Négy éve történt. A Cellummal azt terveztük, hogy nekiindulunk a világnak. Mobilfizetési alkalmazásaink nagy piacra termettek, sok százmillió felhasználót ki tudnának szolgálni. És akkor – képletesen szólva – kopogtattak az ajtón: a világ egyik legnagyobb cége jelentkezett, hogy fejlesszünk együtt…
Ez tényleg igaz lenne? Alig tértünk magunkhoz az örömtől és a meglepetéstől, máris szerződést kötöttünk közös fejlesztésre, és azonnal elkezdődött a közös munka. Egy éven át jártunk ki az USA-ba – mert természetesen álmaink országából érkezett a világcég –, gyorsan haladtunk. Partnerünk hozzáállása mintaszerű volt: minden feltételt biztosított, hogy a fejlesztők hatékonyan, ideális körülmények között dolgozhassanak, s a XXI. század fizetési technikáit alkossák meg. Amikor már a sokadik teszten is sikeresen túljutottunk, partnerünk kitűzte a dátumot, amikor a legnagyobb amerikai áruházláncoknak, kereskedelmi partnereknek bemutatjuk az eredményt. A csapatunk két nappal korábban kiment, hogy mindent felszereljen, kipróbáljon.
Ők már úton voltak, amikor telefon érkezett, hogy el kell halasztani a bemutatót, mert valami közbejött… Rosszul esett, de jó képet vágtunk hozzá: ilyen mindenhol előfordulhat, még egy világcégnél is. Elfogadtuk a változást, de egyúttal érdeklődtünk is: jó, most halasztunk, de mikorra? Napokig semmi válasz, majd jött egy hivatalos telefon. Mintha gép mondta volna ki az ítéletet: jelentős különbség van a cégek várakozásai között, ami akadályozza a további együttműködést. Mi van? Nem értettem, milyen különbség lett hirtelen, ami idáig nem látszott. Mi történt?
Miután hivatalosan nem kaptam érthető választ, próbáltam informálisan érdeklődni azoknál, akikkel sokszor együtt ebédeltem, már-már barátok is lettünk. Lepattantam. Mindenki ugyanazt a jogi sablonszöveget ismételte: jelentős különbség van… Feladtam. Az együttműködést befejeztük, nem lett folytatás.
Néhány évvel később aztán kiderült: a nagy világcégen belül egy másik divízió egy nálunk sokkal nagyobb vállalkozással állapodott meg. Ők nyertek. S hogy bennünket beáldoztak? Ez akkor ott senkit nem érdekelt.
Sokan tanácsolták: pereljük be a céget. „Üzletszerű” hitegetés, vagy valami hasonló címen. De azt is mondták, bár megnyerhetjük a pert, de ez nekünk is dollármilliókba kerülne. Se pénzünk, se energiánk nem lett volna erre…
Megrázott ez a történet. Sokáig nem is meséltem róla. Most már lehet. Egy nagy indonéz partnerrel újra esély van a „világ meghódítására”. De a tanulság is adott: csak akkor higgyünk egy álomban, ha az már valóra is vált. A célegyenesben lépdelve még a vörös szőnyegen is hasra lehet esni. Ez történt velünk. Kihúzták alólunk a vörös szőnyeget…