A másik életem
Nemcsak munkából áll az élet, bár üzletembereknél, vállalkozóknál, főnököknél gyakran előfordul, hogy túlteng a hivatalos elfoglaltság. De azért van „másik életük” is, ahol elengedik magukat, családdal törődnek, vagy éppen hobbijukat élvezik. Esetleg éppen álmaikat szövögetik, amelyeket még meg szeretnének valósítani. Sorozatunk erről „a másik életről” szól. Első számunk első szereplője: Eölyüs Endre, a Mastercard Magyarország igazgatója
Pizza és Levendula
Eölyüs Endre: Az energiákat felőrlő túlhajtásnak kiégés a vége
Már az utcáról integet, füléhez nyomott telefonnal siet be a kávézóba. Jön felém, kezében egy málnaszínű üdítőitallal, hasonló színű farmerban, vajszínű apró mintás ingben. Laza, „lisztferences” hajjal – lazán zöttyen le velem szembe a székre, az egész ember laza. Az arca azonban barátságos, de komoly figyelmet áraszt. Néhány csevegő mondat, aztán kéri, vágjunk bele – 45 percünk van…
Belevágunk. A kérdésemre, hogy beszéljen a „másik életéről”, felvonja a szemöldökét. Mi az, hogy „másik élet”? Szerinte olyan nincs. Egy személyisége van minden embernek, melyet különböző tevékenységekben jelenít meg. Bármit csinálunk, a személyiségünk ugyanaz, nem lehet éles váltás a viselkedésünk között. Ahogy vezeti a céget, ugyanúgy irányítja, fogja össze a családját. Apropó, család, két kamasz korú gyermeke van (14 és13 évesek), bármit tesz, a legfontosabb, hogy a gyerekek ne szenvedjék kárát, előnyükre váljék. Akár magánemberként, akár vezetőként jelenik meg, az alap attitűd ugyanaz marad: viselkedésben, öltözködésben és még a közlekedésben is gyakran. Összecsukható biciklin közlekedik akár a vitorlás kikötőben, akár a munkahelyére menet. A kerékpárt vagy a vitorlásból, vagy az autó csomagtartójából húzza elő…
Szóval vitorlás, akkor kérem, hogy meséljen azokról a tevékenységekről, melyek a munkáján kívül részei az életének. Azt mondja, érvényét vesztette mára már a korábban vezetőktől gyakran hallott cinikus kijelentés, „hogy lehet korlátlan mennyiséget dolgozni…”. Nem lehet és nem szabad. Az energiákat felőrlő túlhajtásnak kiégés a vége. Ez nem lehet célja egyetlen egy sikerre törő cégnek, vállalkozásnak sem. Az életében elég sokféle, folyamatosan bővülő úgynevezett „szabadidős” tevékenység van. Barátai, ismerősei gyakran csodálkoznak is, néha furcsállják, hogyan kerül a képbe újabb és újabb hobbi. Hát ő ilyen, magában hordozza a folyamatos megújulás igényét, mind a munkájában, mind pedig a magánéletében. Tizenkilenc éves kora óta vitorlázik, együtt a családjával, barátaival. Középiskolai éveivel kezdődően szenvedélyes kosaras volt – ezt öt éve sorozatos sérülései miatt abba kellett hagynia, „nincs már ép szalagom”, mondja. Családi életüket feleségével a kezdetektől fogva fotózzák, dokumentálják, ebben nem a technika, a művészi igény, hanem a story a fontos – az életregény folyamának megörökítése.
Ami minden tevékenységében közös, az a csapat! Mindenbe társakat vonz be, az igazi örömöt a csapatélményben, a csapatmunkában találja meg. Akár a szabadidejében, akár a munkájában. Ő a közös pont, jó hangulatot kíván teremteni, amely megérint másokat is, amíg ez nem megy senki rovására.
