A minap egy fagyos reggelen eszembe jutott az egyik felsővezető ügyfelem, aki jó pár évvel ezelőtt egyik coaching beszélgetésünk során azt mondta, hogy itt nincs mit tenni, AZ ADVENTI NAPTÁR KIÜRESEDETT. Keserűségének, és csalódottságának minden súlyával tette elém le ezt a mondatot. Ez a kép olyan erővel jelent meg előttem, hogy jómagam is egy pillanatra elcsendesedtem és talán le is fagytam egy kicsit. Ott ültünk a csendben.
Szóval ez a kép villant be a minap és hasított belém a felismerés, hogy manapság egyre több adventi naptár üresedik ki. Az ügyfelemet anno a gyász, a tehetetlenségből eredő vergődés és a düh gátolta abban, hogy az egészet akkor és ott annak lássa ami. Lehetőségnek.
Hisz a kiüresedett adventi naptár után azonnal ott van a KARÁCSONY, minden örömével és ajándékával. Aztán meg pár lépésre az Új ESZTENDŐ, ami az új élet, a tiszta lap és a jövőbeni lehetőségek fuvallatát hozza.
Nem egy felsővezető ragad bele a saját régi történetébe, azokba a történetekbe, amik naggyá és erőssé tették őket. És abban a pillanatban, ha ezt elveszik tőlük - már pedig előbb-utóbb elveszik -, sokan „lebénulnak”. De hisz az adventi naptár minden évben kiüresedik!?.
Képesek vagyunk-e együtt élni ezzel a bizonytalansággal? Lehetőségként látni a ránk erőltetett változást. Hátrányból előnyt kovácsolni. Olyan izmokat edzeni a jelen lehetőségeink fitnesz termébe, amik majd csak a nem látható jövőben kellenek. Áldozatnak látjuk magunkat, vagy a multi közegben sokat emlegetett kezdeményező és proaktív énünk, mint egy „Kelj fel Jancsi”, egyből talpra tud ugrani. Képesek vagyunk-e megtanulni szeretettel elengedni a múltat, azért hogy újra a fejlődés és építkezés útjára lépjünk, ami pedig majd elvezet egy új, erős történethez.
A MEGÚJULÁS KÉPESSÉGE elengedhetetlen a mai felsővezetők számára. Ennek számos eleme van. Hadd említsek meg néhányat.
Először is leltárt kell készíteni, hogy mi van most. Rengeteg tapasztalt felsővezető működik robotpilóta módban, vagy cselekszik sokszor ösztönösen. Ez segít tudatosítani, hogy milyen aranybányán ül a felsővezető. Vagyis pontosabban, hogy ő maga egy aranybánya.
Következő lépés: nagyon sok felsővezető kiválóan tud jövőképet alkotni cége számára, de amikor saját magának kell egy jövőképet, vagy egy B tervet kitalálni, rendkívül szűk látókörűen, túl lineárisan és múltbéli elavult mintázatokra építve tudnak csak gondolkodni. Egy kicsit a dobozon kívül kellene gondolkozni. Nagyon sok mindent lehet ám kezdeni egy aranybányával! El sem tudják képzelni.
Harmadik lépésként szükséges, hogy újrakalibrálja magát a felsővezető a felvázolt új terveihez, és a vágyott saját jövőképéhez.
Negyedik: itt kezdenek el kiesni a csontvázak a saját tökéletesre csiszolt jelen történetekből - mi mindent soroltunk hátra a napi felsővezetői taposó malmunkban, ami most fontos lenne, hogy aranybányánkat kamatoztatni tudjuk. Vagy felhangosodnak a szabotőrök, akik nagyon alapos és meggyőző érvrendszerrel alátámasztva zakatolják, hogy miért is nem kellene inkább túlélésre játszani, pláne ha egy 50 év körüli felsővezetőről van szó?! Meghúzódni, hátha a régi történethez lehet talán még újabb fejezeteket írni. CSAK ami itt már nincs, az az ENERGIA és a SZENVEDÉLY. Anélkül pedig vergődés lesz.
Azért egyet szögezzünk le: jelentős egzisztenciával rendelkező felsővezető érthetően nem igazán akar az ismeretlenbe ugrani, főként, ha mások is függenek tőle. Viszont a rossz hír az, hogy ezt nem lehet megúszni. Löknek vagy ugrunk.
Én azt mondom, inkább ugorjunk. A mai változó, turbulens és komplex világunk nem csak kockázatokkal, de lehetőségekkel is tele van. A globalizáció ugyanannyira jó is, mint amennyire rossz. A technológia nem csak elveszi az időnket, de kinyit kapukat. A veszteség, az elengedés által kialakult üresség, teret biztosít az újnak. S a kiüresedett adventi naptár pedig újra tele lesz, SŐT!
Kalamár Beáta
Executive Coach & Felsővezető Fejlesztő
executivecoach@beatakalamar.com