Lotfi Farbod: a fák mégsem nőnek az égig...

Lotfi Farbod: a fák mégsem nőnek az égig...

Ingatlanfejlesztőként, saját vállalkozásában dolgozik most Lotfi Farbod, ismert iráni származású befektetési szakember. A nagy cégek után – volt már a Deutsche Bank itteni fiókjának elnök-vezérigazgatója is – ez másfajta munka. Alkalmazottból vállalkozó lett. Magyar piacon, magyar állampolgárként, de nyitottan a világra, tele energiával. Azt mondja, ez minden emigránsra igaz, aki nem kényszerből váltott országot, hanem mert más életet akart, mint ami otthon volt.

Valójában e váltás már 1980-ban megtörtént. Akkor, amikor még Magyarországon szocializmus volt, s Lotfi Farbod csak 17 éves. A szülei döntöttek úgy, hogy négy gyerekükkel nyugdíjasként inkább külföldön élnek. Minden lehetőséget végigvéve, kiderült, nyugati országra nem volt elég a meglévő megtakarításuk, és a nyugdíj, a szocialista országok közül pedig Magyarország volt a legszimpatikusabb, legnyitottabb. Tartózkodási engedélyt kaptak. „Egy nagyon barátságos, külföldieket befogadó-elfogadó országba érkeztünk. Kuriózum voltunk az iskolában, de nagyon igyekeztünk, megpróbáltunk jól viselkedni, jól tanulni. Az iskolában egy évig csak lestünk-figyeltünk, de 6 hónap után már tudtam magyarul beszélni, aztán nyáron az összes tantárgyból különbözeti vizsgát tettünk, magyarul. Mind a négyen. Magyar nyelv és irodalomból is.”

Sokféle kultúra

Lotfi Farbod tehát már 37 éve él Magyarországon. Magyarnak is érzi magát, életének nagyobbik részét itt töltötte. Nincs honvágya, hiszen már gyerekként is sokat volt külföldön. „Édesanyám iráni kulturális központokban dolgozott, a kulturális attasék mellett. Isztambulban végezte el az egyetemet, majd Ankara következett. Az egész család ott lakott vele, így összesen 8 évig éltünk Törökországban. Persze, több dologban iráni is vagyok, ez meghatározza a világlátásomat. Számomra a sok kultúra, vallás egymás mellett élése természetes állapot. Iránban akkoriban volt keresztény meg zsidó kisebbség, éltek ott bahaiok, szunniták, síiták, buddhisták. Tudom, hogy ma Iránnak nem ezt az oldalát lehet látni, de akkoriban meghatározó volt a békésen együtt élő, színes kultúra, pezsgett az ország. 1980-ban voltam ott utoljára, életem meghatározó élményei már Magyarországhoz kötnek. Én annak a generációnak vagyok a tagja, mely érdemben hozzájárult a magyar rendszerváltáshoz, nem politikai oldalról, hanem a gazdasági intézmények oldaláról. Igen, én már magyar vagyok, mindhárom fiamat magyarnak neveltem. Irániként rendkívül nyitott is vagyok a világra. A testvéreimnek is természetes a sokféle kultúra. Ehhez szoktunk hozzá. Húgom Norvégiában orvos, öcsém Katarban sportot tanít, bátyám fél lábbal Iránban van, fél lábbal meg itt. Legidősebbként ő élt legtöbbet szülőhazánkban.”
Debreceni agráregyetem, MÜSZI, tőzsde, ING Bank, Cofinec, Deutsche Bank – sok mindent kipróbált, sok cég vezetői székében ült az elmúlt 30 évben Lotfi Farbod. Azt mondja, nagy szerencsének tartja, hogy nem a gödöllői agráregyetemre vették fel, hanem Debrecenbe. Így megismerte Magyarországot, a vidéket, mert az ott élők gondolkodását „nehéz lenne a főváros második kerületéből megérteni.” Szíve szerint maradt volna az agráriumban, „imádtam volna ott dolgozni”, de akkoriban ott nem tudott annyi pénzt keresni, amennyi kellett a családja eltartásához. 19,5 évesen nősült, 22 évesen már megszületett az első fia, majd még kettő. „A MÜSZI-hez kerültem, tanácsadóként, rendszerszervezőként dolgoztam, a nagy mezőgazdasági vállalkozásoknak segítettünk az informatikai rendszerek felépítésében. Amikor kiderült, hogy a MÜSZI a tőzsdére készül, boldogan vetettem be magam a tőzsdei ismeretek elsajátításába. Angolul olvastam, sok időt fordítottam az önképzésre. Így lassan agrármérnökből pénzügyi szakemberré váltam, ami meghatározta életem következő szakaszát.”

