Egy vállalatnál ne legyenek pótolhatlan emberek! – fogalmaztuk meg sokszor, amikor a feladatokat, felelősségi köröket meghatároztuk. Ám egészen más erről beszélni, elvben egyetérteni, mint a gyakorlatban tartósan megvalósítani.
2012-ben a cég tulajdonos elnöke hirtelen úgy döntött, hogy hosszabb időre külföldre megy, családi okokból. Bár az elhatározás viszonylag gyorsan jött, ám arra még volt ideje, hogy minden ágazat irányítását átadja, a szükséges tudnivalókkal. Így nem is volt törés a távozta után, már csak azért sem, mert előtte is tagja voltam a holdingot irányító háromfős igazgatóságnak, tehát volt fogalmam a működés lényegi elemeiről. Persze, egészen más az, amikor a legfőbb főnök hirtelen kivonja magát az operatív irányításból és az üzleti felelősség az ember vállára kerül.
Az átadás-átvétel egy területre nem terjedt ki: az állatkórházra. Ennek kifejezetten örültem is. Móré Attila (a tulajdonos elnök) állatorvos volt, s talán szakmai megfontolásból, meg érzelmi kötődésből is úgy gondolta, ezzel az egy feladattal megbirkózik ő a távolból is. Meg különben is, mit tudhat egy pénzügyes közgazdász az állatokról, a gyógyításról, az ott dolgozók lelkivilágáról? Bevallhatom, nem sokat, ezért is örültem, hogy ez a teher nem nyomaszt…
Igen ám, de kiderült, távolról a kórházat sem lehet irányítani. Kell egy operatív vezető, aki gyorsan intézkedik, ha úgy hozza a sors… Ezért jött a következő kérés: annyit azért foglalkozzak a kórház ügyeivel, amennyire az a cégcsoport bevételeinél számít. 2013-ban ez azt jelentette volna, hogy napi pár percet kell az állatgyógyászatra szánnom, merthogy túl sok pénzt nem hozott a közös kasszába. Ám mivel tényleg nem értettem hozzá, kénytelen voltam elmélyedni a folyamatokban. Láttam a beteg állatok kínlódását, majd a gyógyulás-gyógyítás örömét, megértettem az állatorvosok gondolkodását. Ráéreztem az ottani munka lényegére, ami később tényleg jól jött.
Akkoriban már túl voltunk a 2008-as válság okozta sokkon, de még nem tért vissza a korábbi nagy költekezési kedv, a gazdák a gyógyításnál, s a kapcsolódó készítmények vásárlásánál is fogukhoz verték a garast. Nem lehetett tudni, mikor stabilizálódnak úgy a jövedelmi viszonyok, hogy nagyvonalúan költsenek házi kedvenceikre. A kórház bevételei 2013-ban éppenhogy fedezték a működés költségeit…
2018-19-re azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Az embereknek érezhetően több lett a pénze, amiből bőven jut az állatok ellátására, gyógyítására is. Az állatkórház árbevétele duplázódott, mintakórháznak számít a szakmának. Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy egy pénzügyes is megértheti az állatgyógyászat lelkét, működését? Szerintem nem.