Jelenlegi hely

A szállodaportás, aki megbénította a Heathrow-i repülőteret

Lantos Árpád, a Hotel Silvanus vezérigazgatója
Lantos Árpád, Hotel Silvanus, 365 üzleti történet
„Nem sokkal később rohangálásra, őrült futkosásra, hangos kiabálásra, méltatlankodásra lettem figyelmes.Pár perc múlva az is kiderült, hogy a repülőtér parkolójának nyitója romlott el.”

 

Szállodaipari tanulóként a Hotel Astoriában dolgoztam, ahol a főportás többek között azt is elmondta, hogy hetente egyszer megjelenik nálunk „a Gyuri” (Budapest-szerte csak Füttyös Gyuriként ismert személyiség), akinek mindig adjak egy „bélást”, azaz egy kétforintost. Gyuri – mint kiderült – az 1956-os forradalomban sérült meg, ezért városszerte sok vele együtt érző támogatója akadt.

Telt-múlt az idő, és én a londoni Hiltonba kerültem gyakorlatra, onnan pedig egyenesen a Heathrow-ra „vezényeltek”, a repülőtéri hotel portájára. Alig kezdtem el dolgozni új állomáshelyemen, mikor egyszercsak odajött hozzám egy vendég, s megkérdezte: May I have a coin? Vagyis: kaphatok egy érmét? Kissé elcsodálkoztam, hogy itt is a budapesti „füttyösgyuris” módi dívik, mert azt hittem, ők azért már előrébb tartanak… De egy pillanatra sem akadtam fent a problémán, a zsebembe nyúltam és mivel éppen lapult benne egy kósza kétforintos, hát gondolkodás nélkül átadtam neki.

Nem sokkal később rohangálásra, őrült futkosásra, hangos kiabálásra, méltatlankodásra lettem figyelmes. Pár perc múlva az is kiderült, hogy a repülőtér parkolójának nyitója romlott el. Gyakorlatilag megbénult a gépkocsiforgalom. Az utasok persze őrjöngtek, hogy lekésik a gépet, a tömeg pedig egyre csak nőtt! Óriási volt a káosz…

Amikor aztán nagy nehezen újra életet leheltek a beléptető-rendszerbe, a diadalittas szerelők kezében feltűnt egy kis érme... Nem volt nehéz kivenni szavaikból, hogy ez volt minden rossznak az okozója, amelyet valaki, oda nem illő voltára fittyet hányva beleerőltetett a sorompónyitóba. Végül kiderítették, hogy ez bizony nem más, mint egy magyar pénz! Azonnal hozzám fordultak, hogy tudok-e valamit az ominózus érméről? Hogyne tudnék, mondtam, és elmeséltem, hogy én magam adtam azt egy kedves vendégnek. Kollégáim arcán a döbbenet jeleit lassan átvette a pánik félreismerhetetlen kifejezése…

Nemsokára hívattak az igazgatóhoz. A magam részéről akkor már minden rosszra felkészültem, akár arra is, hogy a következő géppel mehetek vissza Budapestre. Egy utolsó, elkeseredett próbálkozással, azért még megpróbáltam mindent elmesélni Füttyös Gyuriról, meg a neki járó kétforintos adományról, és eközben az 1956-os forradalom is szóba került. Szerencsémre az igazgatónak igazi angol emberként volt érzéke az abszurd humorhoz, és egyre nagyobbakat nevetett, amikor elképzelte, ahogy én egy magyar érmét adok egy ottani vendégnek. Legnagyobb megkönnyebbülésemre büntetésről nem esett szó.

A másnapi újságban aztán nagy fényképpel illusztrálva, hatalmas címmel hozták a szenzációt: „A szállodaportás, aki megbénította a Heathrow-i repülőteret!”

Akkor már én is tudtam rajta nevetni…