Londonból jöttem vissza 1991-ben, rögtön megalapítottam a Bankár Kft-t. Budapesten, a József Attila utcában volt az első irodánk. Elegáns bútorokkal rendeztük be, de a 4 méter magas falak kezdetben üresek voltak. Megláttam egy hirdetést, hogy egy sas hegyi villa 8 jó minőségű festményt elad. Tetszettek a képek, megvettem mindet. Egy csapásra megváltozott az iroda miliője. Barátságos, otthonos lett.
Akkor még az ügyfélgyűjtés stádiumában voltunk, szakmai múltunknak köszönhetően sok nagyvállalat vezetője fordult meg nálunk. Tárgyalás előtt, után mindenki a képeket nézegette. Kérdezgettek, vagy ők meséltek. A művészetről. Ezzel megváltozott a megbeszélések légköre is. A képek felemeltek, tekintélyesebbé tettek bennünket, partnereinkből meg tiszteletet váltott ki ez a környezet. Meggyőződésem, hogy az akkori gyors sikereink egy részét a képeknek köszönhetjük. Oldottan, lényegretörően tárgyaltunk, kevesebb volt a mellébeszélés.
Hasonló élményem volt egy másik jelentős munka megszerzésénél. Ez 1997-ben történt, már a Bankcenter X. emeletén volt az irodánk. Akkoriban sok privatizációs pályázatot úgy írtak ki, hogy a külföldi jelentkezőnek magyar tanácsadóval kellett dolgoznia. A világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Goldman Sachs bennünket kért meg, hogy legyünk a partnerei. Elismerés volt ez a javából! Gyorsan megállapodtunk mindenben, ám a jutalékmegosztáson nem. Ők a 90:10 arányt javasolták, mi meg a 70:30-t. A vita nem zavarta a közös munkát, megállapodás nélkül is dolgoztunk. A Goldman Sachs emberei nem értették, miért nem elég nekünk a 10 százalék és a dicsőség. Addig csak telefonon, meg interneten tárgyaltunk, ezért eljöttek Magyarországra, hogy ezt az egyetlen vitás kérdést személyesen tisztázzuk. Feljöttek a X. emeletre, beléptek a tágas, elegáns irodába. A falakon festmények. Ámultak és bámultak, kicsit talán meg is illetődtek. Nem semmi ilyen környezetben tárgyalni! El is árulták, hogy náluk csak a cégvezetői emeleten vannak eredeti festmények. Ezek után gyorsan megegyeztünk. Talán a festmények hatására, talán a mi érveink előtt meghajolva csak annyit mondtak, értik, miért ragaszkodunk a 30 százalékhoz. Elfogadják.
Mesélhetnék több hasonló történetet, de talán ez a kettő is jelzi: ha az ember nagypályán akar játszani, akkor nem lehet kicsinyes. Ha értékekről beszél, akkor ezt a környezetének is tükröznie kell. A művészet pártolása, a festmények gyűjtése szinte hivatásommá vált, magángyűjteményem mintegy 300, a másfél évtizede alapított Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kollekciója pedig több mint 2500 darabot számlál. A Bankár Zrt. csendben dolgozik tovább, a KOGART gyűjteménye viszont gyakran van rivaldafényben. Sokra értékelem a művészetet, ami engem is egyre többre értékelt.