
2017-ben két helyre kaptam meghívást: Shangdong tartomány fővárosába, Jinanba, és a gigantikus, 600 milliárd forint forgalmú China Publishing Group invitálására a pekingi könyvvásárra,s egy kapcsolódó nemzetközi konferenciára.
A pekingi konferencián a világ minden tájáról tizenkettőnket kértek fel előadásra. Elbűvölten néztem a külsőségeket és a figyelemre méltó előadói névsort. Világcégek vezetői és nemzetközi könyvszervezetek képviselői vonultak fel zene kíséretében a pódiumra. Szólítottak. Vissza kellett fojtani a nevetésemet – az én felvezető zeném A Karib-tenger kalózai című filmből volt.
Az esti fogadáson említették, hogy a vásáron több programra várnak szeretettel. Zaklatott rohanás a könyvvásáron, majd kísérőm közölte, egy órakor lesz egy fontos bemutató. Megadóan követtem őt a rendezvény helyszínére, ahol kb. 120-150 érdeklődő várt. A műsorvezető észlelte megérkezésünket, köszöntött, azonnal „fellöktek” a színpadra és fülhallgatót tettek a fejemre. Döbbenten hallgattam az angol nyelvű tolmácsot: milyen megtiszteltetés, hogy a szerző jelenlétében fogom bemutatni az általunk kiadott A tibeti gyermekszerzetes című könyvet.
Agyamban kutatva próbáltam értelmezni a helyzetet. Kezembe nyomtak egy kiadványt. Zavartan forgattam a könyvet, rajta a cégünk logója, benne felelős kiadóként a nevem. Fogalmam sem volt a könyv tartalmáról, csak a címét tudtam. Mély levegőt véve elkezdtem beszélni a buddhizmus különböző ágairól: a hinajánáról, valamint a mahajánáról és alágazatairól, a zen és a tibeti buddhizmusról. Tibet zárt világáról okoskodtam röviden, majd kiemeltem a magyar megjelenés fontosságát, s hogy Budapesten található Európa egyik legrangosabb buddhista főiskolája.
Az improvizáció után lelkes taps közepette felállt a színpadon egy idősebb úr és szorosan megölelt. Az elismerő tekintetekből nyugtáztam, ezt megúsztam. Később derült ki, hogy a China Publishing Grouppal egy évvel a történtek előtt aláírtunk egy háromoldalú szerződést néhány könyv megjelentetésére. A budapesti Konfuciusz Intézet vezetője valóban jelezte hónapokkal korábban, hogy dolgozunk egy könyvön, de arról elfelejtett tájékoztatni, hogy a betördelt anyagot a vásár ideje alatt elektronikus formában kiküldték Pekingbe, ahol 10 példányban digitálisan ki is nyomtatták. A szerző lelkesen beszélt a közönségnek arról, hogy számára milyen megtiszteltetés, hogy a könyv megjelenhetett román nyelven, és ütemesen rázogatta a kezemet.
Így indult a mára már kiterebélyesedett kínai kapcsolatunk. 2018 áprilisában Kína legnagyobb idegen nyelvű kiadójával megnyitottuk az első magyar-kínai irodát. When in Rome, do as the Romans do. Sokat kell még tapasztalnunk, meg kell ismernünk egymás üzleti szokásait és kultúráját.