Jelenlegi hely

Kaland a pályaudvaron

Bőgel György, a Central European University professzora
Bőgel György, a Central European University professzora
"Törmelékhalmokon léptem át, homályos folyosókon botorkáltam, végül ott álltam az illetékes hivatalnok előtt...."

 

A motiválás fontos feltétele az eredményes munkának. Egyetemista koromban például minden sikeres vizsga után egy grillcsirkével jutalmaztam magam, amit egy ültő helyemben fogyasztottam el. Ki lehet számolni, hogy ez négy év alatt körülbelül hány szárnyast jelentett. Megérte: megszereztem a diplomát.

A siker jutalmat érdemel, amit magadtól is kaphatsz, saját pénzedből. A múlt század kilencvenes éveiben egy önfinanszírozó egyetemi intézetben dolgoztam. Állami támogatás semmi, minden pénzt kemény munkával kellett megkeresni. Szerencsére akkor is voltak pályázatok, persze még nem uniósok, hiszen még nem voltunk tagjai az EU-nak. Valamikor az évtized vége felé fogadást kötöttem önmagammal: ha megnyerünk egy fontos pályázatot, megjutalmazom magamat valamilyen teljesen értelmetlen dologgal. Mi legyen az? Sohasem golfoztam, nem is vágytam rá, legyen tehát a jutalom egy golfütő egy doboz labdával.

Akkor bontogatta szárnyait az internetes kereskedelem. Kedvenc böngészőmmel kikerestem egy skót céget, akiktől sikeresen megrendeltem az ütőt és a labdákat. Gyorsan válaszoltak: kedvesen jelezték, hogy nagyon örülnek nekem, én vagyok az első volt szocialista trófeájuk, pezsgőt is bontottak értem, de sajnos ellenőrizniük kell, hogy a bank, amit megadtam, létezik-e. Újabb levél: your bank is fine, we dispatched your package…

Nagyjából három hét múlva levelet hozott a posta: szíveskedjek befáradni a vámhivatalba, küldeményem érkezett. De hol az illetékes vámhivatal? Megtaláltam a címet a postai cédulán: Budapest egyik leglepukkantabb vasútállomásáról volt szó, amit addig csak éjszaka láttam, onnan indult ugyanis az éjféli katonavonat, amivel még ébresztő előtt be lehetett érni a laktanyába. Törmelékhalmokon léptem át, homályos folyosókon botorkáltam, végül ott álltam az illetékes hivatalnok előtt. Ő sem látott még golfütőt, én is csak filmeken. Kérdezte, hogy mi ez, és mennyit ér. A labdákat is kicsomagoltuk, együtt csodálkoztunk, hogy milyen nehezek, és mégis pattannak, mint a bolha. Barátságos beszélgetés után megállapodtunk, hogy a számlán lévő fontokat egyszerűen átszámoljuk forintra, az lesz a vám alapja. Pénztár, fizetés, ki a folyosói félhomályba, indulás haza hónom alatt a felbontott csomaggal.

A golfütő azóta is ott áll a sarokban, soha nem használtam, néhány ütést leszámítva. A labdák is mind megvannak, a látogatóba érkező gyerekek szoktak velük játszani. Szóval: nem lettem golfbajnok, mégis hasznos kaland volt ez is. Megmutatta, miért i s volt fontos belépni az Európai Unióba. Amikor ezt a sorokat írom, vagyis 2019 nyarán, a britek éppen ki akarnak lépni belőle. Lehet, hogy ismét meg kell néznem, melyik villamossal jutok el arra a pályaudvarra?