Nem nagy dolog: nálunk is eljött a generációváltás, édesapám nyugdíjba vonult. Úgy ment el, hogy látta: az addig jól menő üzletág a végét járja. Így távozásával egy időben döntenünk is kellett: bezárjuk a céget, vagy profilt váltunk. Ez utóbbit választottuk. Nem nagy dolog? Dehogynem!
2021-ben lesz 40 éves a vállalatunk. Édesapám hozta létre, ott hagyva biztos üzemmérnöki állását, hogy kipróbálja, mire képes. 1981-ben ez nagyon is nagy dolog volt. Abban az időben díszkerámia termékeket gyártott, amelyre nagy volt a kereslet. Amit nappal elkészített, azt éjjel a virágpiacon eladta. Gyakran kérdeztem akkoriban: apa mikor alszik? A termékskála később tűzálló kandallóbetéttel, cserépkályhával bővült. A 2000-es évek eleji építkezési őrületben ez is menő termék volt.
Aztán megváltozott minden: azt vettük észre, hogy elfogynak a vevők, és a gyártók is. Európában már szinte alig akad olyan cég, amely erre specializálódna. A Mullit AAA minősítéssel rendelkezett, azaz minden szempontból megbízhatónak számított, ám ezzel együtt se volt esélyünk arra, hogy ezzel a profillal eladjuk a céget. Próbálkoztunk, nem volt jelentkező. Érzelmileg azonban nagyon kötődtünk a vállalkozáshoz, öcsémmel együtt jó ideje ott dolgoztunk. Néztük, hogy foszlik semmivé az apánk által felépített birodalom. Beszéltünk könyvelővel is, hogyan lehetne végelszámolni…
De nem tudtuk rászánni magunkat. Végül gépészmérnök öcsém találta meg a megoldást: elkezdett tervezni és gyártani, gyártatni a környékünkön lévő nagyobb ipari vállalatok egyedi igényeinek megfelelő gyártást támogató eszközöket, szerszámokat, alkatrészeket. Egy nagy multi magyar vállalatán keresztül Brazíliából is kaptunk megrendelést. Ezen az úton mentünk tovább: már az ipari automatizálásnál, szerelősorok, robotcella-tervezésnél, gyártásnál tartunk.
Most már fellélegezhetünk. A csődöt elkerültük, a vállalatot megőriztük. Igaz, hogy ég és föld a különbség a mai és a régi profil között, de megmaradtunk. Ez a lényeg. S ha a tanulságokat elemezzük egymás között, mindig ugyanoda lyukadunk ki: szép-szép az érzelmi kötődés, de ha előbb döntünk, több tízmilliós veszteséget kerülhettünk volna el. Az ipari kerámia-félkésztermékek tízmilliós értékben még most is ott porosodnak a raktárunkban. Esély sincs az értékesítésre.
És többször felidézzük a Kincs, ami nincs filmet, ahol Bud Spencer gyakran mondja, „…csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot…” Nekünk a Puffin-lekvárt, azaz a „titkos erőt” a családi összefogás adta. Érzem, hogy az elmúlt pár év duplán számít a naptárban, amelyet exponenciálisan növekvő mennyiségű ősz hajszálaim is igazolnak, de úgy gondolom, megérte. Megcsináltuk. A cégmentő akció sikerrel zárult.