Ingatlanfejlesztések kapcsán befektetőként együtt dolgoztam egy olyan szakemberrel, aki láthatóan nagyon képben volt e területen. Jó áron, jó projekteket kezdtünk együtt megvalósítani. Egy-két év telt el így, teljes egyetértésben. Úgy gondoltam, hogy ez is egy jól kifejlődő üzletág lehetne. Megbíztam a társamban, a kezdeti összhang, a közös sikerek erre kellő alapot biztosítottak. Aztán rövid időn belül teljes pálfordulás következett nála, a végletekig kihasznált, egyre több kárt okozott nekem. Nem értettem, mi történt vele, miért tette ezt, és máig sem találok rá magyarázatot. Meggyőződésem, hogy „gyorspénzt” akart keresni, ezért feláldozott mindent. Pedig hosszú távon ő is sokkal jobban járhatott volna.
Kárenyhítésbe kezdtem. Ennek során ismertem meg két olyan személyt jogi, illetve ingatlanpiaci tapasztalattal, akikkel immár 10 éve együtt dolgozom. Ha nincs az első társammal ez a malőr, talán soha nem hozott volna össze bennünket az élet. E történetet kommentálva, a legjobb barátom csak ennyit mondott: „Kockázat nélkül nincs veszteség!” Viccesen hangzik, de tény: a változtatással az ember kockázatot vállal, aminek egy darabig akár veszteség is lehet a következménye. Ám ha a változtatás iránya jó, akkor ezt bőven felülmúlja a nyereség.
Vezetőként is sokat tanultam e történetből. Míg korábban inkább tartottam a változástól, ma már szükségesnek látom a fejlődéshez. S mivel manapság a folyamatok felgyorsultak, a változtatás napi rutinná kezd válni. Apropó, rutin: az évek során megtapasztaltam, hogy az ember szinte mindenhez alkalmazkodik, csak idő kell hozzá. Vezetőként igazából csak azt kell elérni, hogy a folyamatos újítás természetessé, rutin folyamattá váljon. Ne akadjunk fenn azon, ha váltani kell, inkább azt vizsgáljuk, hogyan lehet a legjobban megtenni a szükséges lépéseket.
Az utóbbi időben—bármit is csinálok —, szinte csak azon gondolkodom, hogyan tudnám automatizálni az adott munkafolyamatot, amit éppen végzünk. Látom, hogy ez a változás iránya, tudom, hogy az igazi kockázat abban rejlik, ha nem tesszük meg időben ezt a lépést. És e folyamatban fontos, hogy a kollégáim, a csapat is hasonlóan lássa a fejlődés szükségességét. Persze, néha lusta az ember, inkább választaná a megszokott kényelmet, ám „az eddig így jó volt, minek változtatnánk” szemlélet hosszú távon a vállalkozás halálát jelentheti.
Tudom, kockázat nélkül nincs veszteség, Ezzel számolok. Elsőre nem sikerülhet. Ám a tapasztalat azt mondatja: a veszteség mutatja meg igazán, mire képes a csapat. Vagy a nehéz helyzet vonz be olyan segítőket, akikkel erősebbek lehetünk. Ezért pedig érdemes kockáztatni.
Tehát: merjünk változtatni!