Úgy négy éve történt. Nem sokkal az után, hogy vezérigazgató lettem a vállalatnál. Reggel az irodában egy ismeretlen feladótól érkezett email várt, aki egy olyan üzem vezetőjétől kapta meg az elérhetőségemet akivel már több éve együtt dolgozunk. A levélíró egy nyíregyházi vállalkozó hölgy volt, aki arról számolt be, hogy létrehoztak egy húszfős üzemet, korszerű gépekkel, szeretne tőlünk is munkát kapni.
Az utóbbi tíz évben fokozatosan terjeszkedtünk, Erdélyben is, mert annyi volt a megrendelésünk, hogy muszáj volt még kapacitást bővítenünk. Mivel mi zömmel francia bérmunkákat végzünk, fontos a magas minőség a gyártás során. Először csak a magyarlakta területeken gyűjtöttünk bedolgozókat – így segítve őket is munkával –, ám amikor ez is kevésnek bizonyult, mentünk tovább. Jelentős hálózatot szerveztünk magunk köré. De nagyon örültem, hogy akkor Magyarországról jelentkezett egy cég munkáért.
Hajlottam rá, hogy kipróbáljuk a hölgy vállalkozását. Miért ne segítenénk, ha ezzel esetleg egy jó bedolgozót szerezhetünk? – gondoltam, s az akkori két francia tulajdonosunkhoz fordultam. Az ő engedélyük is kellett, mert alapszabály volt, csak olyan cégeknek adunk ki munkát, ahol már bizonyítottak, régóta ebben a szakmában dolgoztak. Itt viszont egy vadonatúj vállalkozásról volt szó. Amikor személyesen is megnéztem az üzemet, láttam, nem kezdőkről van szó. A családi vállalkozásban részt vett az apa, aki szabász és a varráshoz értő húg is. A tulajdonosok meggyőzése után odaadtunk egy nagyon szép blúzt, amolyan próbadarabként. Sok csipkebetét díszítette, nem volt egyszerű munka.
Az elkészült első darab nem volt rossz, de nem is volt tökéletes. A minőségi ellenőrünk kijavíttatta a hibákat, végül én vállaltam a döntés kockázatát, és 120 blúzra adtunk megrendelést. Döntésemben megerősített, hogy láttam értik, mik voltak a javítandó dolgok, tudják, hogyan kell a magas minőségű tételt legyártani. Bíztam bennük.
Jól döntöttem. E vállalkozás tartósan megbízható partnerünk lett. Talán mi is hozzájárultunk, hogy már Hajdúnánáson is nyitottak egy üzemet.
Mostanában reneszánszát éli a magyar ruházati szakma. Nemzetközileg is jegyzett divattervezőink vannak, és remek dizájnerek. Csak éppen varrónőből nincs elég. Mi is érezzük hiányukat. Naponta azon törjük a fejünket, hogyan lehetne a ruhaiparhoz kapcsolódó szakmák képzését bővíteni. Nemcsak varrónő hiányzik, szabász, műszerész sincs elég. Az Elegant Design Zrt. remek szakembereivel azon is gondolkodunk, hogy képzéseket indítsunk, mert az a ruha semmit sem ér, ami tervezőasztalon marad.