Az ember életében ritkán adódik olyan igazi nagy lehetőség. És ha igen, akkor talán nem ismeri fel, vagy nem meri, nem tudja kihasználni. Én felismertem, és nem szalasztottam el…
Szinte mindenki azt tanácsolta, ne őrüljek meg, ne menjek bele egy nagyon bizonytalan pályázatba. Mit akarok még? Van közel harminc gépkocsink, van elég szállítói megrendelésünk, biztonságban élhetünk. Kicsi a cég, de stabil. És akkor én egy nálunk több, mint kétszer akkora üzletágat akarok megvenni? Miből? Hogyan? Mit képzelek én magamról? Kishalként nagyhalat akarok bekebelezni?
2003-ban a Gyulai Húskombinát teljes fuvarozói üzletágát meghirdették eladásra. Több mint 60 gépkocsit kellett átvenni, s vele minden szállítói feladatot. Sok közöttük számunkra idegen terület volt, élőállatot például még soha nem szállítottunk. Én úgy láttam, menedzselni tudnánk az új feladatokat. Ismertem cégünk belső tartalékait, százszázalékosan bíztam magamban, és munkatársaimban. Pályáztunk. Rajtunk kívül nagynevű cégek is szerették volna megkaparintani ezt az üzletet, de ez nem bizonytalanított el. Sőt…
És nyertünk! Sosem felejtem el azt a napot, amikor először szállítottunk az új ügyfeleknek. A húsipari cég kereskedelmi igazgatója végig mellettünk volt, egy pillanatra se mert magunkra hagyni, nehogy valamit elrontsunk. Profi módon bonyolítottuk le az új szállításokat. Ezerszer végig gondoltuk ezt a napot, mit hogyan fogunk csinálni. Igaz, a sima átálláshoz az is kellett, hogy a gépkocsikkal együtt a sofőröket is átvettük, az eladó működési rendszerével együtt. Aztán a két rendszert összefésültük.
Ezután jött a hatékonysági vizsgálat. Mert egy dolog megszerezni az üzletet, más dolog azt nyereségesen működtetni. A vásárláshoz az önerőnk megvolt, ám jelentős banki hitelt vettünk fel. Gondoskodni kellett arról, hogy vissza is tudjuk fizetni a kölcsönt. Korábban a hatékonyságra alig figyeltünk, anélkül is átláttuk a működést, sejtettük, hol vannak a tartalékok. Egy nagyobb szervezetnél azonban a lazább felfogás könnyen veszteségbe viheti a társaságot. A karbantartó műhelyünkben például 16-an dolgoztak. Elég könnyű volt kimutatni, hogy ennyi ember fölösleges. Hárman maradtak. És működött a szervezet!
A vásárlás utáni évben négyszeresére nőtt az árbevételünk. Országos logisztikai hálózatot építettünk ki, saját raktárakat létesítettünk hűtő kapacitással is, és ha élőállatot kell szállítanunk, akkor sem ijedünk meg. Bizonyítottunk, magunknak, másoknak. Azóta is vallom, aki mer, az nyer… Nem lehet úgy vállalkozni, ha az ember állandóan csak a kockázatokat méricskéli, és közben elmennek mellette a lehetőségek. Az óvatosság mellett bátorság, bevállalás is kell a sikerhez!