Sokat javult az életem, bár kevesebb a pénzem. Többet tanulok, pedig most nem járok annyi képzésre, mint multis korszakomban. A mai énem és a korábbi önmagam szóba se állnának egymással. Megváltoztam. És ettől boldogabb vagyok.
Azt is mondhatnám, a sötét oldalról a világosra álltam át. A dohányiparból a „minden mentes” élelmiszerek világába kerültem. Ott dőzsöltem, huszonévesen a pénz, a gazdagság, az élet habzsolása volt a mindenem. Fiatal, sikeres, több díjjal elismert menő menedzserként enyém volt a világ. Úgy éltem, ahogy az amerikai filmekben a jómódú menedzserek… Aztán egy barátom azt mondta, nézzek már körül a munkahelyemen, hány ötven év feletti kollégát látok? Egyet sem? Keveset? Persze, mert kiégtek, elmenekültek, vagy éppen elküldték őket, mint már kevésbé hasznos embereket. Volt, aki sokmilliós fizetését váltotta át alig kétszázezres általános iskolai tanári állásra. És nem lett boldogtalan. Sőt! A világos oldalon az egészséges élet szabályait követem, saját gyártású termékekkel is.
Akkoriban sok nemzetközi előrejelzést olvastam, és feltűnt: az egészséges élelem, az ezt gyártó élelmiszeripar egyre többször, egyre nagyobb hangsúllyal kerül elő. A trend egyértelmű volt, még ha lassú is: erre halad a világ. Én meg…? Kezdtem besokallni a sok munkától, és már a sok pénz sem feledtette az egyre erősebb elégedetlenséget. Kiszálltam. Először egy online marketing céget alapítottam – ez volt az első, kicsit óvatosabb lépés az önálló vállalkozás felé, ehhez még értettem is –, majd négy évvel később belevágtam abba, ami leginkább izgatott, ami igazán nagy feladatot jelentett: a glutén-, laktózmentes élelmiszerek gyártásába. Kezdetben mindenes voltam: kiszállító, takarító, gyártó, főnök. Sokszor már az anyagbeszerzésnél elakadtam. Akkoriban még nem voltak ilyen igényeket kiszolgáló nagykereskedések, kilónként, literenként szedtem össze a szükséges összetevőket. Most meg már 360 literjével veszem például a kókuszsírt (ekkora egy nagyobb kiszerelés). Kemény éveken vagyok túl: volt, hogy azt néztem, melyik gépet adjam el, hogy az alkalmazottakat fizetni tudjam. Aztán rá egy évre már az Év fiatal vállalkozója lettem. Pokol és menny váltogatta egymást.
A pályamódosítást egy lélektani törés is sietette. Régi énemet már én sem szerettem. A multi cégnél sok mindent megtanultam – ennek hasznát veszem most is -, ám el is szálltam önmagamtól. Meg voltam arról győződve, hogy már mindent tudok, így szinte bezártam az agyam az új impulzusok előtt. Most, hogy a saját vállalkozásomat építem, nyitottá váltam, szívom magamba az új ismereteket, lesem az új trendeket. Tudatosan építkezem, ezt még a multi cégnél sajátítottam el. Hasznos volt ott lenni, jó volt eljönni.