Mindennél van rosszabb. Pedig amikor 2011-ben a legnagyobb kertészeti munka kellős közepén húsz ember „eltűnt”, azt mondtam, innen már csak fölfelé mehetünk. De az élet rám cáfolt.
2019-ben a több éve folyamatosan romló munkaerő helyzet megoldásaként a paprikaszedési kampány időszakban kénytelen kelletlen alvállalkozókkal szerződtünk a betakarításra. Ettől sokáig tartózkodtunk, mert vegyes visszajelzések jöttek más gazdálkodóktól a csapatok hatékonyságáról, illetve munkamoráljáról.
Több próbálkozás után végre sikerült egy zömében fiatalokat toborzó vállalkozóval szerződést kötni úgy, hogy az emberek meg is jelentek az első szerződéses napon. Ez bíztató volt. Az első hét lendületesen és 60%-ban munkával telt, ami már eredménynek számított. Ám sajnos, a 2 napos hétvége kizökkenthette a fiatalokat abból, hogy miért is vannak a kertészetben. Hétfőn délelőtt, egyik pillanatról a másikra négyen kimentek a paprikaszedésből a növényházak elé és a munkát irányítónk legnagyobb rémületére elkezdtek szaltózni. Pontosabban szaltót gyakorolni. Orra bukás lett a vége. Sorozatban. Utóbb kiderült, e produkció annak volt köszönhető, hogy még tartott a vasárnap elfogyasztott valamilyen hangulat javító hatása, ezért nem tudták mérlegelni, mire képesek egyáltalán.
Mindezek után feleségemmel rossz érzésekkel zártuk a 2019-et, aggódtunk, mi jöhet még ezek után 2020-ben. Természetesen, nem a járványtól féltünk, hiszen az semmilyen forgatókönyvünkben nem lehetett benne. Sokszor felmerült, vajon érdemes volt ezért otthagyni a nemzetközi vállalati létet? Munkaerő nélkül nem lehet kertészetet működtetni.
És ekkor megjelent a sötétségben a fény. Történt ugyanis, hogy nagyobbik lányunk, aki tavaly végzett a Szent István Egyetemen tájépítész mesterszakon, és újdonsült cirkuszművész férje egyszerre munka nélkül maradtak a járvány időszakában kialakult helyzetben. Nem akarták tétlenül várni mi fog történni, ezért csatlakoztak a kertészet munkájához. Betanított munkásként.
A nehéz munka ellenére az elmúlt hónapok a fiatalokat nemhogy eltántorították volna e kényszer szülte munkahelytől, hanem elgondolkodtak a jövőn. Az élelmiszer előállítás válságos időkben is stabilan tartja magát, tehát biztonságot adhat az életben. A kertészet közel van a természethez, szívesen eltöltenék itt a hétköznapjaikat.
Új terv körvonalazódik: vállalkozási tapasztalatot akarnak szerezni, ezért a vészhelyzet elmúltával is maradnak. Kitanulják azt, amivel mi foglalkozunk és lerakják az alapjait a saját kertészeti vállalkozásuknak. Lehet, hogy nem paprikát termesztenek majd, de hát ki bánja! Fő, hogy itt vannak! Velük talán mi is visszajuthatunk a sötétségből a fénybe.