Jelenlegi hely

Aki mer, az nyer

Prof. Dr. Borbély Attila, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára
Prof. Dr. Borbély Attila, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára
„Nálam minden stimmelt, csak az életkor nem. De nagyon szerettem volna részt venni ezen a képzésen…”

 

Az AB Aegon Biztosító Rt. értékesítési igazgatójaként dolgoztam 1992-ben. 41 éves voltam. A rendszerváltáson éppen hogy túljutottunk, rengeteg minden megváltozott, illetve változóban volt. Az üzleti világ sem maradt ki az átalakulásból.

Egy felhívás jelent meg akkoriban a HVG-ben, amelyben a Holland Kereskedelmi Kamara 15 magyar fiatalnak ajánlott fel 6 hetes kinti képzést. A feltételek között szerepelt a felsőfokú végzettség, a jó angol nyelvtudás, olyan munkahely, amelynek van holland kapcsolata, és felső korhatárként a 35 év. És talán némi üzleti gyakorlatot is kikötöttek.  Nálam minden stimmelt, csak az életkor nem. De nagyon szerettem volna részt venni ezen a képzésen. Bár karrierben elég magasra jutottam, de éreztem, egy hathetes külföldi gyakorlat sokat lendítene az új rendszerhez szükséges tudásomon.

Jelentkeztem. Nem volt mit veszítenem. A pályázókkal a holland kamara két vezetője beszélgetett el. Úgy 45-50 évesek lehettek, nem sokkal idősebbek nálam. Csodálkoztak is, amikor az életkoromat látták. Angolul beszélgettünk, szakmai kérdésekről. Rögzítették, minden rendben lenne, csak az a kor… Miért jelentkeztem, ha láttam, túlléptem a felső határt…– ezt firtatták. Viccesnek tűnhetett – bár megfelelt a valóságnak –, amikor azt mondtam, nem az számít, hogy mi van beírva a személyi igazolványba, hanem az, hogy az ember hány évesnek érzi magát. Én 35 év alattinak érzem magam.

Felvettek. Utazhattam. Rögtön egy különleges státuszt hoztak létre a csoportban, én lettem a szenior, ennek megfelelő bánásmódban részesültem. Hollandiában mindenki kapott egy biciklit, ez volt a napi közlekedési eszköz. Nekem egy VW Golfot adtak. A szállodában nekem osztották a legjobb szobát, amelyben volt egy masszírozó fotel is. Akkor ültem először ilyenben.

Minden résztvevő eltöltött pár napot valamelyik holland cégnél, hogy a gyakorlatot is megismerhessük. Én az AEGON Netherlandshoz, az anyavállalatunkhoz kerültem. Sokat tanultam, több olyan üzletágat megismertem, ami nálunk még nagyon gyerekcipőben járt. Bejött a számításom, ez a 6 hét felért egy egyetemi kurzussal.

Tudom, sokan nem pályáztak volna, mondván, nem felelnek meg a világosan megfogalmazott feltételnek. Én pedig azt mondom, aki mer, az nyer. Arról nem beszélve – és ezt már sok éves tapasztalatból mondhatom – kevés olyan ember akad, aki mindig minden feltételnek megfelel. És mindig van olyan, akire nem illik teljesen egy-egy pályázati kiírás, de van benne fantázia.  Egyetemi oktatóként különösen nyitottnak kell lennem: a diákok között akadnak „különcök”, akik kilógnak az adott keretekből, sémákból, de nagy teljesítményt nyújtanak. És végül csak ez számít, minden más mellékes.