Mára szinte varázsfogalommá vált a mentorálás. Tőlem is gyakran kérdezik, voltak-e mentoraim. Eleinte nem tudtam, mit válaszoljak.
Az egyetem után nagyon szerettem volna nemzetközi ügyvédi irodában dolgozni, de felsőfokú nyelvvizsgáim ellenére sem bíztam magamban. A véletlennek és egy divatos szóval ’cold call’-nak köszönhetem, hogy a Malévhoz kerültem. Egy ismerősöm említette, hogy jogászt keresnek és én a diplomaszerzést követő napon telefonáltam. Másnapra behívtak, harmadnap felvettek. Három évet töltöttem ott és rengeteget tanultam. Igazi mélyvíz volt. Soha nem kértem, hogy főnökeim mentoráljanak. Ha most visszatekintek, már tudom, hogy azt tették, bár nem is tudtak róla. Sokszor úgy fogták a kezem, hogy épp elengedték. Az elégedetlenséget is nekik köszönhetem. Egy idő után úgy éreztem, még többet szeretnék. Nem javasolták, hogy célozzam meg a világ legjobb egyetemét. De amikor megtettem, csodálatos ajánlást írtak. A Harvardon sem kerestem mentorokat. Csak tanultam, legjobb képességeim szerint. Miután hazajöttem, életem álma teljesülhetett, nemzetközi irodába kerültem. Volt főnökömet mentoromnak tekintettem, bár messzire sodort minket az élet egymástól. Nem kivételezett velem, de megbecsült. Nem segített, de hagyott küzdeni és örült győzelmeimnek.
Később az AmCham számomra az "egy kis Amerikát" jelentette. Életem egy nehéz szakaszában, szinte előremenekülésként pályáztam meg az AmCham igazgatósági tagságát. Komoly kortesbeszédet kellett tartanom, életemben először. A beszéd jól sikerült, de az igazgatóságba nem kerültem be. Ez nem volt meglepetés, hiszen senki sem ismert. Az akkori AmCham elnök behívott és megkérdezte, hogy rám bízhatja-e a tagsági bizottság vezetését. Úgy vélte, ha jól teszem a dolgom, akkor sikerülhet az igazgatósági tagság is. Igaza lett. Soha nem mondta, hogy mentorálna, de kimondatlanul is elvárta, hogy teljesítsek. Már ötödik éve vagyok az AmCham alelnöke. Mentoráltak, vagy csak hittek bennem?
Hasonló a történet az ügyvédi irodával is. Amikor nemzetközi irodánk feloszlott és magamra maradtam, megkérdeztem a korábbi alapítót, mit tanácsol nekem. Csak annyit mondott, mindig figyeljek oda, hogy hova pozícionálom magam és soha ne alkudjak meg. Sőt, egyetlen napra eljött Magyarországra és 12(!) tárgyalást szervezett, hogy lehetséges megbízókkal összekössön. Csak egyetlen nap volt, a többi már rajtam múlott. Hogy mentorált-e? Hiszem, hogy igen.
Volt pillanat, amikor szomorkodtam, hogy nekem nem volt mentorom. De ha visszatekintek, akkor tudom, számtalan mentor segített az utamon. Az igazi mentorok ugyanis nem azok, aki folyamatosan a kezünket fogják, és helyettünk döntenek, hanem azok, akik akkor és addig fogják, amíg szükségünk van rá.