Kereszténység, üzleti etika és az elrontott világ

Kereszténység,üzleti etika és az elromlott világ

„Valljuk, hogy a bibliai elveket nem csak személyes életünkben kell
alkalmaznunk, de az üzleti életben, munkánkban, vállalkozásunkban, vezetői
feladatainkban is”- olvasható a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek
Társasága (KEVE) honlapján. Vajon működik ez a gyakorlatban is? Könnyebb
vagy nehezebb a keresztény értékeket követő üzletemberek dolga most, hogy
hangsúlyozottan keresztény kormánya van az országnak? A témáról a KEVE
mostani elnökével, Szalai Zsolttal és egy korábbi elnökével,Tomka Jánossal
beszélgettünk. A társaság az idén 25 éves.

Miben más egy keresztény üzletember, vezető, mint egy nem hívő ember?
Elvileg egy normális üzletmenethez a tisztesség mindig hozzátartozik. Nem
csapjuk be a másikat, a haszon után a szabályoknak megfelelően adózunk…
Vajon egy keresztény ember jobban betartja az alapvető üzleti- társadalmi-
erkölcsi normákat? Vagy…?

Vágy a harmóniára
„Nagyon sok ember szeretne ezen elvek szerint élni, függetlenül attól, hogy
hívő, vagy nem hívő. Sokszor nem sikerül. A keresztényeknek sem. De a vágy
megvan a harmóniára, egy problémamentes, tisztességes világra. Ez most
hiányzik. Egy elromlott világban élünk, sokan ezért jósoltak többször is már
világvégét. De ez kóklerség, nem lesz világvége. Új teremtés jön, vagyis Isten
helyreállítja a világot. Amíg ez megvalósul, addig semmi sem lesz tökéletes,
katasztrófák jönnek, meg betegségek” – vázolja az alaphelyzetet keresztény
megközelítésből Szalai Zsolt, a KEVE elnöke. Tomka János szerint is vannak igazi
szép és fontos értékek egy társadalomban, ám – egy nem keresztény
management menedzsment szakértőt idézve – úgy látja, óriási szakadék van a
vallott és a követett értékek között. „Az emberek a legkisebb nehézség esetén
is nagyon gyorsan visszatérnek a természetükből adódó viselkedési módhoz.
Függetlenül attól, hogy korábban milyen értékeket vallottak. Kutatások
kimutatták, hogy ez a magatartás kultúra-független, bár sokszor erre próbálják
fogni a hirtelen megváltozó viselkedést. Ez emberi dolog. Ám én mégis látok
különbséget a keresztény és nem keresztény ember reagálásában. A hívő
embernek van egy olyan erőforrása, ami tartást ad neki. Lehet, hogy ugyanúgy
elvesztette az állását, mint a nem hívő kollégája. Mindkettőjüknek van családja,
amely így bajba kerül. A hívő embernek azonban kapaszkodót, ’erőforrást’
jelent a hit. Az a tudat, hogy értékét, végső identitását nem a pozíciója, a
fizetése határozza meg, mert Isten őt a saját képére teremtette, és akkor is
értékes embernek tekinti, ha éppen szegény. A hit ilyenkor egyfajta békességet,
megnyugvást ad, ezért kevésbé kell feladni, váltani az elveket.”

„Akadnak haszonelvű hívők”
A helyzet bonyolódik, ha meghallgatjuk, ki hogyan lehet úrrá a nehézségeken.
Laikusként szimpatikusnak érezzük Münchausen báró meséjét, aki hajánál
(parókájánál) fogva húzta ki saját magát a mocsárból. E történet azt jelképezi,
hogy akaraterővel csodára lehetünk képesek, kikerülhetünk a bajból. Vágyunk
az ilyen megvalósuló csodákra. Szalai Zsolt azonban lehűti e lelkesedést. „Mi
emberek sokszor büszkék vagyunk bevallani, hogy a bajban elbuktunk,
gyengének bizonyultunk, rosszak lettünk. Az őszinteség egy jó értelemben vett
alázatot kíván. Be kell látni, hogy külső segítség kell. A Biblia elég nyilvánvalóan
kimondja, hogy saját cselekedeteink révén nem tudunk jóvá válni. Ha mérlegre
tesszük, hogy mennyi a jó meg a rossz cselekedetünk, akkor még a legkiválóbb
embernél is a mérleg a rossz irányba fog elmozdulni. Jézus A hegyi beszédben a
törvényről beszél, ami akkor a mózesi törvényeket jelentette. Ez egy
részletesen leírt életvitelt jelentett, ám sokaknak nem sikerült eszerint élniük.
Erről is szól az Ószövetség. Jézus azt mondja, hogy ha valaki a törvénynek akár
csak egyetlen betűjét nem tudja betartani, az az egész törvényben elbukott.”
Ez így keménynek tűnik… Szalai Zsolt megnyugtat: „Igen, Jézus nélkül elbukunk,
ám vele mindenki nyer. Ez a kereszténység egyik legfőbb üzenete.”
Mintha divat lenne mostanában a Bibliát idézni, meg a hitre, a vallásra
hivatkozni. Talán azért, mert magát kereszténynek valló kormány van
hatalmon. Ez a tudat támaszt jelenthet az olyan szervezeteknek is, mint a KEVE,
ahol keresztény vezetők, üzletemberek alkotnak közösséget, s dolgoznak
együtt. Ilyen kormányzati hátszéllel most könnyű lehet az „igét hirdetni.”
Tomka János szerint nem ilyen egyszerű a helyzet. „Nagyon sokszor kisajátítják
a kereszténységet, politikai célokra használják. És akadnak ’haszonelvű’ hívők,
egyre nagyobb számban. Ha visszamegyünk az időben, az ötvenes, hatvanas
években egyértelmű volt, hogy ki a keresztény, ki vállalja ezt, a
következményeivel együtt. Az világos, egyértelmű állásfoglalás volt. A politika
most inkább hátráltatja az igazi keresztény értékek felvállalását, mert az
igazodás – még akkor is, ha nem valódi, nem őszinte – elismerést hoz. Ez
egyben erodálja az igazi hitet, divattá teszi a kereszténység hirdetését.”

