Amikor 2011-től már csak gazdálkodással és a saját vállalkozások fejlesztésével kezdtem el foglalkozni, 20 éves, nemzetközi vállalatokban szerzett tapasztalataimat hirtelen zúdítottam rá az induló mezőgazdasági kisvállalkozásokra, munkatársaimra. Az alábbi eset jól szemlélteti az általam vélt párhuzamosságot, és mint később kiderült, a tökéletes ellentétet a múlt és jövő gyakorlatában.
A kertészetben 1 hónappal a nyári szedési munkák elindítása után megfelelőnek láttam a pillanatot hogy az éppen nálunk dolgozó erdélyi napszámos csapatot-családot un "motivációs coachinggal egybekötött csapatépítés" jelleggel meghívjam egy kerti sütés-főzésre, hogy energiát meríthessenek a hátralévő 2 hónap munkáihoz. Ismerve az étvágyukat, feleségemmel egész délután sütöttünk –főztünk, de én még egy köszönő motivációs beszéddel is készültem a grill tarja mellé. A délután, este kiválóan sikerült, bár már éreztem, a pálinkacsapot el kellett volna zárnom egy adott pillanatban, de úgy voltam vele, hadd igyanak, megérdemlik. És még sok munka várt rájuk.
A visszacsatolás is nagyon pozitív volt – a vállamra borultak sírva, hogy ilyen jó helyen még sohasem dolgoztak –, így nyugodtan tértem nyugovóra. Másnap rekordtermés leszedésére készültünk. A meglepetés akkor ért, amikor reggel kinyitottuk a kaput a kezdéshez: a sofőrünk üres buszból köszönt ki, majd elmondta, a szálláson senkit nem talált a 20 dolgozóból. Így aztán üres busszal érkezett.
A kezdeti nagy kapkodást – ki fogja a termést leszedni aznap és a következő hetekben – a tényfeltárás követte, hogy mi is történt valójában. A csapatépítés végén nyugovóra térő 20 fős család történetét a 19 éves Kóki mesélte el, aki a család fekete báránya volt és másnap délután nevéhez méltón, egyedüliként mégis munkára jelentkezett.
Amikor este emelkedett hangulatban a csapat visszaérkezett a szállásra, a szokás szerinti rituálé következett: megszámolták az addig megkeresett pénzt, amit utána a családfő szétosztott. A számolás hosszan tartott, közben a családfő egyszer csak megvilágosodott. Ők tulajdonképpen már így együtt elég pénzt kerestek! E hirtelen jött felismerés abból adódhatott, hogy az elfogyasztott pálinka mennyiségével arányos szorzókat építettek be a vagyon felmérésénél. Ezt az amúgy absztinens Kóki jelezte is nekik, de lehurrogták.
Egy szónak is száz a vége, másnap a gazdagság hamis illúziójával elindultak gyalog a kecskeméti buszpályaudvarra és délután már robogtak is Székelyudvarhely felé.
Az eset után egy fontos tanulságot voltunk kénytelenek levonni: a grilltarja és pálinka túlzott fogyasztása teltséget és munkaképtelenséget okoz. Tehát veszélyes, és nem várt következményekkel járhat. Vagy más volt a baj?