Mi lett volna, ha… Lehet, hogy értelmetlen ez a kérdés, nekem mégis sokszor eszembe jut. Mi lett volna, ha azon a bizonyos napon a GE budapesti régiós központjának pénzügyi igazgatója hagyja, hogy kimenjek a cég londoni irodájába? Lehet, hogy pénzügyes lennék?
A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomáztam, majd Angliában bank és pénzügyi szakon tanultam mesterképzésen. Dolgoztam Münchenben, Londonban, majd pályáztam a GE pénzügyi vezetőképzésére (FMP). Felvettek. Csakhogy… Nem sokkal azelőtt lehetőséget kaptam, hogy fél évre Floridába menjek egy hedge fundhoz (befektetési alaphoz), amit nem akartam kihagyni. Még akkor sem, ha emiatt lemaradok a programról. Halasztást kértem, némi huzavona után megkaptam.
A kétéves kurzuson negyedévente gyakorlati munka következett, a világ sok-sok országában. Nekem a legmenőbbeket ajánlották fel, Angliát és az USA-t. Ott már voltam, mondtam. Ázsiát szeretném megismerni. Kakukktojásnak számítottam e kéréssel, mert mindenki e két országot célozta meg. Kitartottam elképzelésem mellett, végül Pekingbe mehettem. Onnan meg áthívtak Sanghajba, ahol az egész vállalat globális pénzügyi igazgatójának dolgoztam. Óriási lehetőség volt ez a tanulásra.
A képzés után visszajöttem Budapestre, amely ekkor már a GE Consumer and Industrial európai központja volt, így izgalmas feladatot vártam. A felajánlott munka azonban nem egyezett szakmai ambíciómmal, a magamnak megszabott jövőképemmel. Inkább a cég londoni M&A csapatához pályáztam, ahol cégösszevonásokkal, új cégek megszerzésével foglalkoztak. Pénzügyi szempontból izgalmas feladat. Felvettek.
Azt hittem sínen vagyok, ám a budapesti pénzügyi vezető közölte, jó emberekre itthon is szükség van, nem enged el. Ha nem mehetek, felmondok, mondtam, fenyegetően. Nem mehettem, felmondtam, sokak megdöbbenésére. Akkor már éreztem, én valójában nem is akarok multialkalmazott lenni. Nem tetszett a merev rendszer, a kiszolgáltatottság. Ez sok pénzzel sem kompenzálható. Én másként akartam élni.
Édesapám jövőmet firtató kérdésére – de hát mi tesz téged boldoggá, fiam? – elgondolkodtam, s kiböktem: ingatlanfejlesztő akarok lenni. Úgy láttam ugyanis, hogy ez az a szakma, ahol sok pénz felett lehet rendelkezni, látványos dolgokat alkotni, s emellé jó anyagiak társulnak, valamint szabadabb élet. Nem szaporítom a szót: először alkalmazottként dolgoztam ilyen cégeknél, majd a 2008-as válság után eljött az én időm, vállalkozást alapítottam. Tényleg látványos, amit csinálunk! Igazi alkotómunka, sok sikerélménnyel. Vannak díjaink, nemzetközi elismeréseink. De igazán az a jó, hogy úgy érzem, érdemes volt kitartani vízióim mellett. Fiatalon könnyebben mond az ember nemet. Így találtam meg a nekem való szakmát.