Pár évvel ezelőtt jelentős megbízást kaptunk az egyik legnagyobb szolgáltató vállalattól: az eladást kellett erőteljesen növelnünk. Több éves, összetett projekt volt, sok mindenre kiterjedt. Maximumra tekertük a sebességet, teljes erőbedobással dolgoztunk. Minden paramétert rögzítettünk, mértünk. Mi képeztük ki a vezetőket, és tréninget tartottunk az érintett munkatársaknak is. Vagyis: sok fronton „támadtunk”.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt: szárnyalt az eladás, a megbízónk elégedett volt. A KPI (Key Performance Indicator), azaz a fő teljesítménymutató az egekbe ugrott… Ám akkor a kezembe került két másik kimutatás is. Az egyik a dolgozók közérzetét mérte, a másik meg a projektben résztevő vezetőkét. Lehangoló volt, amit láttam: ahogy nőtt az eladás, úgy romlott az emberek hangulata. Utálták, hogy csak az értékesítés mennyisége és az árbevétel számított. Embertelenné vált az egész.
Villámcsapásként ért a felismerés: szervezetfejlesztőként gyakran kaptunk olyan feladatot, hogy növeljük az árbevételt, szinte minden áron. Ez az „ár” valójában a munkatársak kifacsarását jelentette… Megéri ez nekünk? – tettem fel magamnak a kérdést. Megéri csak a számokat kergetni, s annak örülni, ha teljesítjük a megbízásokat, mert akkor nekünk is több jut? És hol vannak az emberek? Ha minden számszerűsíthető, akkor az ő rossz kedvük nem? Jó az egy vállalatnak, ha utálnak ott dolgozni a munkatársak? Pedig ha jól megy a cégnek, ők is többet kereshetnek… Csak a pénz számít? Hol van az értékteremtés, az a munka, amitől jobb lesz a világ, s kicsit talán mi is?
Minél többet gondolkodtam ezen, annál biztosabban tudtam, ezt így nem akarom folytatni. Pedig moshattam volna kezemet, mondván, a munkatársak jó közérzetének biztosítása nem volt a feladataink között. De nem nézhettem félre. A felmérés egyértelműen kimutatta: a dolgozók közérzetének romlása a mi jól működő, értékesítés-növelő módszerünknek is következménye volt. Ha ez a munkahelyi vezetőket nem zavarja, attól még mi érezhetjük kínosan magunkat.
Váltani kell – fogalmazódott meg bennem. Így történt. A vállalkozásomban az az ember, az értékteremtés került a középpontba.
Hogy meg lehet-e ebből élni? Igen. Időközben kiköltöztem Bécsbe, ott céget alapítottam. Egy jóléti és jólléti társadalom működésének lényege, hogy polgárai jól éljenek. Az ezt segítő projekteket az állam, vagy éppen az önkormányzat is támogatja. Egyre több megbízásunk van Ausztriában, egyre kevesebb itthon. De tudom, Magyarországon is változik a helyzet. Ha másért nem, azért, mert már itthon is felértékelődött a képzett munkaerő. Most derül ki igazán, mennyit ér az ember. Sokat. A jólléte is. Üzletileg is jó befektetés boldoggá tenni az embereket.