„A politika megrontja a kereszténységet”
Szalai Zsolt viszont úgy látja, hasznos is a keresztény kurzus, „mert a nagyobb
támogatás, a több pénz kapukat nyit ki a kereszténység számára. Van fedezet a
fiatalok nevelésére, hitéleti oktatására. A pénz tehát hasznos eszköz az
egyházak működéséhez.” Ez a KEVE-t nem érinti, mert ők tagdíjakból, és
magánszemélyek támogatásából, az iroda bérbeadásából, s néha
könyvkiadásból rakják össze a működés költségeit. De a „végeken” jól jön a
több állami pénz. Tomka János ehhez hozzáteszi: sokan úgy látják, ez
„korrumpálja” is az embereket, ami megzavarja a hitet… És a pénzhez sokszor
olyan elvárás társul, amit már nem kellene fölvállalni. Szalai Zsolt egy neves
angol egyházi keresztény szerző, Os Guinness könyvét idézi, Az elhívást,
melyben az élet értelmét keresve, erőteljes kritika fogalmazódik meg a
kereszténység egyes megnyilvánulásaival szemben. „Os Guinness is azt mondja,
a politika megrontja a kereszténységet. Jézusnak semmiféle funkciója, rangja
nem volt, még vallási beosztása sem, rabbinak (rabuninak) hívták, azaz nagy
tanítónak. Ő azt mondta, az ő hatalma nem ebből a világból való, a politika
viszont az e világi hatalmat képviseli, ebből is adódnak súrlódások.”
Meg talán abból is, hogy a „pénzeső” sokak szemét szúrja. Társadalmilag nem
látszik igazságosnak. E folyamat mesterkéltnek, őszintétlennek látszik. Szalai
Zsolt viszont úgy gondolja, hogy még a mesterkéltnek látszó viselkedés mögött
is ott lehet a bibliai bölcsesség. Csak nem vagyunk ennek tudatában. „Sokszor
előfordult már, hogy nagyon komoly tudósok hosszú kutatások eredményeként
állapították meg azt, ami egyébként benne van a Bibliában is. Én pénzügyi
szakember vagyok, tudom, hogy a befektetések egyik alapszabálya a portfólió
szemlélet. Vagyis hogy ne egy fajta megtakarításba rakja az ember a pénzét,
hanem sok helyre, hogy csökkentse az esetleges kockázatot. Ez így ésszerű.
Nemcsak most. Ezt az elvet megfogalmazta már Salamon király is A
példabeszédek könyvében úgy 3000 évvel ezelőtt. Azt tanácsolta, hogy legalább
hét-nyolc helyre kell tenni a vagyont, mert nem tudható, mi fog történni a
világban. Állítólag ő volt a világ leggazdagabb embere, még a mai
dollármilliárdosok között is ott lenne. Ez a ma is hasznos befektetési tanács, de
már szerepelt a Bibliában is”. A KEVE egyik küldetése, hogy a személyes
pénzügyek kezelésére is megtanítsák az érdeklődő tagokat. „A Compass – Isteni
pénzügyek elnevezésű szolgálatunk egyelőre a magánpénzügyekkel foglalkozik,
a vállalati gazdálkodással nem. A Bibliában is írnak arról, hogy a vagyonnal jól
kell sáfárkodni” – mondja Szalai Zsolt, a Compass-csoport irányítója. S hogy a
gazdaság mennyire nem áll távol a Bibliától, egy másik példát is idéz: „Jézustól
egyszer megkérdezték, miért kell a császárnak adót fizetni? Ő visszakérdezett:
kinek a képe van a pénzen? A császáré. Ő erre azt válaszolta, adjátok meg a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ez mostani viszonyok
között azt üzeni, az adót fizetni kell, ami nemcsak nálunk gond. Az offshore-
cégekről érkező hírek azt jelzik, máshol is szívesen elkerülik az adózást.”

