Jelenlegi hely

Minden helyzetben ott a lehetőség

Laczkovich Gergely, a 3E International Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója
Laczkovich Gergely, a 3E International Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója
„Elege volt már a magukat fényező jelöltekből, akiknél résen kellett lennie, hogy kiderítse, mi van a szuperlatívuszok mögött”

 

Számomra is rejtélyes módon, 2007-ben egy fejvadászhoz került a szakmai önéletrajzom. Attól kezdve rendszeresen hívott, különböző állásajánlatokkal bombázott. Mindig elmondtam, nem keresek állást, hiszen 2005-ben saját céget alapítottam, nincs szándékomban otthagyni. Úgy látszott, ezzel nem győztem meg, mert egyszer csak azzal keresett meg, hogy olyan lehetőséget kínál, amire még én sem tudok nemet mondani. Addig-addig győzködött, míg elmentem az állásinterjúra. Kíváncsiságból.

Egy nagy nemzetközi céghez kerestek fejlesztési igazgatót, mert az akkori német főnök távozni készült. Sokmilliárdos fejlesztések előtt álltak, amihez jó lett volna egy helyi szakember is. A felvételi beszélgetésen velem szemben ült a fejvadász, a HR-vezető, és az aktuális fejlesztési igazgató, aki rögtön nekem szegezte a kérdést: miért akarok én ott dolgozni? Én?! – kérdeztem vissza. Én aztán nem akarok odamenni! Azon a beszélgetésen is csak azért veszek részt, mert rábeszéltek, meg érdekelt, mi is az a nagyon vonzó ajánlat. Az igazgató egy pillanatra meglepődött. Utána viszont felszabadultan beszélgetni kezdett. Értékelte az őszinte választ.  Láthatóan elege volt már a magukat fényező jelöltekből, akiknél résen kellett lennie, hogy kiderítse, mi van a szuperlatívuszok mögött. A fejvadásznak a szeme sem rebbent, amikor meghallotta a válaszom. Tudta, hogy ezt fogom mondani, hiszen vele ezt a témát már többször körbejártuk. A pillanatnyi zavar után még egy órát beszélgettünk. Az állásról többé nem esett szó, minden tét nélkül „szakmázhattunk”.

Mindez egy csütörtöki napon történt. Hétfőn lelkendezve hívott a fejvadász, hogy képzeljem el, engem akarnak felvenni. Most én lepődtem meg. Azok után, hogy elmondtam, nem akarok állást változtatni…?! Ismét nemet mondtam, természetesen. Ettől kezdve békén hagytak, mindenki látta, tényleg a saját céget akarom építeni. A német úrral viszont kapcsolatban maradtunk. Annyira, hogy az irodánkban is meglátogatott párszor, hogy megnézze, mihez ragaszkodom én annyira. Érdekelte, milyen projekteken dolgozunk, milyen tudással rendelkezünk. Jókat beszélgettünk mindig, egy hullámhosszon voltunk. 

Másfél év múlva jött a telefon, elindul az első sokmilliárdos fejlesztés, amiről a felvételi beszélgetésen szó esett. A mi mérnökcsapatunkat bízták meg, hogy a céget szakmai oldalról képviseljük, menedzseljük a munkákat. A következő tíz évben folyamatosan együttműködtünk. A fejlesztési igazgató egy éve távozott. Amíg itt volt, nem is vettek fel mellé másik embert.

Én megtanultam e történetből: érdemes nyitottnak lenni. Ha tudjuk, mik a céljaink, kölcsönös szimpátia esetén meg fogjuk találni az együttműködés módját, bármilyen lehetetlennek is tűnik.