A cég egyik első alkalmazottja voltam Magyarországon. A mennyországban éreztem magam. Már a belépésem napján önálló feladatot kaptam. Német főnököm nem értette, miért csodálkozom ezen. Dolgozni jöttem, nem? De… Egy olyan vállalattól, ahol minden telexemet átírt a főnököm. Mindig. És akkor 1990-ben bekerültem az amerikai Arthur Andersenhez! A világ legnagyobb tanácsadó és könyvvizsgáló cégéhez!
A munkám minden percét élveztem. Hűvösvölgyben egy villában dolgoztunk. Hétvégén is bemehettünk, sőt… El is várták. Amikor egyik vasárnap nem volt meg a kulcs, az osztrák kolléganőm az ereszcsatornán mászott fel az első emeletre, hogy bejuthassunk dolgozni. Fontos volt a munkánk. Ezt sokszor elmondták. Sulykolták belénk, mi vagyunk a legjobbak. Tina Turner slágere, a Simply the Best volt a cég himnusza. Segoviában és Chicago mellett voltak akadémiáink, ahol továbbképzéseket kaptunk. Sokat beszéltek a cég ethoszáról is, arról, hogy a cégünk a könyvvizsgáló szakma lelkiismerete, a megtestesült tisztesség. Büszke voltam, hogy ebbe az elitcsapatba tartozom.
A cég szárnyalt, az én karrierem is. Hamarosan partner lettem, majd 2000-re, egyetlen magyarként nemzetközi partner. Akkoriban azonban a cégközpontból furcsa hírek érkeztek: a tanácsadó és a könyvvizsgáló üzletág szétvált. Bíróságra került az ügy: az Arthur Andersen (AA) jogászai biztosak voltak, hogy hatalmas kártérítés jár nekünk, könyvvizsgálóknak, én meg már azt számoltam, hogy ebből nemzetközi partnerként mekkora vitorlást vehetek.
A per felemásan zárult. Erkölcsi elégtétel volt, anyagi kártérítés nem. És itt kezdődtek a bajok. Az AA a világ első könyvvizsgáló cégéből az 5. helyre csúszott vissza, ami sértette a büszkeséget, a „mi vagyunk a legnagyobbak, a legjobbak” érzetet. A vezetés minden áron növekedni akart. Rizikós cégek, például az Enron auditálását vállalták el. A dotcom-lufi kipukkanásával az Enron nagyot bukott. Vele az AA. Formailag helyes, ám tartalmilag hibás mérleget hagyott jóvá. És néhány fontos papír is eltűnt. Az USA kormánya vád alá helyezte az AA-t.
Itthon még ekkor sem gondoltunk a legrosszabbra, azt hittük, ez amerikai „belügy”. Nem az volt. A tőzsdei ügyfelek otthagyták az Arthur Andersent, ami gyorsan magával rántott minket is. 2002 márciusában még bizonygattam ügyfeleimnek, hogy nem lesz itt nagy gond. Júniusra megszűnt a cég.
Egy világ omlott bennem össze. Az igazság bajnokából egy rossz vezetés egy álszent csalót csinált? Úgy éreztem, más szakmát kell keresnem. Aztán sok kollégámmal együtt az EY-hoz mentem. Ott egy befogadó környezetben újra kezdhettünk mindent, de tovább őriztük az Arthur Andersen ethoszát is. Én 9 évig ügyvezető partnerként is. Ha így nézzük: jól jártam…