Ötvennyolc évesen visszanézve a pályámra, egy tanulságot biztosan levontam: a tulajdonossal szemben nem lehet céget irányítani. A tulajdonosok és a vezető alkalmazottak egy karusszelben – körhintában – ülnek. Ha másfelé dőlnek, másfelé tekingetnek, könnyen kirepülnek. És a szerkezet is instabillá válik.
Nincs ez másként a mi családi vállalkozásunkban sem. A generációs lánc kilencedik, legidősebb tagjaként az én feladatom a résztvevők bevonása, az egyensúly megteremtése és fenntartása. Nagy kihívás.
A vállalkozásunk indulásakor a legfontosabb volt a feleségem, Ágnes integrálása, azaz „ellenzékből tulajdonossá” tenni őt. Fontos volt, hogy ő is megtalálja az értéket, a mértéket, az örömöt a munkában. Legyen meg az ő saját világa a vállalkozásban is!
Kezdetben Ágnes három terhet is vitt: a család, a főállásaiban végzett munka és a borászat. Az első években gyakran ő szállított Pestre, ha kellett pakolt, cipelt, rakodott is. Aztán egyszer az akkori borászati tanácsadó kimondta a végső szót: „Ági, ezt neked kell csinálnod!”. És megcsinálta! Ágnes 2002-ben szüretelt először önállóan, és három év alatt saját lábára állt. Teret kellett engednem neki, észrevétlenül kialakítani köztünk a munkamegosztást. Megadni számára a „saját időt is”. Kialakította saját mozgásterét, és már magabiztosan ül a karusszelben.
A következő feladat volt és ma is az, hogy fiamat, a külföldi tanulmányokból, munkából hazatérő Zoltánt integráljuk a vállalkozásba, készítsük elő a generációváltásra. Nem könnyű egy ambiciózus fiatalembernek a nyugat-európai száguldó expressz vonatról a hazai keskeny nyomtávú vicinálisra átszállni! Nem kisebb feladatot állítottam a fiam elé, mint hogy segítsen a vállalkozást feltenni a borászati világtérképre. Sok panellel, türelmetlenséggel érkezett haza. Ez a kezdeti türelmetlenség okozott is gyakran „egymásnak feszülést”. Mára közös a víziónk, igazi vezetőtárssá váltunk így hárman. Fontos, hogy ne legyenek tabuk, ne legyenek kőbevésett axiómák…! Lehessen mindent újra gondolni. A lényeg, hogy együtt! Hogy jó úton járunk, igazolja a fiam múltkori megjegyzése, mikor beérkezve a céghez azt látta, hogy valamit egyedül döntöttem el. Azt mondta vezetőtársi határozottsággal: „Máskor apa ezt beszéljük meg!”
Ma már azon dolgozunk, hogy a minket követők, a két fiam tulajdonosi együttműködésének alapjait is lerakjuk. A másik fiunk, Gábor, orvos, Münchenben tanult, és ott is dolgozik. A vagyon kezelését biztosító tulajdonosi struktúrák elveit most kell közösen meghatározni! Ez a következő négy-öt év feladata. Az biztos, hogy a vállalkozás jövőjének ez a kulcsa! Közben megszületett a tizenegyedik generációs tag, Heimann Ágoston is. Neki is marad még bőven: munka is, sikerélmény is.