Nemrégiben egy egészségügyi intézményben véletlenül összefutottam egykori ügyfelünk egykori vezérigazgatójával. Hat éven át az általa vezetett cég volt a legnagyobb partnerünk, mi ketten 3-4 hetenként személyesen egyeztettünk egymással. Közösen mintegy 75-80 projektet valósítottunk meg, sokmilliárdos értékben. Előfordultak nagy viták, még nagyobb sikerélmények, de hat évig mindig volt folytatás. Elvégeztük, amit közösen lehetett.
Ilyen múlt után most, e véletlen találkozáson akár azt is bevallhattuk volna egymásnak, mi volt a legjobb, vagy éppen a legidegesítőbb a közös munkában. Ilyenkor már nincs sértődés, de talán még hasznosítható az őszinte vélemény. A nem igazán kapkodó orvosra várva mégsem a projektekre emlékeztünk vissza örömmel. Meglepődtem, amikor beszélgetőpartnerem az ügyfélpartikat kezdte felidézni. Emlékszel? – kérdezte többször is, és olyan részleteket mesélt, amiről nekem halvány fogalmam se volt. Hiába, az öregedéssel romlik az emlékezetem, és a hallásom is… Vagy nem is ez a magyarázata annak, hogy én kevésbé tudtam mesélni az ügyfélpartikhoz kötődő emlékekről? Házigazdaként kevésbé hagytak nyomot ezek a rendezvények, mint vendégként? Ez rendben is lenne, hiszen ezeket az igazán kreatív programokat nekik találtuk ki.
Tényleg jó ötleteink voltak. Cégem, az AAM Tanácsadó Zrt. tavaly volt 25 éves. Látványos adatsor jön össze születésnapi ünnepségek statisztikai feldolgozásával. Minden évben három részletben ünnepeltünk (vagy sem). Először egy, a munkatársaknak tartott AAM Nap keretében, másodszor egy, az ügyfeleknek szervezett ügyfélpartival, kerek évfordulókon – 15, 20., 25. – pedig a volt AAM-esekkel, „alumni” partin. Az AAM Napot 1995 óta minden évben megtartottuk. Eleinte több napra külföldre utaztunk az összes munkatársunkkal. 2008 óta egyéjszakás, hazai szakmai napon látom vendégül a kollégáimat.
Ügyfélpartik 1996 óta vannak, 2008-ig évente, azóta öt évenként. Tizenöt éves születésnapunkat például a Természettudományi Múzeumban ünnepeltük. Kilométeres, a vendégekkel készített pattogatott kukorica lánccal akartunk a Guinness rekordok könyvébe bekerülni. A technikai részleteket rendeztük, aztán a cél előtt elbuktunk. A hangulat csúcspontján nem jött össze a hivatalos regisztráció. Vagy a Vasúttörténeti Múzeumban tartott akadályverseny a feledhetetlen? Esetleg a Cluedo-játék, amikor a csapatoknak azt kellett kinyomozni, ki ölte meg visszavonult milliárdos Samuel Black-et?
Izgalmas esték voltak. De… Lehet, hogy nem is a negyedszázados teljesítmény számít? Lehet, hogy az ügyfélpartik miatt marad meg a cég neve, örökre? Kétes dicsőség? Nem feltétlenül. Mostanában központi téma az ügyfélélmény fokozása. Nálunk ez már jó húsz éve megvolt.