Fontos üzletek, kapcsolatok alakulhatnak ki golfozás közben – előző cégem svájci tulajdonosai vallották ezt, s engem is beírattak golftanfolyamra. Akkoriban túl sok hasznát nem láttam ennek az ötletnek, de csináltam, ha egyszer így kívánta a cégkultúra.
Tizenkét éve néhány társammal saját vállalkozást alapítottunk. Hogy, s hogy nem, folytattam a golfozást, immár a férjemmel együtt, újrakezdőként. Rendszeresen kijártunk a tatai pályára. Egyik alkalommal egy másik, nálunk kissé idősebb párt osztottak mellénk. Nem örültem ennek, mert úgy éreztem, még nem vagyok elég jó. De ha már így alakult, beszélgetni kezdtünk. Éva és Albert voltak a társaink. Éva beszélt magyarul, férjével viszont csak angolul tudtunk társalogni. A játék végén együtt kávéztunk. Kiderült, hogy Csáky-Bornemisza Éva grófnő és férje voltak a partnereink. Jó barátok lettünk. Éva akkoriban a Mosolygó Kórház Alapítványának fővédnöke volt. Cégünk is felsorakozott a támogatók közé.
Albert révén jelentősen bővültek a nemzetközi kapcsolataink, több üzletet neki köszönhetünk. Játék közben megismert engem alaposan, így kellő biztonsággal ajánlhatott partnereinek…. De a korábbi indiai nagykövettel is a golfpályán találkoztam, így vagyok gyakran meghívottja az indiai rendezvényeknek. A svájci nagykövet rendszeresen szervez golfnapot, sok üzletember részvételével…
Azóta többször eszembe jut előző cégem, némi lelkiismeret furdalással. Fölösleges nyűgnek éreztem a golf-mániát. És akkor itt van: most élvezem, és valóban értékes kapcsolatok, barátságok köttetnek a golf bűvöletében. Tartozom egy köszönettel… – ez nem vitás. Igaza volt a svájciaknak…
És most már a golf „megszállottja” is vagyok. Élvezem a szabadságot, a levegőt, a szép környezetet. Tetszik, hogy itt nincs ellenfél, saját maga ellen játszik az ember. Saját képességeit, készségét kell legyőznie, illetve magasabb szintre emelnie. Bátran együtt játszhatnak különböző tudású emberek is, ez nem ront semmit a sport élvezetén.
Arról nem beszélve, hogy nemzetközi konferencián gyakran remek „mentőtémának” bizonyult a golf. Amikor már nem akarunk szakmázni, az időjárás meg elcsépelt társalgási téma lenne, előkerül a golf. S mindig akad, akit ez lázba hoz, és máris könnyen megy a beszélgetés.
Ez történt legutóbb is. Egy német családi vállalkozás vezetője járt nálam. Már a tárgyalás elején közölte, kevés az ideje, térjünk a lényegre. Aztán észrevette az irodában a golffelszerelést, s hirtelen lazábbá vált. Pályákat elemeztünk, és ajánlottunk egymásnak. Amikor órák múltán tényleg távozni kellett, sebtében aláírtuk még a szerződést. Már nem érezte kockázatosnak a megállapodást. Egy golfos biztosan nem csapja be másikat.