Találkoztak már olyan ügyféllel, aki minden részletbe belekötött? Egyfolytában „szőrözött”, nem a lényeggel foglalkozott, hanem csak az elhanyagolható apróságokkal? Én igen. Elmondhatom, nagyon időigényes, de tanulságos is egy ilyen partnerrel tárgyalni, majd megegyezni.
Majd’ húsz éve történt. Akkoriban ugyancsak egy nagy építőipari boom volt, én pedig egy lakásépítéssel is foglalkozó építőipari vállalatot vezettem. Egy 38 lakásos projekt volt napirenden, amikor jelentkezett egy cég, hogy ő 12 lakást megvenne. Minden vállalat ilyen vevőről álmodik, így azonnal elkezdtünk tárgyalni.
Na, akkor kezdődött a rémálom! Két hónapig intenzíven egyezkedtünk a részletekről, az érdemi tárgyalás három fordulóból állt. Szinte minden felszerelési tárgyat végigvettünk, megvitattunk. Volt szó például arról, hogy egy csaptelep miért 2560 forint, amikor 2500-ért is lehet kapni… A 12 lakás, az 12 lakás, mindent türelmesen elmagyaráztunk, ha kellett, változtattunk. Aztán jött a szerződéskötés. Bár nekünk sztenderd formulánk volt, hagytuk, hogy az ő jogtanácsosuk, ügyvédjük írjon egy új szerződést. Olyat, ami nekik tetszik. Ez is elhúzódott egy kicsit, mert láthatóan minden apró változtatást jóvá kellett hagyatni. Kivártuk. Nagy vevőről volt szó.
A szerződést simán aláírtuk. Én tudtam, hogy ők mindent ezerszer végigszámoltak, átnéztek, nem lehet hiba a szövegben. Néhány kötelező, számunkra is fontos kitétel már az elején belekerült a szerződésbe, tehát nem volt miért akadékoskodnom. Az ő javításaikat – mivel azok sokszor alig értelmezhető apróságokra vonatkoztak – mindig elfogadtam. Szerettem volna egy már aláírt szerződést a kezemben. Hiába, a 12 lakás, az 12 lakás.
Az aláírás után megkönnyebbültünk. Már „csak” a lakások felépítése volt hátra. Megoldottuk. Aztán hat év után szólt a könyvvizsgáló, hogy valami nem stimmel ebben a szerződésben. Hogy miért hat év után? Akkor volt vége egy amortizációs időszaknak, s akkor újra átnézte az ügyletet. Így fedezte fel, hogy 16 millió forintos eltérés van a számokban, a mi javunkra… Addig ezt a tévedést senki nem vette észre. Mi sem. Annyi idő után már nem volt mit tenni, csak rendezni a könyveléstechnikában is a sorokat. Valahogy megoldották.
De nem is ez a fontos. E történet számomra azért maradt emlékezetes, mert rávilágított: partnerünk képviselői nagyon meg akartak felelni megbízójuknak, ezért akadékoskodtak. Részletkérdésekben részsikert értek el. A lényegre, a végső összegre már nem figyeltek. Örültek, hogy néhány csaptelepnél, szögnél, csavarnál korrigálták a mi eredeti tételünket. S ezzel a maguk részéről letudták a dolgot.
Őket csak a fák érdekelték, az erdő már nem. Sőt, talán észre sem vették, hogy a fák mögött van egy nagy erdő…