És újabb és újabb hobbik jönnek. Agrárközgazdászként nagyon vonzódik a természethez. Örömét leli családi házuk kertjének ápolásában, díszítésében, folyamatos évenkénti megújításában. Ez neki egyben lelki megújulást is jelent, hangsúlyozza. Így épített a kertjében egy pizza sütő kemencét, először díszítő elemként, majd igazi használatba került, meséli lelkesedve. Tradicionális nápolyi recept szerint sütik családi együttműködésben a pizzát. Ez egy szertartás, ő tüzel, süt, a felesége és a lánya a tésztát dagasztja, fia pedig a változatos feltéteket készíti. Ez egy közösségi pizza sütő szertartás, családdal, barátokkal, kollegákkal. Már olyan is volt, aki fizetne is érte, ha folyamatosan szállítanának neki, büszkélkedik nevetve. Hogy tökéletesítsék tudásukat, feleségével nemrég részt vettek egy padovai pizza sütő tanfolyamon is!
Azt hittem, most már csak a pizza sütés rejtelmeiről fogunk beszélgetni, de hirtelen ezt a témát abba hagyta. Mosolyogva rám nézett, mint aki azt mondja:” Most kapaszkodj!” Nagy levegőt vett és könnyedén mondja, hogy nemrég levendulatelepítésbe kezdtek. És tényleg megkapaszkodom, kérdezni sem igen tudok, de nem is kell, mert lelkesedve mesélni kezdi ezt a történetet is. Györkönyön, a kis tolnai, muzeális pincéiről elhíresült faluban örökölt nagymamájától egy kicsi, 0,2 hektáros földet. Az otthoni kertjében nagyon szereti az egyre burjánzó, illatozó levendula bokrokat – és jött az ötlet, hogy hozzanak létre Györkönyön levendula ültetvényt. Már telepítik is hamarosan a 2000 palántát. A fajtaválasztás kutakodását hamar követi a közösségi levendulaültetés! És akkor most mi lesz a következő lépés, kérdezem nevetve. Hát mi lenne? - vágja rá könnyedén – „szedd magad levendula akció a pizza hegyen!”
Kérdezem, hogy véleménye szerint a vezető nyitottsága, kreativitása, akár a jó értelemben vett „lazasága”, azaz a személyisége hogyan hat az általa vezetett cég vállalati kultúrájára, a „játékszabályokra”. Válasza tömör: abszolút. A cégnél a „kevés, kemény korlát közötti végtelen szabadság” elve a működés, azaz az együttműködés alapja. A szabályok között elmegy és el lehet menni a falig, a szabályokról viszont nincs vita. Az eddigi munkahelyeivel szerencséje volt: Citibank, Budapest Bank, Zuno Bank és most a MasterCard, mindenhol ez volt az anyacégtől exportált cégkultúra, melyet a helyi vezetők lokálisan egészítették ki nyitottságukkal, kreativitásukkal. Szerencse, vagy személyisége alapján ezek a cégek vonzották be?!
Elmondja, hogy mind a magyar, mind pedig az általa irányított szlovén csapat egyaránt „fertőzött” a szabadidős tevékenységek sokrétűségében. Ezekről a kollegák a cég rendezvényein „TED talking” keretében számolnak be. Hét percük van arra, hogy megosszák munkatársaikkal élményeiket, mely kedvenc hobbijuk ad számukra. Van köztük, aki komposztál, van zenész, van, aki szenvedélyesen főz és még csillagászuk is van, sorolja lelkesen. Ha ezek a tevékenységek által nyújtott örömök másokat is megérintenek, akkor a „mester” ezt megtanítja a spontán alakult kis teamnek. Mivel a kollegák különböző témákban több országot is támogatnak, így a cégstruktúrából adódóan ez a kreativitás „vírus” nemzetközi mértékben is terjed, meséli.
Záró gondolatként szinte egyszerre idézzük a „Fish” című könyvből az egyik szabályt: „A munkádat vedd nagyon komolyan, de magadat ne túlságosan!” Ne feszítsd túl a kereteidet. Véleménye szerint a vezető legfontosabb feladata, hogy olyan kollektívát hozzon létre és működtessen, melyben az egyes emberek megtalálják örömüket.
Búcsúzáskor még visszaszól, hogy már van levendula az irodában!
Skonda Mária