A nagy pofon

Jöttek a sikerek, majd a kudarcok is. Pályáján a Deutsche Bank itteni cégének elnök-vezérigazgatói posztja lehetett a szakmai csúcs, a legnagyobb kudarc pedig valószínűleg a Tópark-ingatlanfejlesztéshez kötődik. Ekkor ő az ingatlanfejlesztést irányító Walker and Williams Group elnöke volt. Az ambiciózus fejlesztés 2007-ben indult, 2008-ban pedig jött a válság. „Nekem soha nem az volt a fontos, hogy nagy hatalmam legyen, nagy szervezetet irányítsak, hanem hogy izgalmas feladatot kapjak, ami ösztönöz, inspirál. Ezért hagytam ott a Deutsche Bankot, s vállaltam el az ingatlanfejlesztő alap vezetését. Akkoriban talán túlzottan magabiztos is voltam, siker siker hátán, könnyen olyan érzésem lehetett, hogy nálam ’a fák is égig érhetnek’, azaz mindent szabad, minden sikerülni fog. Óriási, látványos üzleti sztorit raktunk össze, a bankok 100 millió eurós kölcsönre ösztönöztek. Amíg volt tőke, azaz a saját részvényesek pénzével és banki hitelekkel finanszírozni tudtuk, jól haladt az üzlet. Ám a 2008-as válság mindent felborított. anyagi gondjaink támadtak, kapkodtunk, de nem lehetett megmenteni a projektet. Csak arra tudtam törekedni, hogy tisztességesen, szabályosan le tudjam zárni az egészet. Mivel sokan veszítettek az üzleten, sok hatóság vizsgált bennünket. Nem marasztaltak el. De megviselt ez a történet. Tudtam, nem a termékkel van baj – ez abból is látszik, hogy most megépül e projekt –, hanem az időzítéssel. A válságot azonban nem láthattuk előre. Nekem ez jókora pofon volt, de használt: szerényebb, visszafogottabb lettem. Igaz, utána már nem vállaltam ilyen nagy feladatot, fiaimmal ingatlanfejlesztőként kis lépésekben haladunk. Most egy ötlakásos és egy harminclakásos házat építünk. Élvezem, ez most így jó.”

Az emigránsok teljesíteni akarnak

Persze, közben volt még egy-két befektetési „kaland”, például rövid ideig Lotfi Farbod a debreceni repülőtér tulajdonosa is volt. „Igen, de eladtam 50 százalékos részesedésemet a társamnak. Nem akartam még évekig finanszírozni a veszteséget, bár hittem abban, hogy egyszer jó üzlet lesz. A debreceni ipari parkban maradt még kisebbségi részesedésem, de ott csak pénzügyi befektető vagyok, nem szólok bele a szakmai munkába.”
Az üzleti kudarchoz magánéleti gondok is társultak. Nyolc évvel ezelőtt elvált. „Szükségem volt arra, hogy egy kicsit magammal foglalkozzak, végiggondoljam az életem, a munkámat. Nem volt baj velünk, két nagyon rendes ember élt együtt 28 évig, de elfáradtunk, már nem tudtuk motiválni egymást. Azóta is jó a kapcsolatunk. E váltás, plusz az üzleti kudarc után más ember lettem. Korábban mindig mindent nagyon gyorsan csináltam, gyorsan járt az agyam. Mire valamelyik kollégám elmondta volna, mit akar, kitaláltam, s már döntöttem is. Nem volt türelmem végighallgatni, odafigyelni az emberekre. Ez rossz főnöki tulajdonság, de az üzleti sikerhez kellett ez a gyors tempó. Most türelmesebb, odafigyelőbb vagyok. Megtanultam, a fák ugyan magasra nőnek, de soha nem az égig…”
A szerényebb, nyugodtabb tempó tetszik most Lotfi Farbodnak. Azt mondja, most erre van szüksége. De még bármi jöhet. „Bejártam Európát, s a világ több részét. Már gyerekkoromban hozzászoktam, hogy teljesítmény kell a sikerhez. Ezért tanultam felnőttként is folyamatosan, ezért tettem le a tőzsdei szakvizsgát, állandóan bizonyítani akartam, szakmailag igényes voltam, magammal szemben is. De azt tapasztaltam, ez általában jellemzi azokat az emigránsokat, akik nem segélyből akarnak élni, hanem saját erejükből boldogulni. Ha a magyar emigránsokat nézzük külföldön, rájuk is igaz, hogy sokszor meg tudtak újulni, váltanak, ha kell, teljesítményre törekednek. Mert az, aki az őshazáját el tudta hagyni, és szemrebbenés nélkül belevág egy új életbe, abban nagy bizonyítási kényszer, sikeréhség van, és általában sikerrel is jár. Én sohase voltam olyan ember, aki visszatekint a múltra, vagy megbánja, amit tesz, és szeretné ugyanott újra kezdeni. Ez számomra unalmas lenne. Ami volt, megvolt. Most jöjjön az új. Ezért szakítottam eddigi pénzügyes múltammal és belevágtam az ingatlanfejlesztésbe. Most a fiaimmal együtt, a Loft Line Kft-ben. Úgy érzem, talán építészmérnöknek kellett volna mennem. S közben az új szerelem is rám talált: Szentpéterváron, egy balettelőadáson. Tatyjana azóta a feleségem, tavaly június óta itt él Magyarországon.”

