Az ötvenedik születésnap ünneplésének hagyományai vannak a dán Grundfosnál. Az enyémről sem feledkeztek meg, a tatabányai gyárban emlékeztünk meg róla, április 27-én, egy ebéd keretében. Eljöttek az ipari parkból a környező cégek és a partnerek képviselői, Tatabánya polgármestere, a cégcsoporttól pedig az európai és a globális termelési alelnök. A dániai vendégek már hajnalban repülőre szálltak, ideutaztak, és délután már mentek is vissza. Ráadásul egy olyan pénteki napon, amikor Dániában munkaszünet volt… Szombaton persze a család külön is köszöntött, majd megvalósult életem egyik nagy álma: egy barátommal példaképem sírjához utaztunk, Ázsiába.
Kőrösi Csoma Sándornak sok mindent köszönhetünk. Fontos, meghatározott céllal indult Keletre. A célját sohasem érte ugyan el, de a két évtized alatt irigylésre méltó dolgokat tett le az asztalra. Elkészítette a tibeti-angol szótárt, megtanult húsz nyelven, meghatározó tanulmányokat írt. Igaz rá a mondás, hogy az út maga a cél. Vittem egy magyar zászlót Dardzsilingbe, a sírjához. A két hét alatt megismerkedtünk egy kicsit Bhutánnal és Nepállal, láttuk a fenséges hegyeket, a Kancsendzöngát és a Mount Everestet is. Feltöltődtem energiával, örökké emlékezetesek maradnak azok a napok.
Amikor hazaértünk, egy újabb „ötvenes” ünneplése következett. Dániában a Grundfosnál éppen fél évszázada alakították meg a megváltozott munkaképességűek osztályát. Azóta szerte a világon kiemelt feladatnak, de inkább úgy fogalmaznék, természetesnek tekintik, hogy munkát találjanak a különböző problémákkal küzdő embereknek, a megmaradt képességeikre alapozva. A 19 000 dolgozó 3 százaléka ilyen, tehát csaknem 600 emberről van szó. Magyarországon a székesfehérvári és a tatabányai gyárból 125-en jöttek el a megható ünnepségre, ahol egy beszédes nevű zenekar is fellépett, a Nemadomfel.
Az ünneplések után a munka és a hétköznapok következnek. Hetente többször autózom Székesfehérvárról Tatabányára egy szép, csendes erdei úton. Mindkét városban van gyárunk. Elgondolkodom, milyen fontos is egy-egy cég sikeréhez a belső összhang, az apró gesztusok, és persze, a munkavállalók elégedettsége. Milyen fontos, hogy megbecsüljük egymást, hogy figyeljünk a másikra. Akárcsak egy születésnap, vagy egy jelképes évforduló kapcsán. Ezek a pillanatok erősítik az összetartást, növelik a közös teljesítményt. Az elégedettség összetevője a siker.
Nálunk még a sport is ráerősít erre az érzésre. Közvetetten, de érezhetően, lelkesítően. Az utóbbi időszakban több bronzérmet szerzett a Grundfos Tatabánya férfi kézilabdacsapata az első osztályban. Sokan ott vagyunk a meccseken a vállalattól, főnökök és beosztottak, és együtt tapsolunk és kiabáljuk: hajrá, Grundfos!