Jelenlegi hely

Túl gyorsan drágult az olasz sonka

Gódor András, a Sonkás Kft. tulajdonos ügyvezetője
Gódor András, a Sonkás Kft. tulajdonos ügyvezetője
„Velem, a kezdő magyar kereskedővel szóba sem álltak, hiába mentem el személyesen a Levoni családhoz”

 

Már két kisgyerek-generáció is felnőtt, amióta elkezdtük a prémium szárított sonkák kóstoltatását a Fény utcai piacon. Nekünk kellett föltámasztani az ő igényüket, igényességüket. Nem volt könnyű áttörni sem a piacfelügyelőség, sem a vásárlók bizalmatlanságát. 2008-ban ilyeneket kérdeztek az emberek: Mit akar ránk tukmálni? Tényleg ingyen van? Mit kér cserébe? De hála a sonkaszeletelő Kurunczi Józsi bácsinak, aki a világ számtalan nyelvén megtalálta a kulcsot mindenki ízléséhez, ma már komoly rajongótábora van a szombatonkénti kóstoltatásoknak.  Ismerünk olyan anyukát, aki megesküszik, hogy a gyereke csak Józsi bácsi kezéből eszi a sonkát, amit megvesznek és hazavisznek, azt meg se kóstolja.  A vendéglátókkal, a szállodákkal már nehezebb, mert saját fogyasztásra szívesen vásárolnak prémium minőséget, de az étlapra még ma is csak az olcsóbb, brand nélküli, fiatal crudo sonka kerül. Pedig nem a szárított sonkával kell jóllakni vagy jóllakatni a vendéget. Ezt kóstolgatni, élvezni kell, úgy, mint a jó borokat.

Hogy nem lesz könnyű menet a mediterrán sonkakultúra hazai elterjesztése, az már induláskor kiderült. Nem voltak személyes kapcsolataim a legnagyobb olasz, spanyol gyártókhoz, ezért egy kollégám segítségét kértem. Ő bejáratos volt a zömében familiáris alapon, évtizedek óta működő prémium gyártókhoz. Azokhoz, akik velem, a kezdő magyar kereskedővel szóba sem álltak, hiába mentem el személyesen a Levoni családhoz. A kollégám által behozott áru értékére rátettünk 10 százalék árrést, ez volt a haszna.

Két hétig rendesen jött a sonka, amit kértem, majd azt mondta az emberem: árat emeltek az olaszok. Gyanús volt, hogy ilyen hamar, de az olaszoktól ez nem meglepő, gondoltam akkoriban. Aztán megint drágábban érkezett a szállítmány. Nyeltem egy nagyot, de fontos volt a Párma környéki Levoni család kiváló termékeinek megtartása.

Még abban az évben a világ legnagyobb élelmiszeripari szakvásárán láttam, hogy a Levoni cég hatalmas felhajtással van jelen.  Azt pedig éreztem, hogy Levoni úr követ a szemével, miközben én a standok között járkáltam. Egyszer, amikor a közelébe értem, megfogta a zakóm ujját: András, beszélnünk kell! Amikor négyszemközt maradtunk, elmondta, hogy a kollégám nagyon sok pénzzel adósa. Szakított vele, ettől kezdve közvetlenül hozom tőle az árut. Lehet, hogy a többi értékesítőjéhez képest kicsik vagyunk, de a mi árukészletünk 40 százaléka Levoni termék.

Az üzleti kapcsolatok mellett emberileg is jóban lettünk. Amikor Levoni úr Budapesten járt, örömmel fedezte föl a budai vár egyik éttermében a saját termékeit. Csak azt fájlalta, hogy abban az ötcsillagos pesti szállodában, ahol megszállt, a reggelihez minősíthetetlen minőségű sonkát kapott…