Tizenkét évesen kaptam meg életem első motorkerékpárját. Egy 05-ös Jawat. Ez megpecsételte sorsomat, a motorsport szerelmese lettem. Amikor jogosítványom is lett, télen-nyáron a motoron ültem, hidegben, hóban, sárban gyakoroltam. Nem kíméltem az egészségem, pedig néha kemény meghűlések jelezték, vigyázni kellene.
Már akkor úgy gondoltam, hogy valami nincs rendben: alattam van egy olyan erőforrás, amely hőt is termel, ráadásul a felesleget el kell vezetni a hengerfejekről, miközben én fázok a motoron. Így telt el 40 év, amikor megkeresett egy feltaláló, aki ugyancsak furcsállotta ezt a helyzetet. Fiatalabb életkora és az azóta már gyakorlattá vált vízhűtéses motorkerékpárok okán elérkezettnek látta az időt, hogy ezt a fűtési problémát kísérleti formában megoldja. Két olyan ember találkozott össze, akit ugyanaz a probléma izgatott, 20 év korkülönbséggel. Összefogtunk.
A találkozásból közös fejlesztés lett. A jelentős technikai hátországgal képesek voltunk előállítani ipari, gyári beszállításra egy olyan berendezést, amely megoldást nyújt a motorosok ezen kihívásaira. Megterveztünk és kiviteleztünk egy olyan hőcserélő egységet, amely képes kivonni a felesleges hőt a motor működése során, amit aztán felhasználhatunk a motoros ruha fűtésére.
Ez a megoldás forradalmian új volt, de logikájában hasonlít egy családi ház központi fűtéséhez. Hőtermelő egység, keringető szivattyú, radiátorok. Új dimenzióba helyezte a hidegebb időszakot. Három nagy felhasználási csoportot határoztunk meg e termékre: a motorkerékpárosokat, a téli sportok környékén dolgozókat, továbbá a hűtőházak munkahelyeit.
A sok tesztüzem után azonban be kellett látnunk: a piac (még) nem fogadta be a terméket. Az üzleti siker elmaradt. Meglepetésünkre nem a termék műszaki tulajdonságaival voltak elégedetlenek az érdeklődők, hanem az árát sokallták. Egy ilyen berendezés megvásárlása a motorkerékpár árának 2-3 százalékát teszi ki, ám ezt sem vállalták. Azzal nem kalkuláltak, hogy a vezetési biztonság megsokszorozódik amiatt, hogy télen sem kell elgémberedett végtagokkal vezetni. A táppénzes napok száma is csökkenhetett volna, ha a hűtőházak csomagolóasztalainál dolgozók használhatták volna berendezésünket.
Az ár mindenható hatalma legyőzte e terméket. Nem próbálkoztunk többet, félretettük. Most Csipkerózsika álmát alussza. Talán eljön az az időszak, amikor az emberek úgy rendelnek motorkerékpárt, hogy azon már fűtési lehetőség is legyen. Tehát egyelőre nincs happy end, csak a remény, hogy egyszer az ember saját maga számára is értékké válik. Meg talán a munkáltatóknak is több pénzt megér dolgozóik egészsége. Hogy mikor? Nem tudom. Csak azt, ez a fejlesztés megelőzte korát.