Kanadai ajándék
Rendszerváltáskor a Kanadai Állam tanácsadókat küldött Magyarországra, új demokráciánk gazdaságának támogatására. A KÜRT is kapott egyet. Elmondtam neki, hogy 12-en vagyunk, és 12 kompetenciánk van, ami a honlapunkon olvasható. „Nem hihető” – mondta határozottan. Kérte, válasszunk ki egyet és csak azt hirdessük. „Így éhen fogunk halni” – morogtam és amint elutazott, ismét mind a 12-t hirdettük. Egy év múlva visszajött és nekem ugrott: „Nem hiszem el, hogy a kanadai állam ilyen hülyéket támogat, mint a KÜRT”. E kanadai tanácsadó a keresetlen modorával tanított meg minket arra, hogy a brand építése a lehető legfontosabb. Milliárdokat tett a zsebünkbe azzal, hogy az egyszerű gondolatát végre megértettük.
Német vircsaft
2002-ben céget alapítottunk Észak-Rajna Vesztfáliában, Bochumban. Tudományosan választottuk ki ezt a helyet. Távol a konkurensektől és közel a gazdag cégekhez. Néhány év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, Németországban nem a földrajzi koordináta számít, csak a „.de” internetes kiterjesztés. Viszont az a felismerés, amit Bochumban éltünk át, sokkal nagyobb hiányosságunkra világított rá, mint az, hogy nem a határunkhoz közel választottunk telephelyet. Itt értettük meg, mi az a die Kontribution és miért ez a német gazdaság motorja. Vállalatok közötti együttműködésről van szó, ahol két vagy több vállalat, különböző szintjein együttműködők (tulajdonosok, vezetők, dolgozók, beszállítók, …) intellektuális élményeket megélve, élvezettel vesznek részt e közös szerepvállalásban. Hosszútávon. Jó lenne, ha a mi kultúránknak is része lehetne mindez.
Amerikai verseny
Az „Év Üzletembere” versenyben a Harvard Egyetem egy professzora is segített nekem. Mielőtt a színe elé kerültem, felkészültem a tankönyveiből. Egyik könyve, az „Éppen elég” (Just Enough) bemutatja, mi az a négy tulajdonság, ami élteti a Harvardot végzetteket: imádok dolgozni (achivement), szeretem a hatalmat (significance), boldog akarok lenni (happiness) és maradandót akarok alkotni (legacy). Az első három tulajdonságot, ha nem is így kiemelve, de magamra nézve is fontosnak tartottam. A negyediket viszont ennek előtte soha nem fogalmaztam meg magamnak. Pedig sokat jelentene ez mindannyiunknak!
Japán minőség
Egy szabadalmunkat Japánban szerettük volna eladni. Európában élő japán üzletembert kértem, készítsen fel az üzleti kultúrára. Megtette, majd elintézte, hogy a 15 legnagyobb informatikai cégnél prezentálhassak. Az elsőnél, a Toshiba-nál, 8 oldalnyi kritikát írt szereplésem gyengeségeiről. A 13. prezentációm a Sharpnál volt. Itt már „csak” másfél oldalnyi volt a hibalistám. A Sharp mellesleg megvette a szabadalmunkat. Évente tíz millió berendezésükbe épitik be.