Együtt a fiúkkal

Tehát akkor milyen is Magyarországon az üzlet a vállalkozás világa egy ex-iráni üzletember szemével? „Sok minden jó, de az például gond, hogy itt állandóan változnak a szabályok, ha kell, ha nem kell. Ha mondjuk, 10 százalékkal nőne a piac, akkor ezt elfogadhatnánk, de most nehezen… A rendszerváltozásnál például szinte minden nap változott valami, ez akkor indokolt és természetes volt, jó irányba indultak a folyamatok. Most azonban már kellene egy kis nyugalom, stabilitás. Tudom, hogy csökkent a bürokrácia, de még mindig nagyon magas, és fejletlen az adminisztráció. Még mindig túlzott az állami elosztás. S ami még fontos: gyenge a külföldi nyelvtudás, talán ezzel is magyarázható sokaknál a bezárkózás. Valamikor volt egy álom, hogy Magyarország legyen Közép-Kelet Európa Hongkongja, meg startup központja. Szép álom volt, megvalósítható, de nem ebbe az irányba mennek a dolgok. Sajnálom. Jót tenne az országnak a nagyobb nyitottság, a tolerancia, a kíváncsiság mások véleményére, a sokszínűség. Számomra ezek természetes, alapértékek, ezért sokra tartanám, ha az országban is sokak értékelnék ezeket.”
Lotfi Farbod nem bánt meg semmit sem. Akkor és úgy váltott, amikor az adott munkahelyen éppen kezdett unalmassá válni számára a munka. Vajon most már a nagy ambícióknak is vége? „ Inkább azt mondanám, hogy sok energiám van, amit megpróbálok saját ötletekkel, kreativitással lekötni. Ha kell, tanácsadással is foglalkozom, de igazán az ingatlanfejlesztés a lényeg. A fiaimmal dolgozunk együtt. Azt szeretnénk, ha a közös munkában kicsit mindegyikünk álma megvalósuljon. Ha ez sikerül, akkor boldogok leszünk. Aztán meglátjuk, mit hoz még a jövő. Mi nyitottak, kíváncsiak vagyunk”
Kocsi Ilona

Lotfi Farbod (54)
Iráni származású magyar állampolgár, agrármérnök, tőzsdei szakember, pénzügyi befektető, a Loft Line Kft. résztulajdonosa. 1987-ben a MÜSZI Rt-nél, az egyik első tőzsdei kibocsátónál helyezkedett el, ahol végül befektetési vezérigazgatóként dolgozott. 1992-ben a Budapesti Értéktőzsde ügyvezető igazgatójává nevezték ki, majd a GiroCredit Befektetési Kft. vállalati pénzügyi divízió igazgatói posztja következett. Utána. az ING Baring Értékpapír Rt. vezérigazgatója, a tőzsdetanács tagja, majd alelnöke volt. 1998-tól 2000-ig a Cofinec N.V. csoport pénzügyi vezérigazgató-helyettese, 2007-ig a Deutsche Bank Rt. elnök-vezérigazgatója, majd az ingatlanfejlesztő Walker and Williams Group elnöke. Most pénzügyi befektető és ingatlanfejlesztő, saját cégében. Nős, felesége orosz, három felnőtt fia van. Hobbija: kortárs magyar képzőművészeti alkotások gyűjtése.

Kérjük, mondja el a véleményét