
Úgy 10-12-en voltunk Villányban egy baráti társasággal, amelynek tagjai az üzlet kapcsán is jó viszonyt ápolnak egymással, lévén mindannyian gabonával foglalkozó gyártók, forgalmazók. A baranyai dombvidékre természetesen nem a munka miatt mentünk. Pincelátogatást, borkóstolást terveztünk, amelyhez olyan helyet kerestünk, ahol jól érezhetjük magunkat, és egy jó borbemutatót is kaphatunk a helyi gazdától.
Kis tanakodás után Tiffán Ede pincészetére esett a választás. A Tiffán név jól cseng a borszakmában, és a társaságból már többen is megfordultak nála, jó tapasztalatokkal. Így nagy várakozással mentünk hozzá, és nem is csalódtunk. Nagy szeretettel és szakértelemmel beszélt a borairól, melyeket egyesével hozott elénk személyesen, és mutatta be a legjobb évjáratok legjobb terméseit. Mi pedig kóstolgattunk derekasan. Hál’Istennek, sikerült odavinnem egy tárogatós embert is, egy régi jó barátomat a környékről, aki a borkóstoló alá is játszott egy-egy nótával.
Nóta nótát követett, jó bor pedig jó bort. A barátságos házigazda, a jó pince meg a minőségi nedűk kortyolgatása hamar megoldotta a társaság tagjainak a nyelvét. Először Tiffán úrral meséltettük el a borász és a borászat történetét, utána meg ő kezdett faggatózni, hogy úgy egyenként kik-mik vagyunk, pontosan mivel foglalkozunk. Én először lakonikusan válaszoltam, mondtam, hogy malmos vagyok, lisztet gyártok. Ő azonban nem hagyta annyiban, tovább tudakozódott, hogy mégis milyen lisztet. Mondom, hogy jó lisztet. Ő meg erre azt, hogy az nagy szó, mert ő nagy kenyérsütő, ezért kedveli a jó liszteket. Meg is becsüli, mert azt tapasztalja, hogy nem igazán találni olyan lisztet, amelynél meg tudna állapodni, merthogy egyik sem az igazi. Erre mondtam neki: Tiffán úr, én küldenék húsz kilónyit egy próbasütésre az enyémből. Tessék majd kipróbálni, hogy milyen ez a liszt.
Hazajöttem Debrecenbe, és úgy is tettem, ahogy ígértem, eljuttattam hozzá a Hajdú Gabonás „csikós” lisztet. Eltelt vagy két hónap is, amikor a következő levelet kaptam tőle: „Lakatos úr, eleve köszönöm, hogy elküldte az ígért lisztet, hogy próbáljam ki. Kipróbáltam és meg kell, hogy mondjam, ilyen jó lisztből még az életemben nem sütöttem. Nagyon finom kenyeret sütöttem, ami még két nap múlva is kenyér volt. Gratulálni tudok hozzá. Most már csak annyi bajom van, hogyan tudnám folyamatosan beszerezni az Önök lisztjét.”
Persze megoldottuk. A kiváló villányi bor mellé valóban nem illik más, mint a hajdúsági löszháton termett kiváló búzából őrölt lisztből sütött házi kenyér.