Mindenki tud jó beszédet tartani, ha megőrzi stílusát, ha nem próbál egészen másként viselkedni, mint amilyen ő valójában. Nekem is ezt az alapszabályt kell betartanom.
Nemrégiben egy állami vállalat felsővezetőjének segítettem az évindító beszéd megírásában. Az első megbeszélésen hárman voltunk, mi ketten és a HR-főnök. Minden részletet végigvettünk, majd én azt javasoltam, ha igazán hatásos beszédet szeretne mondani, akkor tegye egy kissé személyessé, emberibbé. Szólítsa meg a résztvevőket. A dolgozók közül emeljen ki néhányat név szerint is, s mondjon róluk egy-két mondatot, így jelezve, személy szerint ismeri az embereket, és mindenki fontos. Hogy példával is illusztráljam, mire gondolok, a szövegbe egy elképzelt személyt írtam be: „köszöntjük Kovács Gabriellát, aki 3 hét múlva lesz 19 éves…”
A rendezvényről kaptam egy videót, így végignéztem, hogy sikerült az évindító beszéd. Flottul ment minden, és akkor meghallottam az ismerős nevet: „köszöntjük Kovács Gabriellát….”. Néma csend. Nem jelentkezett senki. Tudtam miért. Nem volt ilyen nevű személy a teremben. Ám mivel sokan ültek ott, nem derülhetett ki, hogy kitalált névről van szó. A csak példának, illusztrációnak használt mondat benne maradt a szövegben. Elfelejtették valóságossal helyettesíteni. Szerencsére, az igazgató nem jött zavarba. „Úgy látom, a kolléganő nem tudott eljönni…” És mondta tovább a szöveget…
Ugyanennek a történetnek volt egy másik érdekes eleme. Azt is javasoltam, hogy kezdje egy meglepő felütéssel a beszédet, akkor biztosan megragadja a figyelmet. A HR-főnök azonban úgy vélte, nem szerencsés a választott hatásvadász megoldás, le kellene arról beszélni a főnököt. Megnéztem a szöveget, és én is azt mondtam, válasszon inkább más kezdést. Meghallgatott, bólogatott, aztán minden maradt a régiben.
A rendezvényt a Groupama Arénában tartották, a Fradi főhadiszállásán. 1200-an voltak jelent. A vezérigazgató körbenézett a nézőtéren, és elégedetten állapította meg, jó sokan vannak. „Ha jól belegondolok, ilyen sok embert talán még nem is láttam itt.” Nevetés. „Jó, hogy ezt megtapasztaltam, mert most már látom értelmét a stadionépítésnek”. Nevetés és taps. Ezeket a mondatokat akartuk mi elhagyatni vele, miközben a helyszínen kiderült: hatásosak voltak, illettek a közegbe, feldobták a hangulatot. És ami a legfontosabb: jól tükrözték az előadó személyiségét. Ő laza volt, és szókimondó, szívesen humorizált. Mi óvatosabbak lettünk volna. Neki volt igaza.
Egy életre megtanultam: egy beszéd összeállításánál az előadó karaktere a lényeg. Nem a saját ízlésünk számít, hanem hogy ő mit vállal föl, milyen a stílusa, gondolkodása. Ha az érvényesül, a beszéd biztosan emlékezetes marad.