Ha valaki felelősen tervezi meg cége jövőjét, akkor nem a nyugdíjba menés előtti percekben veszi elő az utódlás kérdését. Ezért tulajdonos társammal – Lakatos Péterrel, aki csak névrokonom – folyamatosan gondolkodunk azon, hogyan fogjuk megoldani ezt a kérdést. Főleg azért, mert mi első generációs vállalkozók vagyunk, vagyis „zöldmezősen” építettük fel harminc év alatt a Bravogroupot, aminek ma a tulajdonosai vagyunk. Ebből pedig az is következik, hogy az egész szervezet, nevezhetjük szerkezetnek, sajnos úgy épült fel, hogy számos ponton lelassul vagy akár hosszútávon le is áll, ha mi, (ennek a szerkezetnek a legdominánsabb fogaskerekei) megállunk. Ugyanis még mindig mi tartjuk kézben a napi működés számos elemét, főleg a nagyobb üzleti szerződések jóváhagyását, az új projektek indítását, vagy a rendszeres ellenőrzést.
Most úgy gondoljuk, hogy legalább öt évre van szükség ahhoz, hogy „rendezetten” le tudjuk vezényelni az utódlást. Persze felmerülhet, hogy majd létrehozunk egy igazgatóságot (ami ma formálisan nincs), és akkor még tíz-húsz év múlva is kézben tartjuk a legfontosabb ügyeket. Ez az opció nincs benne a fejünkben. Tulajdonostársam fogalmazta meg, amivel én is egyetértek: nem szeretnénk, hogy a céget velünk együtt temessék el.
Ezért olyan fiatalokat keresünk, akik egyszer majd az utódaink lehetnek. De az is elképzelhető, hogy olyan új modell alapján működik tovább a cég, ahol egyedül senki sem veszi át a mi szerepünket, viszont nagyon sok kisebb intelligens rendszer épül ki, amelyeket sok intelligens fiatalember vezet. Mindkét megoldáshoz nálunk egy-két generációval fiatalabbakat kell találnunk, akik most a harmincas éveikben járnak.
Ismeretségi körben, partnereinknél és tanácsadó cégeknél is jelezzük, hogy szívesen veszünk fel ilyen fiatalokat a céghez. Korábban sok helyen tartottam előadást, ahol 10-15 ígéretes fiatallal is megismerkedtem, de nem tartották „szexinek” a Bravogroupot.
Mostanában viszont mások ajánlására három-négy olyan fiatalt is felvettünk, akik 10-15 évvel ezelőtt valószínűleg nem jöttek volna. Közülük az egyik – akit a Bankárképzőben az egyik kollegánk mentorált – úgy került hozzánk, hogy ez a munkatársunk a céghez hívta. Aztán a felvételi beszélgetésen kiderült, hogy a fiatalemner már hallott a Bravogroupról, sőt kifejezetten jó véleménnyel volt rólunk. „Örültem a megkeresésnek – mondta –, mert a Bankárképzőben Lakatos Péter tartott előadást nekünk, majd meghívta a hallgatókat Fehérvárra a Videotonhoz, s az ott hallott vezetési koncepció szimpatikus volt.” Véletlen egybeesés? Nem, ez valójában a módszeres munka eredménye, csak előre nem tudjuk, mikor és hogyan érik be a vetés.