ára van ennek a stratégiának. „Ezzel igazából nem tudunk mit kezdeni, mivel a fellendülés utolsó szakasza mindig is fájdalmas volt számunkra” – jelzi a dilemmát. Ne feledjük, hogy a mostani gazdasági és értékpapír ciklus a leghosszabb, amit a XX. és a XXI. században lejegyeztek, most már közel tíz éve, azaz 44 negyedéve tart az USA-ban.
„Próbálom egy nagyon egyszerű hasonlattal érzékeltetni problémát. Meggyőződésünk, hogy sötétben részegen nem biciklizünk haza lámpa nélkül a kocsmából, mert az veszélyes. Ha már így alakult, inkább gyalog megyünk. Akkor sem biciklizünk haza, ha Józsi bácsi már évek óta ezt csinálja, és röhög rajtunk, hogy már több cipőt elkoptattunk, miközben ő az autók között cikázva mindig hazaért. Ha a hasonlatot folytatjuk, akkor mi továbbra is gyalog megyünk haza, és nem kockáztatunk azzal, hogy felülünk a kivilágítatlan biciklire.”
„Nyerni lehet, veszíteni muszáj”
Talán azért alakult ki ez az óvatos stratégia, mert Szabó László is megégette magát egyszer. „Mint sokan mások, akik ma vezető pozíciókban ülnek befektetési vállalkozásoknál, én is megfizettem a tanulópénzt. De azt is mondhatnám, rám is érvényes André Kostolany egyik híres bon mot-ja: nyerni lehet, veszíteni muszáj. A kilencvenes években fiatal elemzőként nagyon szorosan követtem a hazai gyógyszeripart. Megértettem, hogy a régi szocialista nagyvállalatok utódainak nagy részétől függetlenül a magyar gyógyszergyárak képesek lesznek alkalmazkodni az új világ kihívásaihoz. Egy banknál lombard hitelt vettem fel, amiből egy csomó Egis részvényt vásároltam. Aztán beütött a mexikói válság (amiről internet híján nagyon kevés hír jutott el hozzánk akkoriban) és a részvény árfolyama zuhanni kezdett. A fedezet leértékelődése miatt a bank lezáratta velem a pozíciót, amivel jelentős bukást realizáltam. Persze, próbáltam kétségbeesetten időt nyerni, de szerencsére a bank következetes volt és nem engedett. Ha akkor nem adatja el velem a részvényeket, kis idő múlva mindenemet elvesztettem volna.
Persze, a középtávon az Egissel kapcsolatos várakozásaim teljesültek, az árfolyam a sokszorosára emelkedett, de ettől még könnyedén csődbe mehettem volna. Sokat tanultam ebből az esetből a kockázatkezelésről, az értékpapírpiacok globális meghatározottságáról és a saját gyengeségeimről. Talán a legfontosabb tanulság, hogy a kockázatkezelést nem lehet könyvekből megtanulni. Erős meggyőződésem, hogy aki nem él át egy ilyen bukást, az soha nem tanulja meg, hogy mit jelent valójában a kockázat.”
Vajon milyenek a Hold Alapkezelő tipikus ügyfelei? Kockáztatnak?– kérdezem az elnöktől. „A tipikus privátbanki ügyfélnek van egy jó állása, vagy saját cége és olyan többlet jövedelmei képződnek, amelyet már nem kíván a vállalkozásába visszaforgatni”– válaszolja Szabó. „Tehát az ügyfeleink nem az itt elhelyezett befektetésből élnek. Ezek az emberek a nagy kockázatot a saját szakmájukban, vállalkozásukban viselik, és azt saját maguk is menedzselik. Az itt elhelyezett megtakarításuknál, amelyet ránk bíznak, viszont nem kívánnak már nagy kockázatot vállalni. Tisztában vannak vele, hogy ezzel a stratégiával nem tudják megduplázni az összeget, és szinte biztosan nem is vesztik el a felét. Logikusan gondolkodva az várható el, hogy reálértékben gyarapítsuk a ránk bízott pénzt. Aki viszont tőzsdézni akar, nagy kockázatot vállalva, az maga spekulál, nem lesz privátbanki ügyfél”.
Emőd Pál
Szabó- László két alaptörvénye
1. Ne bízd a pénzedet olyan vagyonkezelőre, aki még nem bukta el a sajátját.
2. Soha ne bízd a pénzedet olyan vagyonkezelőre, aki ezt már kétszer megtette.
A Hold (2016-ig Concorde) Alapkezelő adózott eredménye (millió Ft):
2013: 2201
2014:2525
2015: 2582
2016: 2018
2017: 1747
Szabó László (50)
A HOLD Alapkezelő (korábban Concorde Alapkezelő) Igazgatóságának elnöke.
A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomát 1993-ban. Pályafutása kezdetén corporate finance ügyekkel foglalkozott, majd elemzőként dolgozott. Később a Concorde Alapkezelő partnere, vezérigazgatója. A 2006. év végén felhagyott a vállalatirányítással és az aktív alapkezeléssel, azóta magánbefektetőként dolgozik. Rendszeresen oktat a Corvinus Egyetem Pénzügy Szakán.
A Hold (2016-ig Concorde) Alapkezelő által kezelt vagyon (millió Ft)
2013: 400
2014: 530
2015 534
2016 560
2017 550
