
Történetem 2008 októberére nyúlik vissza, a válság kitörésének idejére. Akkoriban a Dexia Kommunalkredit Bank AG, Bécs budapesti irodáját vezettem. A bank a világ legnagyobb közszféra finanszírozó bankjának, a Dexia Credit Local, Párizsnak és az osztrák Kommunalkredit Banknak a Közép-Kelet-Európára szakosodott közös pénzintézete volt. 2008. szeptember végén mindkét banknál állami beavatkozásra került sor és így mindkét bank a figyelem középpontjába került.
A Kommunalkredit Bank abban az évben lett 50 éves. Erre a félévszázados születésnapra, október elejére Bécsben hatalmas ünnepséget szerveztek, amelynek a tervek szerint több helyszíne is volt. Részben az utcán, részben pedig az épületen belül kaptak helyet a programok. Az ünnepséget rendkívüli körültekintéssel és nagy költségvetéssel tervezték. Hogy egy érzékletes példát is említsek: a vezérigazgató korábbi spanyolországi utazása során megkedvelt egy utcai zenészt és a külső szervező céget azzal bízta meg, hogy kutassák fel ezt a zenészt és kérjék fel egy fellépésre. Szeptember végén azonban elérte a bankot is a válság vihara. Az állami beavatkozást követően a pénzintézet vezetése azzal a nehéz döntéssel nézett szembe, hogy a lényegében csődhelyzetben lévő bank megtarthatja-e a születésnapi ünnepséget? A költségeket már előre kifizették a szervezőknek. Mit tegyenek? Legyenek tekintettel a bankot körülvevő közhangulatra, és töröljék a teljes programot? Így ugyanis elkerülhető lenne az a látszat, hogy a bajok ellenére herdálják a pénzt.
Ebben az időszakban egyébként is sok súlyos kritika érte azokat a bankokat, amelyeknek közpénzekből állami segítséget nyújtottak. Borítékolható volt, hogy a születésnapi rendezvénynek erőteljes és nagyon negatív visszhangja lesz. Hogy néz ki, válság van, közpénzt kapnak, és ennek ellenére ünneplik magukat? Előre lehetett tudni, hogy a média negatívan tálalja majd az ünnepséget, ami még tovább hergelheti a közvéleményt a bank/ok/ ellen.
De a pénzt már kifizették… Az lenne az igazi pazarlás, ha veszni hagynák ezt a nem kicsi összeget… Fontosabb a látszat, mint az, hogy amiért fizettek, azt meg is kapják?! Vagy hallgassanak az óvatosságra intőkre, akik szerint az lenne a kisebb baj, ha a kifizetett pénz elúszna…? A bank vezetősége úgy döntött, megtartja az ünnepséget. Ez így racionális. A lemondási határidőn már túl voltak, a kifizetett összegből semmit nem lehetett visszaszerezni.
Felemás érzésekkel vett részt mindenki az eseményen. Még a lelkes ünnepi beszédek is keserű szájízt hagytak maguk után. Különös volt ez a születésnapi parti. A legtöbben csak túl akartak rajta esni és félelemmel várták a másnapi újságokban megjelenő híreket.
Ön hogyan döntött volna?