1996-ot írtunk. Még kezdeti stádiumban járt a hazai reklámszakma. Mindezt ekkor még nem tudtam, hiszen alig 23 évesen egy akkor vezető köztéri médiatulajdonos ügyfélkapcsolati részlegvezetői posztja hullott az ölembe. A csapat nagy része idősebb volt nálam és több szakmai tapasztalattal rendelkezett.
Rövid idő alatt kiderült, hogy a köztéri plakátoknál sok a hibás kihelyezés, a kiragasztás után menetrendszerűen jött a reklamációs hullám. A kapcsolódó kompenzáció pedig megdobta a költségeket. Ez önmagában nyomasztó volt. Akkoriban úgy 110 alvállalkozó végezte ezt a feladatot. Kevés idejük volt a kihelyezésekre, és nagy távolságokat kellett megtenniük 2 helyszín között. A raktárvezetők irányították e munkát, így elsőként velük ültünk le, hogy mit lehetne tenni. Elmondták hogy a cég addigi fennállása alatt még soha nem volt kollektív tájékoztatás. Ők nem ismerték a kihelyezőket, a kihelyezők sem ismerték a raktárosokat. A tulajdonos, meg a többi vezető végképp misztikus alaknak számított.
Innen jött az ötlet: hívjuk meg az összes kihelyezőt egy tájékoztatóra és egy azt követő ebédre. 110 partner, 150-200 fő. A részlegvezetők azt jósolták, fölösleges próbálkozás, úgysem jönnek el. Legfeljebb a társaság fele. Ugyanezt mondták a vezetők is. De belementek, egy próbát megér… Megegyeztünk, hogy érdekes programot kell kínálnunk. A végcél, hogy értékesnek érezzék magukat, hiszen akkor talán pontosabb lesz a kihelyezés, csökken a hibák aránya. A tulajdonos és a vezetőség személyesen köszöni meg a munkájukat, majd jön a közös ebéd.
Egy szó, mint száz: kiment a meghívó. A helyszín a III. kerületi Sípos Halászkert volt. A meghívottak 98%-a eljött!. A tulajdonos elmesélte a cégalapítás ötletét és megköszönte a kihelyezők munkáját. Az ügyvezető elmondta és levezette az utolsó 3 év fejlődését szervezeti szempontból. Ugyanezt megtette a műszaki igazgató a reklámfelületek számának növekedése oldaláról. És jött az értékesítés / ügyfélkapcsolat, ahol megmutattuk a folyamatot az ügyfél megrendelésétől egészen a kihelyezésig, kiemelve, hogy a „hirdető – reklámügynökség – médiaügynökség – köztéri specialista – nyomda – médiatulajdonos” folyamatban minimum 10-15 ember munkája vész kárba egy-egy figyelmetlen vagy pontatlan kihelyezés okán. Dermedt csend lett, de mégsem volt kínos e némaság. Egy rövid hatásszünet után a növekvő bevételi statisztikák oldották a hangulatot, és nem sokkal később már mindenki előtt ott gőzölgött a húsleves.
Két hónap leforgása alatt a kihelyezési hibák és az ebből eredő kompenzáció a korábbi 8 százalék fölöttiről 3 alá csökkent. És az ott töltött több mint 9 év alatt sosem ment feljebb. A közös ebéd sokmilliós haszonnal járt.