Ha egy vezető saját magával sincs tisztában, hogyan irányíthat egy egész vállalatot? – teszi fel a kérdést Dara Péter vezetőfejlesztő, vezetési tanácsadó, a DARA Consulting Kft. ügyvezetője, majd leszögezi: az önismeret a jó vezetés alapja. És beszél arról, miért nem mernek szembenézni önmagukkal egyes cégvezetők, miért gyakori a képmutatás, és mi történik olyankor, ha egy munkamániás főnök elveszíti állását. Ez akár emberi tragédiához is vezethet…
Nem jó a helyzet – szögezi le Dara Péter, ismert vezetőfejlesztő, vezetői tanácsadó, amikor a hazai cégvezetők értékelésével indítjuk a beszélgetést. De honnan tudja ezt? Pár éve még rendszeresen felmérte a hazai cégvezetőket, aztán leszokott erről. „Egy idő után kiderült: még az anonim kérdőíves felmérésen sem vállalták fel sokan, hogy valójában milyenek is ők. Sokan voltak, aki önmaguknak is hazudtak. A képmutatás persze, az egymásra épülő kérdésekkel lelepleződik, de én úgy gondoltam: többre megyek, ha objektív adatokon alapulva végzek személyiségfejlesztést. Úgy esély van az őszinteségre. Ami nélkül nincs értelme az egésznek.”
Sok pénz, sok tekintély?
De nemcsak az üzleti életben lát személyiségtorzulást Dara Péter. Általános, hogy a csúcsra érve megváltozik az ember személyisége. Talán azért, mert nem volt megfelelő pozitív követendő minta, vagy azért, mert hiányzik a tudás, a képesség, a tudatosság. Ezt pótolja a diktatórikussá váló vezetési módszer, amikor például egy cégvezető szinte rabszolgatartó módjára osztja az észt a beosztottak között. Ezzel a magas beosztás sokáig megőrizhető. „Különösen multiknál fordul elő, hogy alkalmatlan emberek kerülnek egyik magas beosztásból a másikba” – értékel a tanácsadó. „Sok idő telhet el, mire kiderül az alkalmatlanság. Addigra már akár több szervezeti egység is tönkre mehet alatta, sok munkatárs hagyja el a vállalatot. Ezt ma már azonban nem engedhetik meg a cégek. A lelepleződést hátráltatja, hogy az ilyen típusú vezetők minden hibáért másokat okolnak. Ez a magatartás aztán a szervezet jellemzőjévé válhat: mindenki hárít, senki nem érzi úgy, hogy neki felelőssége lenne a folyamatokért. Sőt, még saját életéért sem.”
Egy nemzetközi felmérés azt vizsgálta, hogy a munkavállalók mennyire érzik felelősségüket saját sorsukért, munkájukért – idéz egy példát Dara Péter. A nemzetközi átlag 85 százalék volt, Magyarországon 56 százalék. „Létezik a felelősségáthárítás. A sorsunk alakulásáért mást hibáztatunk.” A pénz értékmérő eszköz, de nem a hagyományos értelemben: mostanában inkább az embert méri. Sok pénz, sok tekintély – legalábbis ez érzékelhető a köztudatban. Sokan sokat dolgoznak az anyagiak megteremtéséért. Működik a munkaalapú gazdaság, azaz sokat kell dolgozni az előrejutásért. „Egyet felejtenek el a munkamániássá váló emberek: miközben mindenük a munka, életüket ez tölti be, aközben az alap, a hátország elsorvad mögöttük. A munka azonban egyik pillanatról a másikra változhat, akár el is tűnhet, ilyenkor jön az összeomlás. Ebből nehéz felépülni. Stabil családi háttérrel rendelkezve könnyebb elviselni a munkahelyi megrázkódtatást is, könnyebb kiutat találni.”
