Jelenlegi hely

Így lett vége a Sláger rádiónak

Heal Edina, az Egyenlítő Alapítvány elnöke, a Google Magyarország volt ügyvezetője
Heal Edina, az Egyenlítő Alapítvány elnöke, a Google Magyarország volt  ügyvezetője
„Bajban felébred az ember igazi karaktere. És igen, a legtöbb ember fél, nyüszít, sajnálja magát és tehetetlen ilyenkor.”

 

2009. november 19-én éjfélkor elhallgatott a Sláger rádió. De előtte még mindenki beleszólt a mikrofonba. Vagy csak belesírt, üzent szeretteinek. Bulival zártunk, sokan sokat ittak, kiabáltak, dohányoztak. A tehetetlenség érzése, a feszültség, a 12 év sikertermékének, a szeretett munkahelynek az elvesztése sokakból szélsőséges reakciókat hozott ki. Legtöbben sírdogáltak, és voltak, akik teljesen összeomlottak. Mások már a vég előtti hetekben új állást kerestek.

Túlélésre játszottak. Hogy ne akkor kelljen kuncsorogniuk, amikor mindannyian a piacra zúdulunk. Akadt, aki bűnbakot keresett. Mások találtak is. És egy kis csoport a folytatást tervezte. Az nem lehet, hogy a piac leghallgatottabb kereskedelmi rádióját csak úgy lemossák a színpadról…

Lehetett. A lekapcsolás előtti hetekben rengeteget dolgoztunk. Aki tudta, összekapta magát, hogy segítsen. Ez keveseknek sikerült. Volt, aki fontos lett volna, de végig zokogta ezt a három hetet, képtelen volt bármire. Siratta az életét, a rádiót, és a bizonytalan jövőt. Volt, aki kitartóan, hidegfejjel számolt, tárgyalt, gondolkodott. Néha egészen közel voltunk a megoldáshoz, majdnem megállapodtunk egy Budapesten sugárzó rádióval. De az amerikai tulajdonosok végül nem vállalták ezt a folytatást. Szívemmel reméltem, hogy lesz megoldás, eszemmel viszont tudtam, nem lehet. A politika van megszűnésünk mögött. Nincs esély az újrakezdésre.

Az utolsó hetekben rengeteget tanultam másokról és magamról.  Arról, ki hogyan viselkedik a bajban. Kevesen tudtak erősek maradni, józanul gondolkodni. Én, magamat is meglepve, ebbe a csoportba tartoztam. Ezt az ember nem tudhatja előre, erre készülni lehet, de a „főpróba” meg sem közelítheti az igazi bajt. Engem energizált a válság, magabiztosan és nagy teherbírással dolgoztam éjt nappallá téve. Terveztem, tárgyaltam, meggyőztem és a cél kristálytisztasága lehetővé tette, hogy minden mást kizárjak az életemből. A családot is félretettem, pedig két kisgyermeket nehéz teljesen kizárni az ember gondolataiból, még rövid időre is.  De nekem hirtelen egy sokkal nagyobb családom lett és egy küldetésem. Nem lehet alábecsülni a cél jelentőségét. Csak igazi, valóban fontos, hiteles dologért lehet küzdeni teljes erővel. Engem hajtott az igazságba vetett hitem,  és hogy a rádió kollégáit szerettem.

Bajban felébred az ember igazi karaktere. És igen, a legtöbb ember fél, nyüszít, sajnálja magát és tehetetlen ilyenkor, néhányan csukott szemmel, gondolatok nélkül követik a vezért, néhányan pedig azonnal mást bántanak, hátha ezáltal megmenekülnek. Kevesen voltunk, akik nem mástól vártuk a megoldást. Mély levegőt vettünk, felgyűrtük az ingujjat, és dolgoztunk, hogy haladhassunk a cél felé. Krízisben csak ez a hasznos viselkedés.