
Kínával és a kínai emberekkel kapcsolatban számos tévhit él az európai emberekben. Nekem pozitív élményeim vannak. Idéznék egyet.
Az eset még jó tíz évvel ezelőtt történt, amikor Kínában jártam zártszelvény-gyártó gépsorokat beszerezni. Ugyan ma már a Magyar Acél és Fémkereskedők Egyesületének elnöke is vagyok, de alapvetően pénzügyi, közgazdasági végzettséggel rendelkezem. Akkoriban indult az Alibaba (vezető online kínai piactér szolgáltató) és kuriózumnak számított nagyértékű ipari berendezéseket online felkutatni. Én így leltem rá a későbbi kínai gyártópartnerre. Kiutaztam a Jiangsu tartományba sokszázmilliós berendezések beszerzését letárgyalni úgy, hogy még zártszelvényt sem láttam élőben korábban, nemhogy cső- és zártszelvény-gyártó sorokat. A tartomány központja Jiansgu, egy 4 milliós lélekszámú „kisváros” a Sárga folyón túl, Shanghaitól mintegy 500 km-re a belső kínai rész irányába. Előtte készült el egy 10 sávos autópálya és híd, korábban csak komp volt. Akkoriban ugyan nem volt, aki menjen rajta, de a tervgazdaságban már akkor látták előre mi fog következni.
Megérkezéskor Mr. Domestic Market úr (későbbi kísérőm hívta így) várt a reptéren, aki angolul egy szót sem beszélt. Találkoztam a gépgyár névleges tulajdonosával is (a mai napig valójában állami tulajdonban vannak a cégek), akivel ugyancsak limitált volt a kommunikáció
És ekkor jött a képbe Mr. Dennis Gan, akit a Pekingi Egyetem elvégzése után ebbe a gyárba delegáltak export menedzsernek és tolmácsnak. Kifejezetten jól beszélt angolul és „nyugatiasan” gondolkodott. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot és egy nap alatt létrejött az üzlet. Vele a mai napig jóviszonyban maradtunk, tisztelem őt. Az üzleti út végén megkérdeztem nevének eredetéről. A kínai üzleti életben bevett szokás, hogy a világgal kapcsolatban lévő munkavállalók választanak egy nevet, amit a külföldi partnereknél használnak. Elmesélte, hogy ő nagyon szereti az amerikai filmeket és gyakran jár moziba. Van egy személyes nagy kedvence, ahol a főszereplőt Dennis Gannek hívják, biztos ismerem. Akárhogy gondolkodtam, nem emlékeztem rá, hogy ilyen nevű főszereplővel láttam volna filmet. Elkezdte mesélni, hogy ez a film egy sérült fiúról szól, akit a kitartása és a hite minden nehézségen átsegített és elérte a céljait az életben. Ez alapján sem tudtam. Tovább mesélte: ez egy megindító romantikus mese. Az a srác, aki ül a padon és azt mondja: „Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle”. Mire én: ez a Forrest Gump ! Erre ő: nem, ez nem a Forrest Gump, ez a Dennis Gan! Merthogy kínaira a filmcímet és a főszereplő nevét így fordították le. Ez a film egyébként az én nagy kedvencem is. Mottója lett az ars poeticám.