Ünnepi cselekvéslista, hétköznapokra

Ünnepi cselekvéslista, hétköznapokra

Nézzünk megoldásfókusszal 2018-ra!

Az idő naptári múlása legalább egyszer egy évben, decemberben, leltározásra ösztönöz minket: mit tettünk jól, mit kellett volna másképp csinálni. Ha az év elszalasztott lehetőségeit nézzük, akkor fájdalmas felismeréseink lehetnek, csakhogy a gyötrő emlékeknek semmi értelmük sincs: a múlt elmúlt, a terheit hiába cipeljük tovább… A záruló évre azonban nézhetünk megoldásfókusszal: mit tanultunk belőle, milyen tanulságai ragadják meg a figyelmünket, mit tegyünk szebben, bölcsebben a 2018-as esztendőben? Bár mindenkinek a maga tanulságai a legértékesebbek, 5 olyan cselekvési lehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek hasznosak a jövő évi tervezéshez.

1. Kérdezzünk többet, feltételezzünk kevesebbet!

Ha elemmel működő, elektronikus ajándékot adunk vagy kapunk, a csomagoláson valami hasonló szöveggel találkozhatunk: „A játék nem tartalmazza a szükséges elemeket.”, vagy „A készülék AAA elemmel működik, amelyet külön kell megvásárolnia.” Amennyiben az ajándékozó nem készült fel a szükséges mennyiségű és minőségű elemmel, lehet, hogy a meglepetés elmarad, átmenetileg használhatatlan lesz az ajándék. Milyen jó lenne, ha sem az ünnepek, sem a hétköznapok alatt nem maradnánk elem nélkül! Fókuszálunk a nagy célra, hajtunk, gürizünk, majd mikor odaérünk, észrevesszük, hogy az egésznek semmi értelme sincs: közben elvesztettük a barátainkat, elkopott a szerelem, vita van egyetértés helyett és békétlenség a szeretet helyén. Időnként tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi végre az egész hajcihő, mi is a valódi igényünk, mire van szükségünk valójában? A válaszok biztosan segítik, hogy az elemet se felejtsük ki életünk ajándékcsomagjából…

2. Tegyünk a közöny ellen!

A hétköznapi szürkeség és közöny ellen mi is tehetünk. A Karácsony szellemisége épp erre figyelmeztet minket. Említhetném példaként Charles Dickens Karácsonyi énekének főszereplőjét, a szőrösszívű Scrooge urat is, aki meg sem ünnepli a karácsonyt, szipolyozó és zsugori, aki közönnyel nézi mások szegénységét és megvetéssel mások ünnepi készülődését. Sajnos azonban nem kell ilyen messzire mennünk, elég, ha a hétköznapjainkat nézzük: hányszor állunk meg segíteni egy bajba jutottnak, milyen gyakran támogatunk évközben – személyes lehetőségeinkhez mérten – rászorulókat, mikor vagyunk udvariasak és kedvesek idegenekkel, stb. Szóval mikor győzi le a közönyt a bennünk élő kedvesség és felebaráti szeretet? Nagyon szimpatikus a sashalmi tanoda kezdeményezése, ahol a 6. c osztályos etika óra egyik missziója, hogy legalább az iskolán belül legyőzzék a közönyt. Titkos akciót szerveztek, ahol azt figyelte meg az osztály, hogy a felső tagozatos diákok mennyire segítőkészek egy hosszú folyosóra tévedt síró, eltévedt kislány iránt. Természetesen a második osztályos kislányt felkészítették a szerepre. A szünetben tartott akció során a szerepét jól játszó Zita mellett 5 felsős tanuló ment el szó nélkül, a hatodik megállt és megkérdezte, mi a baj. Ő Nagy Orsi 6.b osztályos tanuló volt, így a közöny elleni akció hőse ő lett. A projektet kitaláló tanár szerint így kicsiben is érdemes elkezdeni, s a közöny legyőzhető! Vajon mit tehetünk magunkért, hogy elkerüljük a fásultságot, sőt, akár a környezetünkben, „kicsiben”, milyen lehetőségünk van arra, hogy cselekedjünk és legyőzzük a közönyösséget, a nemtörődömséget?