Az érzelem, az odafigyelés, az emberi kapcsolatok jelentősége napról napra felértékelődik. Az empátia már a szigorú főnököknél is fontos tulajdonsággá válik. A munkaerőhiány állandósult a magyar gazdaságban. Csak az tudja a dolgozóit megtartani, aki nemcsak jól megfizeti, de meg is becsüli, empatikusan közelít az esetleges személyes gondok felé. Ebből könnyen azt a következtetést vonná le az ember, hogy most aztán jönnek a női főnökök, nagy számban. Ez a kor, az EQ, azaz az érzelmi intelligencia kora, ez közismerten a nőkre jellemző inkább. Dara Péter árnyalja a képet. Sőt, durva, amit mond: „A női vezetőknek sokszor keményebb feladat a helytállás, mint a férfiaknak. Az önértékelésük is gyakran ingatag, ami tovább nehezíti helyzetüket: általában alulértékelik magukat, ritkán fordul elő a másik véglet, a túlzott magabiztosság Az állandó megfelelési-kényszer, a belső bizonytalanság elfedése, a teljesítmény hajszolása szép lassan kiöli belőlük az empátiát. Önmaguk felé is. Észre sem veszik hogy már nekik sem jó. Bármennyire is furcsa, én már többször találkozom empatikus férfival, mint együttérző nővel… Lehet, hogy ez csak pillanatnyi állapot, de ha trend lenne, akkor ezen sürgősen változtatni kellene…”
Önbecsapás, felsőfokon
Az önbecsapás – a „nagyon jól érzem magam, mert sikeres vagyok” álságos állítása – mindkét nemre jellemző, vezetői pozícióban is. Nehéz bevallani, hogy valami nem megy, inkább elnyomják, saját maguknak sem vallják be. Ez személyiségtorzulássá fajulhat. Az ilyen vezetők elviselhetetlenné válnak a munkahelyen. De még inkább otthon, hiszen ott hull le leginkább az álarc.„Felmérésekkel sokszor kimutatták már, hogy a munkatársak általában cégekhez mennek dolgozni, de emberek miatt távoznak. Vagyis ott hagyják a hazug, ezért ellentmondásosan, kiszámíthatatlanul viselkedő főnököket. A tulajdonosok sokszor csak későn ismerik fel, hogy ilyen esetekben sürgősen segíteni kell a vezetőknek. A megelőzésben még kevesebben gondolkodnak. Néha egy jó tanácsadó a megoldás, néha más. Tudatosítani kell bennük, hogy egy vállalatnál minden azon múlik, milyen ember van a csúcson. Ezért fontos, hogy egy vezető időnként hátralépjen, s onnan szemlélje, mit művelt a vállalatnál. Jó és rossz értelemben egyaránt. Engem bosszant, hogy sok vezetési tanfolyamon mindenféle vezetési technikát, módszert tanítanak, de az önismeretet nem. Pedig ezen múlik minden. Ha egy főnök saját magával sincs tisztában, hogyan irányíthat egy egész vállalatot? Ha nem tudja, melyek a jó és rossz tulajdonságai, erős és gyenge vonásai, miként várható el tőle, hogy bevonzza a céghez a jó embereket, vagy csak megőrizze azokat. Az önismeret az emberi működés és a jó vezetés alapfeltétele. Ha tudja, mitől stresszel például, akkor tudatosan kerülheti az ilyen stresszhelyzeteket.”
Dara Péter az önismeret egyik fontos elemének tartja a belső motivációt. „A jó vezetőnek tudnia kell, mi motiválja leginkább, milyen hajtóerők működnek belsőleg. A pénz a legfontosabb? Vagy a tulajdonosi elismerés? Mire hajlandó ezért? Mindenre? Céget létrehozni könnyű, de hosszú távon fenntartani már nem egyszerű. A tulajdonosok sokszor gyors sikert várnak az általuk kinevezett főnököktől. Ez néha csak önkizsákmányolással, vagy ami még rosszabb, mások kifacsarásával érhető el. Egy jó vezető ebbe nem mehet bele. És ha tartósan pozícióban akar maradni? Mi a fontos? Az, hogy a tulajdonosnak megfeleljen, vagy, hogy saját egyéniségét, arcát megőrizze? Meg kell érteni, nem a munka az egyetlen és az első. Egy agyonhajszolt, a munkát istenítő vezető számára tragédia lehet, ha elveszíti állását. Ebbe belerokkanhat. Hirtelen egyedül marad, nem lesz hová hazamennie… Mert közben a családja is elidegenült tőle, otthagyta, vagy nem is volt családja. Mert a munka volt a mindene… A székével, a beosztásával azonosult, s közben elvesztette személyiségét. Azt gondolja, attól értékes, hogy vezető. S nem attól vezető, hogy értékes… Veszélyes állapot!”
„Tudom, mit beszélek”
Dara Péter blogol, rendszeresen ír. Írásait „lelkizősnek” minősítem, mire ő csak annyit mond: „nem lelkizősek, empatikusak. A látszat mögöttit mutatják. Arról szólnak, amit a legtöbben maguknak sem vallanak be. Azon férfiak csoportjába tartozom, akinek fontos az érzelem, a család, a gyerekek. Megváltozott az életem, az értékrendem, és ettől kiegyensúlyozott lettem. Van vezetői tapasztalatom, és több mint ezer embernek, döntő többségében vezetőknek, tulajdonosoknak tettem lehetővé, hogy a legjobbat kihozzák magukból. Tudom, mit beszélek. Csak olyat ajánlok, ami már nálam és náluk is működik. Én jobb ember lettem, mint voltam. Ők is.”
Október 20-án új kurzust indított Dara Péter. Online, zárt körben. Fizetős a program. „A legjobbat hozom ki belőled” – hirdeti. A Facebook oldalán 652-en jelentkeztek. Többségben nők. Ezek szerint ők nyitottabbak az önképzésre? „Lehet, hogy nőktől jött a több igen e programra, de fele-fele arányban dolgozom nőkkel és férfiakkal. A nők ugyanis könnyen lelkesednek, aztán előjön az önértékelési, önbecsülési probléma, s végül kevesebben neveznek be bármilyen fejlesztő programba. Vagy azért, mert azt gondolják, nem érdemlik meg, inkább másra fordítják a fejlesztőprogram díját. A férfiaknál kevésbé van ilyen gond. Ők sokkal inkább eredményt akarnak. Azt adok nekik. Az egyéves program elindult. Biztos vagyok benne, hogy aki vállalta, s végigcsinálja, egy év múlva más ember lesz. Tudom, hogy sokkal jobb, mint most. Én már végigmentem e folyamaton: boldogabb, elégedettebb lettem. Szenvedélyesen hiszek abban, hogy jobbá lehet tenni a világot. Ám ehhez előbb az embereket, a vezetőket kell feljavítani”- mondja Dara Péter.
Kocsi Ilona
