Mi a fontos az életben? Addig kell eldönteni, amíg nem késő… Embert próbáló pillanat, amikor azzal szembesülünk, hogy amiért életünk sok évében eredményesen küzdöttünk, akár egy pillanat alatt összeomolhat.
27 évesen kerültem egy multi vállalathoz. Nagyon gyorsan, nagyon látványos karriert futottam be. Igaz, apait-anyait beleadtam a munkába. Akkoriban született az első kislányom, én azonban alig láttam ébren. Amikor eljöttem otthonról, még aludt, amikor megérkeztem, már aludt… Nem éreztem nagy bajnak, hiszen akkor szinte csak a cégnek éltem, hajtottam a pénzt, a teljesítményt, a dicsőséget, mindegyikből jutott bőven.
Ám 2009-ben új főnök érkezett a vállalathoz, aki mindent megváltoztatott. Azt láttam, hogy az általam évek alatt felépített és jól működő rendszert folyamatosan rombolta. Mintha kártyavárat építettem volna, éveken keresztül. Szembe kellett néznem a tényekkel: ez már nem az én világom.
Még egyszer nem akartam ezt átélni. A bajban a családom szerepe is felértékelődött. Sőt… Csak az első helyre kerülhet a jövőben, fogalmaztam meg, és már nem gondolkodtam multis munkahelyben. Saját vállalkozást alapítottam, a korábbi munkámban tanultakat kicsit átalakítva, de az ott megszerzett tudásra is alapozva. Paneldokiként ismertek akkoriban. A naptárba először a családi programok kerülnek be, utána jöhet a munka. Az is csak 8-18 óra között. Azt hittem, ez jelentősen visszaveti majd a teljesítményemet, hiszen korábban napi 12 is órát dolgoztam. De nem… A szabadság új energiát szabadított fel bennem, az új értékrend boldoggá tett. Lelkileg megerősödtem.
Szükség is volt rá, hiszen második kislányomnál 20 hónapos korában egy ritka betegséget, szemdaganatot állapítottak meg. A következő másfél évben, több mint 190 napot töltött kórházban, mi meg mellette. Kemény küzdelem volt, ráment a vállalkozásom. Amikor a harmadik kemoterápiás kezelés közben voltunk, egyik partnerünk felszámolási eljárást indított. Nem volt erőm ezzel foglalkozni. Fontos az üzlet, a cég, de nem érhet fel egy gyerek életével.
Lassan túljutottunk a válságon, új céget alapítottam. Sőt, még kettőbe társtulajdonosként is beszálltam. Nem kellett több időt dolgoznom. A célirányos munka, az egyértelmű értékrend mindent a helyére tett, és ez működött. A multis tudást – szervezettséget, heti, havi tervezést, a költségek pontos elkülönítését, az adatalapú döntést – jól hasznosítottam. Ma már ott tartok, hogy a család, az üzlet mellett az általunk alapított Magyar Családi Ház Tulajdonosok Egyesületét is vezetem. Nagy terveket készítünk...
Boldog vagyok az új életemben. Húgom azt mondja, jobb ember lettem. Gyerekeim is ezt állítják. Ennél nagyobb siker nem kell az életben!