Egyik szerda reggel jött a telefon: péntek délután 5-re legyek ott a világ egyik legismertebb luxusautó-gyártójánál, mert az egyik termékünkkel gond van. A vevő az első, meg a minőség, gyorsan megvettük a repülőjegyet. Másnap újabb telefon: inkább hétfő reggel 7-kor. Megoldottuk, már a hétvégén odarepültem, hogy pontos legyek. Világcégről van szó, alkalmazkodom. A cégről elnevezett utcán, a cégről elnevezett térről, a cégről elnevezett autómúzeummal szemben volt a megbeszélés... Hétfőn hatalmas tárgyalóban találkoztunk, vagy 50 személyes hosszú asztalnál. Elém tettek három üveget szemrehányóan, mert buborékos lett a fólia. Néztem-néztem, valami nem stimmelt: mi nem szoktunk kívülről fóliázni, azt két üveglap közé rakjuk… A kérdésemre, hogyan került az üvegre külső fólia is, zavart csend következett. Kiderült, az autóvásárló utólag tetetett fel külső fóliát, magas hőfokon. Ez okozta a bajt, ettől lett buborékos a belső fólia is. Dávid és Góliát találkozója volt ez, de megnyertük a csatát. Bocsánatot kértek.
Középiskolában elhatároztam, négy országba mindenképpen elmegyek. Tanulni, dolgozni. Az ex-Szovjetunióban diplomáztam, egyedüli magyarként az egyetemen. Megértettem, miért dicsérik, miért szidják az ottani rezsimet. Amerikában szereztem MBA-diplomát, legnagyobb élményem ott a bizalom volt. Már a vízumkérelemnél „hittek”nekem, hogy bár éppen két állás között voltam, nem akarok kint maradni. Nem kértek igazolást a leendő munkahelyemtől sem. S hogy karácsonykor ne késsem le a repülőt, egy professzornál időpont módosítást kértem a vizsgára. Odaadta a feladatot, a szomszéd szobában megoldottam. Eszébe se jutott, hogy csalhatnék, és persze nem is éltem vissza vele. Mindenesetre meghatározó volt, hogy a bizalom mennyire teljesítménynövelő lehet. Németországban dolgoztam évekig, megdöbbentett, hogy mennyire működik minden. Japánban csak pár hetet voltam, de amikor visszajöttem, bevezettük a Toyota Lean irányítási modelljét. Németországban és Japánban is közös volt a hihetetlen tisztaság, rendezettség, a szabályok betartása. Talán, nem véletlenül itt gyártják a legmegbízhatóbb autókat…
A külföldön töltött majdnem tíz év alapvetően megváltoztatta a gondolkodásomat: értékelem a teljesítményt, sokat jelent számomra a közvetlen tapasztalat. Nem hierarchiában gondolkodom, hanem emberekben, feladatokban, minőségben. Talán a sok külföldi tapasztalat is hozzásegített, hogy tudjam: azért, mert kis cég vagyunk, még lehetnek jogos igényeink és ha kiállunk érte, a legnagyobbakkal szemben is képviselni lehet az érdekeinket. Erre a napi életben is szükség van, hiszen a beszállítóink kb. a mi forgalmunk százsorosát, a vevőink az ezerszeresét teszik ki. Azaz két multi között egy kis magyar cég…
Egyik munkatársunk nemrégiben eljutott Hollywoodba. Amerikai barátjáról kiderült, hogy a kedvenc autója a Mercedes G-Wagen. „Mi gyártjuk az üvegeit”- dicsekedett a kollégám. „A mostanában gyártott autók mindegyik oldalsó üvegén ott van a Salgglas márkanév, a Mercedes jel alatt.” Hitetlenkedés, keresgélés, majd a Rodeo Drive-on, Hollywood bevásárló utcáján észrevettek egy G-Wagent. Elkezdtek az autóra mutogatni. Ült benne valaki. A mutogatásukat integetésnek vélte, visszaintett. Sylvester Stallone volt az. Amikor kiszállt az autóból, tömeg vette körül. Így nem mondhatták meg neki, hogy „szeretünk Rocky, de most nem rád, hanem az üvegeinkre lettünk volna kíváncsiak”.