Jelenlegi hely

Csak semmi pánik, amerikaiak vagyunk!

Benkő Vilmos befektető, a budapesti Amerikai Kereskedelmi Kamara korábbi elnöke, a Speak Academy alapítója
Benkő Vilmos befektető, a budapesti Amerikai Kereskedelmi Kamara korábbi elnöke, a Speak Academy ala
„Izgatottan lestük, hogy mi lesz. Alig használták. Leginkább azért nem, mert észre sem vették. Én kétségbeestem…”

 

Ötszáz éve egy lelkes európai csapat átszelte az óceánt és meghódította Amerikát. 25 évvel ezelőtt „majdnem” ez játszódott le, csak fordítva. Útnak indult egy elszánt amerikai csapat és meghódította Európát. 

Az üzleti recept egyszerű volt. Az akkor még erőteljesen készpénz alapú magyar piacon alig voltak elérhetőek pénzkiadó automaták. Ezt az űrt kívánták betölteni, csúcstechnológiai megoldással. Bankfüggetlen pénzkiadó automatákat akartak telepíteni először magyar városokba, majd később a környező országokba is. Én ugyan időben megelőztem őket, hiszen már itthon éltem, amikor ők Magyarországra érkeztek, de elszántságban közel sem voltam hozzájuk. Kétségeim voltak az üzleti modellt, a technológiai kivitelezést és a bankszektor működését illetően.  

Velem ellentétben az alapítók tele voltak elszántsággal, motivációval. És hittek önmagukban, az ötletükben és egymásban. Az első gépet már pár hónap múlva telepítették a budapesti Régi posta utcában. Izgatottan lestük, hogy mi lesz. Alig használták. Leginkább azért nem, mert észre sem vették. Én kétségbeestem, ők viszont higgadtan elemezték a helyzetet. Hogy is használták volna, mikor alig ismerték az ilyen innovációkat, azaz gyakorlatilag nem volt még bevezetve a piacra! Ráadásul kevés kártya volt még használatban. A tapasztalatokat a következő telepítéseknél hasznosították. Akkor azonban újabb gonddal szembesültek. A „bankfüggetlen” jelző jól hangzik az ügyfeleknél, de nem a bankoknál. A kezdetben segítőkész magyar nagybank üzleti lehetőséget látott benne. Önállóan. Így az együttműködési szándék is megrogyott.

E ponton én már izzadtam. Ők nem. Stratégiát váltottak. Előrehozták a külföldi terjeszkedést, s elindultak a lengyel, cseh, horvát piacra. Érdekes módon ott a bankok nem akarták kisajátítani a pénzkiadó automatákat. A terjeszkedéshez újabb forrásra volt szükségük, de nem pályáztak se kormányzati, se európai uniós pénzekre. Szilárdan tartották magukat elveikhez: csak akkor tudnak függetlenek maradni, ha a finanszírozásban is azok. Sikerült új tőkét bevonniuk.

Jelenleg, 25 évvel később már több tízezer pénzkiadót telepítettek/működtetnek a világon. A kezdetben önálló cégek lassan egy holdinggá simultak össze. Az induláskor még csak pár fős kisvállalkozást az amerikai tőzsdére bevezetve már több milliárd dollárra értékeli a piac. 

Én egyfolytában csodálkoztam elszántságukon. És azon is, ahogy megőrizték függetlenségüket, nem kellett gyanús üzleti akciókba bonyolódniuk. Ők azt mondták, tudták, hogy sikerülni fog. Csak idő kérdése volt. Kivárták.

Így hódította meg  az amerikai szellem Európát. És így győzte le az én kétségeimet is.