Jelenlegi hely

Versenytársnak tekintett a Reuters

Kiss T. Anna, személyes és üzleti márkaépítő specialista
365 üzleti történet, Kiss T. Anna
„Az üzletkötőnk méretes kudarcként élte ezt meg, velem azonban madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog voltam”

 

A kezdő vállalkozó mindig azt hiszi, hogy amit ő kitalált, az eredeti, semmi mással össze nem hasonlítható és nem helyettesíthető. Aztán az élet erre rendre rácáfol.

Már az is nagy álom volt, hogy újságíró lehessek, ám amikor elértem, máris megkísértett a kisördög, hogy nekem hírügynökséget kell alapítanom. De nem akármilyet, hanem különlegeset, eredetit. Televíziós hírügynökséget. Akkoriban a világon ezt csak a Reuters Hírügynökség tette, én is megismertem ezt náluk. A rendszerváltás után, a Vállalkozót keresünk! című játékos vetélkedő-műsorom révén, amelynek a fővédnöke a brit trónörökös, Károly, wales-i herceg volt, másfél évig tanulmányozhattam a nagy múltú hír- és médiaipar menedzsmentjét Londonban. Pontosan tudtam tehát, mit akarok, és azt is, hogyan kell megcsinálnom.

Fölépítettem a volt szocialista országokban egy tudósítói hálózatot, hogy első kézből kaphassunk az újjáépülő kelet-európai országokból gazdasági híreket, amelyeket aztán értékesíthetünk a világ hírpiacán. Mi vagyunk itthon a térségben, így mindenkinél jobban értjük, mi mozgatja ezekben az országokban a gazdaságot. Kontrollként azért meg akartuk rendelni a Reuters Hírügynökség globe szolgáltatását, habár igen borsós ára volt. Az üzletkötőnk, egy kedves, fiatal külkereskedő lány intézte a megrendelést telefonon, s közben eldicsekedett azzal, hogy egy ismert újságíró a tulajdonosa a hírügynökségnek. Megemlítette Károly herceget is és hogy én éppen Londonban vagyok tanulmányúton, például a Reuters-nél is. Azt ígérték, írásban jelentkeznek majd. Hamar meg is jött a telefax, amelyben angol udvariassággal közölték, hogy sajnos nem szerződhetünk, mert a Reuters Hírügynökség versenytársnak nem ad el szolgáltatást. 

Ekkor a mi hírügynökségünk még öthónapos sem volt. És a világ legrégibb és etalonként tisztelt hírügynöksége, a Reuters, máris versenytársának tekintett. Az üzletkötőnk sírdogálva, méretes kudarcként élte ezt meg, velem azonban madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog voltam. Bár tudtam, túlértékelnek, de jól esett az elismerés. Ugyanakkor még ma sem értem igazán, miből gondoltam húsz évvel ezelőtt, hogy ez az ötlet olyan különleges és eredeti, hogy 50 millió forinttal egész vállalatot építettem rá? 

Aztán jó időben továbbadtam. Akkor még nem tudtam, hogy amikor ez történt velem itt, Kelet-Európában, két egyetemista fiú az USA nyugati partján, egy kollégiumi szobában, olyan számítógépes programot tesztelt, ami teljesen fölöslegessé tette a televíziós hírügynökségemet és a Reuters-ét és a hírtelevíziókéit is. E programra vállalkozást alapítottak: ez a Google. Ma már a világ egyik legnagyobb, multinacionális vállalata. Én pedig a húszéves fejlődését számba véve, könyvet írtam róla.