Bata Miklós soha nem tervezte, hogy Magyarországra költözik, hiszen nem is igazán ismerte hazánkat. Sokáig csak átutazóban járt itt, amikor édesanyjával a Szabadkán élő nagymamájához utaztak Svédországból. A sors azonban úgy hozta, hogy a vajdasági születésű vállalkozó Magyarországon lett sikeres üzletember, és eddigi élete felét már itt is élte meg.
„Legelőször 1992-ben töltöttem el hosszabb időt Magyarországon, akkor jártam először Budapesten is. A rendszerváltás idején kezdett el érdekelni Kelet-Európa és a származásom. Addig svédnek éreztem és tartottam magam. Csupán a nevem árulkodott arról, hogy magyar származású vagyok.Tizennyolc évesen az egyik barátommal vettünk egy régi, rozoga autót, amivel bejártuk Közép-Kelet-Európát, voltunk Prágában és Budapesten is. Ekkor szerettem bele az országba, főleg a Balaton környéke tetszett. Az utazás végeztével folytattam az életemet Svédországban, ahol egyetemre jártam, majd közben elkezdtem dolgozni. Amikor a kilencvenes évek végén elvégeztem a közgazdasági egyetemet, úgy éreztem, a kontinensnek erre a részére kell költöznöm. Első számú választásom Prága lett volna, de kaptam egy nagyon jó állásajánlatot Budapesten, egy informatikai nagykereskedésben, amit elfogadtam, és ideköltöztem. Két-három évet terveztem itt tölteni. Aztán végül nem így alakult… Már a következő munkalehetőség is Magyarországon talált meg. Kereskedelmi igazgató, majd ügyvezető lettem egy külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégnél, aminek a hazai leányvállalatát én építhettem fel. Amikor ez a munkám véget ért, 2003-ban megalapítottam a saját cégemet, ahol 2016-ig voltam tulajdonos. Gyorsan piacvezetők lettünk, mert mi kínáltunk elsőként Magyarországon IP videó biztonságtechnikai megoldásokat. A szakmai sikerek ellenére eladtam az üzletrészemet a volt üzlettársamnak, mert nem akartam feladni az álmomat, hogy legyen egy saját borászatom. A két vállalkozást pedig nem tudtam volna párhuzamosan működtetni. Egy nemzetközileg is elismert ökológiai gazdaságot szeretnék felépíteni, ami sok időt, energiát és pénzt igényel” – mondja Bata Miklós, akit néhány éve már gyöngyöspatai borászként tartanak számon.
„Olyan ez, mintha egy piramist építenénk”
Az üzletember tisztában volt azzal, hogy ha borászkodásra vált, azt a pénzügyi biztonságot kockáztatja, amiért évekig keményen dolgozott. Tudta, hogy álmai megvalósításához legalább tíz-húsz év szükséges, ezért még viszonylag fiatalon szerette volna véghezvinni a terveit, hogy jusson ideje élvezni munkája gyümölcsét, amivel, bevallása szerint, talán a gyermekkori szűkös éveket is kompenzálhatja.
„Mivel édesanyám egyedül nevelt, viszonylag szegények voltunk. Nem nélkülöztünk, de nem éltünk olyan jó módban, mint a barátaim. Nekem nem voltak márkás ruháim, és nem jártunk nyaralni vagy síelni. Talán emiatt is lehet, hogy amióta az eszemet tudom, mindent megteszek azért, hogy megvalósítsam a vágyaimat. Alapvetően az hajt előre, hogy felépítsem a saját borászati cégemet, aholegyelőre most én csinálok mindent: vezetem a traktort, metszek, permetezek, szőlészkedem, borászkodom, de természetesen vannak idénymunkások is. Hosszú távon az a célom, hogy egy professzionális csapattal, de emberközeli vállalkozást építsek. Egyetértek azokkal, akik úgy gondolják, hogy a borászathoz kalandvágy kell, ha másért nem, hát azért, mert még a jó bort is nehéz pénzre váltani, és nagyon sok költséget emészt fel a borászkodás. Amikor Magyarországra költöztem, nem voltam nagy borivó, bár szerettem a jó borokat. Mivel akkor még nem ismertem az országot, sokat kirándultunk ésaz utunk sokszor egy borászatba vezetett. Ekkor tetszett meg ez az életstílus, és az alkotás szépsége. A borról azóta is azt gondolom, hogy a mezőgazdaság gyémántja, egy olyan csodálatos termék, ami máshoz nem fogható. Nincs még egy olyan termék, ami friss gyümölcsből készül, és akkora vágyat kelt az emberekben, mint a bor. Habár folyamatosan bújtam a hirdetéseket, kerestem a pincét, amit megvehetnék, valahogy mindig elodáztam a dolgot. Amikor betöltöttem a negyvenet, azt gondoltam, most vagy soha. A megvalósításhoz pedig három év kellett, hiszen egy több százmillió forintos borászatot építek, a saját pénztőkémhez uniós pályázatonis nyertünk támogatást. Emellett együtt dolgozom többolyan svéd befektetővel, akik szintén hosszú távon gondolkodnak, ők sem holnaptól akarnak osztalékot, de nyilván egyszer ők is profitot szeretnének látni.Van köztük pénzügyi és szakmai befektető is, többeket korábbi svéd kapcsolataim révén ismertem meg, és mindegyik kivétel nélkül bizalmon alapul. Az elmúlt években megtanultam, hogy nem szabad félni az új kapcsolatoktól, amelyek akkor épülnek könnyedén, ha az ember tud éréket adni és befogadni.Olyan ez, mintha egy piramist építenénk, fontos, hogy stabil legyen az alap. Ebben a vállalkozásban én és az elmúlt húsz évben elért üzleti sikereim jelentik a biztos alapot.”