3. Fertőzzünk meg másokat is derűvel!

A nevetés és az idegeskedés is fertőző – állítja a Harvard Egyetem „The study of adult development” című tanulmánya. Négy kutató összesen 100 ember életét követte végig több évtizeden keresztül, hogyan alakulnak a mindennapjaik, a sorsuk, mennyire elégedetten és boldogan élnek. Az egyik leghosszabb ideig tartó kutatás bebizonyította, hogy az emberi elégedettség és boldogság forrása a minőségi kapcsolatok és az új dolgokban való tapasztalatszerzés. Az elemzés arra is rávilágított, hogy bárki képes optimistává, derűlátóvá válni, az inkább pesszimista látásmódúak is képesek az örömre, ez döntés kérdése. Segít nekik benne, ha olyan emberekkel veszik magukat körbe, akik kedélyesek, derűsek, sok bennük a szeretet és az öröm. A pesszimistáknak azért érdemes dolgozniuk magukon, mert az idegeskedésükkel, borúlátásukkal megfertőzik az elégedett és boldog emberek mindennapjait. És a jó kedélyűek is fertőzőek, nyomukban az öröm terjed. Mi döntjük tehát el, hogy mivel fertőzünk! A meggyőzéshez talán még annyi, hogy a pozitív érzelmek csökkentik a stresszt, erősítik az immunrendszert, a krónikus betegségekben enyhülést hoznak, röviden a szervezetben pozitív változásokat ösztönöznek.

4. Legyen motiváló célunk és tartsunk ki a cselekvésben!

Ha máshonnan nem, József Attila Betlehemi királyok című verséből biztosan ismerjük a három királyt: Menyhártot, Gáspárt, Boldizsárt. „Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk…” Bár a Biblia nem nevezi királyoknak őket és arról sem szól, hogy hárman lettek volna, arról azonban ír, hogy Babilontól Jeruzsálemig utaztak csak azért, hogy lássák a Messiást. Ez azt jelenti, hogy ezerkétszáz kilométert utaztak Babiontól Jeruzsálemig, ami abban az időben tevével, napi 25-30 km-t megtéve 48-50 napig tartott – a Babilon, Mari, Tadmor, Damaszkusz, Jeruzsálem útvonalon. Persze ha inkább a kényelmetlenebb gyaloglást választották, lehet, hogy gyorsabban haladtak. A történetnek fontos üzenete van számunkra: tudunk-e kitartóan, türelmesen cselekedni heteken keresztül, miközben kényelmetlenséget élünk meg, nehézségeket küzdünk le. Van-e olyan célunk, amely annyira motivál minket, hogy nem számít idő és energia, és a vágyunk megedzi a küzdőképességünket? Ha nincs, mi, ki segíthet megtalálni? A történetnek még sok üzenete van és ebből még egy biztosan fontos nekünk: vannak-e társaink, szövetségeseink, akikkel egy ilyen útnak neki tudnánk vágni?

5.Halljuk meg mások szükségleteit és értessük meg a magunkéit is!

A Bibliában leggyakrabban szereplő állat a juh vagy bárány. A szentkönyv Jézust nevezi Isten bárányának. Az eszkimók számára azonban ismeretlen állat a bárány, így a fordítók inuit nyelveken Isten fókájaként emlegetik Jézust, hogy egyértelmű legyen, milyen tulajdonságai vannak. Az Isten két fület adott nekünk és egy szájat, hogy kétszeresen halljunk, és csak egyszeresen beszéljünk: vajon hányszor élünk annak lehetőségével, hogy meghallgassuk, meghalljuk és meg is értsük a másikat? Gondoskodunk-e arról, hogyha valakivel nem értünk egyet, vagy a másik nem pontosan érti, hogy mire gondolunk, mire van szükségünk, akkor úgy „fordítsuk le” a mondandónkat, hogy a beszélgetőpartnerünk számára is érthető legyen? Milyen sok konfliktust megelőzhetünk, és rengeteg félreértést elkerülhetünk, ha képesek vagyunk tanulni az Isten fókája történetből…

Hasznos cselekvéslista a 2018-as tervekhez
1. Kérdezzünk többet, feltételezzünk kevesebbet!
2. Tegyünk a közöny ellen!
3. Fertőzzünk meg másokat is derűvel!
4. Legyen motiváló célunk és tartsunk ki a cselekvésben!
5. Halljuk meg mások szükségleteit és értessük meg a magunkéit is!

Márton-Koczó Ildikó, executive coach, mentor