Jézus aranyszabálya
De térjünk vissza az alapkérdéshez: miben mások a keresztény üzletemberek,
mint a nem keresztények? Van egy olyan érték, amit egységesen követnek,
amitől bajban sem tántorodnak el? A KEVE mindkét vezetője hosszú ideig
dolgozott multi cégnél, tehát még közvetlenebbül szembesülhetett az üzleti
világ alaptörvényével: a profitot növelni kell. „Bár talán különösen hangzik, de
tényleg vannak jó, bár nem tökéletes multik, meg rossz multik. Én a KPMG-től
21 évi munka után mentem nyugdíjba, s hálás vagyok azért, hogy ilyen hosszú
időt ott dolgozhattam. Ez a cég az előbbi csoportba tartozik. Itt voltak, vannak
általános üzleti értékek, amelyeket követni kellett. Az ilyen vállalatoknál akkor
van baj, ha beüt például egy válság. Ilyenkor a profitszempontok mindent
felülírnak, s bár a falon ott maradnak a szép elvek, a gyakorlatban már működik
a ’minden áron profit kell’ elv. A keresztény gondolkodású embereknél ilyenkor
bekapcsol egy fék, hogy mindent azért nem szabad… De elismerem, ez a korlát
más, tisztességes embereknél is létezik” – próbálja Tomka János érzékeltetni a
különbségeket. Szalai Zsolt szerint a tényleges keresztény érték az üzletben úgy
nyilvánul meg, hogy „emellett akkor is kitart az ember, ha a piac ezért
megbünteti, vagyis kára keletkezik, esetleg veszteséges is lesz. Az sem mindegy,
ki hogyan viselkedik üzletfeleivel, partnereivel. A Bibliában Jézusnak van egy
mondása, amelyet aranyszabályként ismernek el a keresztények. Eszerint ’ amit
szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt
cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták is.’ Így kellene
működnie a világnak. Tudom, hogy ez még a keresztényeknél sincs mindig így,
de ott legalább sokkal jobban érzem az erre való törekvést”.

„Jónak kell lenni”
A KEVE tehát hasonló értékrendet követő keresztény vezetők és üzletemberek
társasága. Állásfoglalást azonban soha nem adnak ki. Pedig akár így is
terjeszthetnék a meggyőződésüket.. Például a menekültkérdésnél
üzletemberként akár azt is mondhatnák, hogy Isten előtt minden ember
egyenlő, tehát segíteni kell… „Az alapértékek egységesek, ám például a
migránskérdést sokan sokféleképen ítélik meg. Mi nem akarunk beszállni a
vitákba. A hitet a hálózatos működésünkkel eredményesebben terjeszthetjük. A
Vezetői Akadémián például 12 hónapon keresztül együtt van 18 hallgató,
három előadó. Ennyi idő alatt a műhelymunkában alaposan megismerjük
egymást, a tanultakat meggyőződéssel vihetjük tovább… Vagy fontos, hogy a
fiatalokkal többet foglalkozzunk. Elnöki munkámban ez a jövőt szolgáló feladat.
Ez nem befelé fordulás, inkább egy alaposabb, elmélyültebb munka…” Ezzel
Tomka János is egyetért. Sőt, azt mondja, a KEVE 25 éve alatt 5 elnöke volt/van
a társaságnak, e kérdésben azonos volt az álláspont: „Nem érdemes beszállni a
nyilvános vitákba, azokat mi belül lefolytatjuk, ha szükséges.”
Tomka János többek között szervezeti, vezetői etikát tanít egyetemen. Mint
mondja, a diákokban megvan a vágy a tisztességes, becsületes üzletvitelre,
mások tiszteletére, aztán ez a gyakorlatban elromlik. „Senki sem úgy kezd az
üzletbe, hogy majd jól átvágja a másikat, aztán néha mégis bekövetkezik”.
Magyarázat mindig van, az egymás után következő felmérések alapján a diákok
belátják, hogy az elvek és a gyakorlatok nem fedik egymást. „Ilyen
környezetben nem lehet jónak lenni”- hangzik a magyarázat. Egyáltalán: Megéri
jónak lenni? Tomka János szerzőtársával, Bőgel Görggyel evvel a címmel írt
könyvet a Biblia és a menedzsment kapcsolatáról, ami három éve jelent meg.
Akkor eléggé pesszimista volt. Változott valami azóta? Jobb irányba mennek a
dolgok. ? „Nem, nem látok javulást. Tehát azt gondolhatnánk, nem éri meg
jónak lenni. De mégis: jónak kell lenni. Egy keresztény embernek erre kell
törekednie” – - vallja Tomka János, ma is.

Kérjük, mondja el a véleményét