A svéd üzleti kultúra más
„Bátran vágtam bele az újba, nagyon szeretek a nulláról elkezdeni mindent. Már gyermekként is szerettem a kihívásokat. Ott is meglátom a lehetőséget, ahol esetleg mások nem. Előfordul, hogy néha tévedek, de az esetek többségében bejön a számításom. Nem szeretem ugyanazt az utat járni, amit mások, mindig kitalálom a saját utamat. Gyöngyöspatán sok jó borász van, ám én valami teljesen újat csinálok a többiekhez képest. Jellemzően stratégiákban gondolkodom, a rövid távú célok érdekében soha nem áldozom fel a hosszú távú elképzeléseket. Ennek a tudatosságnak köszönhető, hogy annak idején a volt cégemmel viszonylag gond nélkül túléltük a gazdasági válságot. Igaz, néha nagyon nehéz volt, de még a rossz időkben is tudtunk nemet mondani olyan üzletekre, amelyek nem tartoztak a hosszú távú elképzeléseink közé” – összegzi ars poetikáját Bata Miklós, aki a húsz évvel ezelőtt úgy látta, hogy üzleti, befektetési szempontból Közép-Kelet Európa egy teljesen szűz terület, hiszen a keletiek nem ismerték Nyugatot, a nyugatiak pedig nem ismerték Keletet.
„Huszonöt évesen nem ismertem mindent, de azt éreztem, másokhoz képest lépéselőnyben vagyok, és nagyon szerettem volna a magam módján, a kompetenciáimmal, azambíciómmal hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ország épüljön, valami nagydolog történjen. Azt gondolom, ez sikerült is.Nem csak egy rövid haszonszerzési lehetőséget láttam az újjáépülő Magyarországban, ahol az tetszett igazán, hogy valami mást lehet csinálni, mint Svédországban. Habár a svéd üzleti kultúra sokkal professzionálisabb, transzparensebb és tisztább, mint a magyar, soha nem terveztem, hogy másik országban éljek, dolgozzam, vagy máshol kamatoztassam a tudásomat, a pénzemet. Még akkor sem terveztem soha visszamenni Svédországba, ha ott kifejezetten üzleti alapon kezelik a projekteket, és az számít, hogy milyen üzleti megoldásokat tud valaki prezentálni, és kevésbé az, hogy ki kinek a kije, illetve, hogy az asztal alatt mit tud nyújtani. Svédországban az úgynevezett nyilvánossági elvszabálya is garantálja, hogy minden hivatalos információ, adatszolgáltatás bárki számára hozzáférhető, ami a köz érdekét szolgálja. Az elmúlt években sok mindennel találkoztam üzletemberként, de korábban és most is igyekszem a simlis dolgokból kimaradni. Cégalapításkor az üzlettársammal alapvető elvünk volt, hogy „no monkey business”, vagyis semmi gyanúsat, vagy ostobaságot nem követünk el. A becsületességnek ára van, ezért vesztettünk is el üzleteket, de ezt soha nem sajnáltuk és úgy érzem, hogy többet nyertünk. A mai napig nagyon elégedett vagyok a tükörképemmel. Vállalkozóként az üzleti modellünkkel Ausztriában vagy Németországban az ittenihez képest talán nagyobb sikert érhettünk volna el. Ám mindez csak feltételezés. A feleségem többször kapacitált, hogy költözzünk el, főleg a gyerekek miatt, de mindig én voltam az, aki nem akart menni. Szeretem Magyarországot, szeretek itt élni, és maradok annak ellenére, hogy az elmúlt években nem lettek tisztábbak az üzleti viszonyok, talán még nehezebb is függetlenül üzletelni, mint például tíz évvel ezelőtt.”
„Mint egy sármos olasz férfi…”
Sem a Magyarországon eltöltött húsz év, sem pedig a hazánk iránt érzett rajongás nem késztette Bata Miklóst arra, hogy svédről magyar állampolgárságra váltson. Egyszerre érzi magát svédnek és magyarnak is – vagyis európainak. Azt mondja, az, hogy jogilag éppen hová tartozik, nem számít, hiszen mindkét ország EU-tag, így sem vállalkozóként, sem magánemberként semmilyen hátrányt nem szenved.
Bata Miklós rajong a Mátráért, ahol véleménye szerint a borvidéket még mindig alulértékelik, és fájlalja, hogy a térség borait mind árazásban, mind pedig piaci megjelenésben alul reprezentálják, miközben szerinte a mátrai borvidék rendelkezik a legjobb adottságokkal Magyarországon. Éppen ezért döntött úgy, hogy Gyöngyöspatán váltja valóra álmait, ahol még mindig kakukktojásnak tartják, de érzi, hogy elfogadják és értékelik a kitartását.
„A 2018-as év fordulópont volt a Bata-Loyal Birtok életében, hiszen sikerült átállnunk az ökológiai művelésre, és már csak organikus borokat készítünk, melyeket idén már nemzetközi versenyeken is bemutatunk. A hátterem miatt is elsősorban a svéd piacon leszünk jelen. Szeretem a boraimat, de távol áll tőlem a pincevakság, kritikus vagyok magammal szemben, tudom, mit szeretnék, de még keresem a stílusom. Könnyed, elegáns, gyümölcsös, de komplex borokat szeretnék készíteni. Azt szeretném, ha olyanok lennének, mint egy sármos olasz férfi, aki lezser könnyedséggel viseli a legdrágább divatházak öltönyeit is.”
Juhász Marianna
