Nem akartam kereskedő lenni. Pedig jó apám gyerekkoromban a legtöbbet arról mesélt, hogyan lett Meinl-boltvezető szülővárosában, Sopronban és milyen megtiszteltetés volt ez akkoriban. A Meinl számára a megvalósult álmot, a szakmai csúcsot jelentette.
Úgy 10 éves lehettem, amikor édesanyám, aki szintén boltosként dolgozott, elvállalt egy kétszemélyes üzletet egyedül Pesterzsébeten, ahol laktunk. Apám és én segítettünk neki. Ő amikor tehette, jött segíteni és engem oktatni, megmutatni, mit hogyan kell egy boltban dolgozni. Az iskola után a foci helyett én lisztet, cukrot, rizst, lekvárt – „hitlerszalonnát” – csomagoltam előre, hogy ne akkor kelljen kimérni az árut, amikor a vevők kérik. Ezzel gyorsítottuk a kiszolgálást.
Én ennek ellenére sem akartam kereskedő lenni. A barlangászat érdekelt, így a geológus szakma. Ehhez azonban nem voltam elég jó tanuló, így végül vegyipari technikumba mentem. Apám azt szerette volna, ha az ő szakmáját folytatom. Tehetségesnek látott. Végül beadtam a derekam: otthon kellett a pénz, nővérem egyetemi tanulmányaira, meg mozgássérült húgom gyógykezelésére. Ha már nem lehetek geológus, elmegyek kereskedelmi „tanoncnak”, gondoltam szomorúan. Szerencsémre ekkor vezették be az emelt szintű szakmunkás képzést, bekerültem a csemegés osztályba, azaz a Csemege Kereskedelmi Vállalathoz. Megnyerjem egy országos tanulói versenyt, ezzel megnyílt a lehetőség a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola elvégzésére.
Rendszerváltáskor, 1989-ben a vállalati tanács megválasztott a cég vezérigazgatójának. A Julius Meinllel akkor már volt kapcsolatunk. Így amikor a nagykörút és a Rákóczi út sarkán lévő Éjjel-nappali néven ismert boltunkat forrás hiányában nem tudtuk modernizálni, adódott az ötlet: tőke-emeléssel a Meinllel egy közös vállalatot hoztunk létre. Az cég új neve Csemege Julius Meinl Részvénytársaság lett. A szerződést Julis Meinl IV. írta alá 1991 júniusában.
Később már Julius Meinl V. vezette a birodalmat, aki bankárnak tanult. Nem szakmai befektetőként gondolkodott, hanem inkább kockázati tőkebefektetőként. Úgy döntött, a biztos bevétel többet jelent számára az örökségnél meg a hagyománynál, így igen jelentős haszonnal 1999-ben eladta a Csemege Julius Meinl-t a Louis Delhaize konszernek, ők meg később továbbadták. Amikor a Csemege Julius Meinl elnök-vezérigazgatója lettem, édesapám nagyon büszke volt rám. Még élt, amikor eladták. Csak ennyit mondott: Julius Meinl V. nem az apja fia.
Én viszont nagyon is az voltam. Vérbeli kereskedő lettem. A Csemege, majd a Csemege Julius Meinl 34 évig életem része volt. Apámnak köszönhetem a karrieremet. De a barlangkutatásról sem mondtam le: több mint 10 évig vezettem egy barlangkutató csoportot.