Ajánlással kerültem kapcsolatba egy ismert vállalkozóval. Tudtam róla, hogy sikeres abban, amit csinál, meg elejtett nyilatkozataiból arra is következtettem, neki a cége a nagy befektetés. Csupán az volt számomra kérdés – befektetési tanácsadóként –, hogy mit csinál a nyereségével? Évtizedek után is bent hagyja a cégben? Fejleszt, beruház, terjeszkedik?
Első találkozásunkon még bizalmatlanul méregetett, de végighallgatott. A másodikon már kérdezett is, utána pedig mesélt. Őszintén. Elmondta, csak a saját cégében, saját termékeiben bízik, ott jó helyen van a pénze. De már nincsenek nagy bővülési tervei… Akkor mi lesz a pénzzel? – kérdeztem. Kiderült, voltak már óvatos próbálkozásai nagy hozamot ígérő befektetésekkel, sokszor pórul is járt. Szerencsére, mindig megfontolt volt, ezért csak kisebb összeget „játszott el” Brókermarcsikhoz hasonlító „szakembereknél”. Velem már csak azért állt szóba, mert egy jó ismerőse ajánlotta, hogy legalább hallgasson meg. Betartotta szavát. Meghallgatott. Sőt… Megengedte, hogy néhány biztonságos befektetést vázoljak neki. Majd egy komplett befektetési programot tettem elé, ahol rövid távú megoldások is szerepeltek, tehát akár azonnal mobilizálhatta pénzét. Először csak teszt-üzemmódban néztük végig, mit hoz a javasolt konstrukció, aztán élesben is. Kezdetben csak kisebb összeggel, majd emelve a tétet.
Teljesen megtört a jég. Olyannyira, hogy átkísért a pár házzal odébb lakó testvéréhez is. A hetvenes éveiben járó férfi szívélyesen fogadott. Hiába, a testvér, az testvér. Benne megbízott, így bennem is. Rögtön a kutyaólhoz mentünk. Azt hittem a szeretett kutyáját kell megszemlélnem. De nem… Felemelte a házikót. Kutya sehol. Csodálkoztam. Az ól alatt egy kis ajtó. Kinyitotta. Eltakarította az ott lévő törmeléket. Egy ládikát vett ki a földből. Ezt is kinyitotta. Tele volt pénzzel! Dollárral, euróval. Bevallotta, ő csak valutában „utazik”, és hogy rajta kívül ezt addig még senki se látta.
Zavarba jöttem. Egyrészt megható volt a felém áradó bizalom, másrészt totális bizalmatlanságra vallott ez a fajta pénzdugdosás. El is mondta, senkinek nem hisz pénzügyekben, a bankoknak különösen nem. Nekem is csak azért, mert a testvére ajánlott. Ő már próbára tett, helyt álltam. Most ő következik.
Megegyeztünk. De azért még vázoltam, mennyit veszített az elmúlt 10 évben ezzel a „takarékoskodási” megoldással. Nem nagyon izgatta. „Így legalább biztos helyen volt a pénz!” Ám ekkor már hallgatott rám, bízott bennem. Olyannyira, hogy amikor azt tanácsoltam, örökösödési szerződést is kellene készítenie, azt is rám akarta bízni. Elhárítottam. Ehhez már nem értek – így maradtunk a befektetési tanácsadásnál. Több éve már ennek…